A pesti gettó felszabadításának 70. évfordulóján Dr. Tenner György személyes tanúságtételét közöljük az utókor okulására, a vörös csillagot viselő, felszabadító katonák emlékére.
Az u.n. védett házból hurcoltak a nyilasok a budapesti gettóba. Negyvenheten voltunk bezsúfolva egy harmadik emeleti két szobás lakásban, ahol 1944. december végén, 1945. január elején – a járvány, az éhezés és a hideg következtében – tizenketten haltak meg. Budapest ostromát itt éltük át, mert az óvóhelyre nem mertünk lemenni, Hallottuk, hogy a nyilasok a közeli Wesselényi utcában az óvóhelyen gyilkoltak meg sokakat.
1945. január 17. éjszakáján hirtelen elcsöndesedett az ostrom zaja. Hajnalban kilépem az utcára és láttam, hogy gettó deszkafala le van döntve és észrevettem azt is, hogy a Wesselényi utcában fegyveres katonák osonnak a zsinagóga irányába, de a ruhájuk színe más mint a szürke német, vagy fekete nyilas egyenruháké. A ledöntött gettófalon át kimentem a Dohány utcába, ahol a sarkon egy fiatal, magas termetű, arcvonásairól ítélve ázsiai vörös katona állt, körülvéve néhány emberrel. Odaléptem, a katona rám nézett és egy mozdulattal letépte a kabátomról a sárga csillagot.
Ránéztem és köszönetet mondtam, akkor bevésődött az agyamba és a lelkembe a katona usánkáján látott ötágú vörös csillag, ami számomra az életet és a felszabadulást jelentette és jelenti amíg élek.
Dr. Tenner György Ph.D.(oec.)
Magyar Antifasiszta Liga