Fehérterror vidéken 1919-1921

Az alábbi összeállítást azért közöljük, mert a Jobbik nevű fasiszta szervezet, amely pártként a magyar parlament és az önkormányzatok része, rendszeresen magasztalja az itt leírt bűncselekmények végrehajtóit.

A kapitalista hatalom hivatalos történelemszemlélete és oktatása egyenlőségjelet tesz a kommunista Tanácsköztársaság által elkövetett atrocitások és a fehérterror közé. A tanácshatalom ideje alatt elkövetett atrocitásokat többségében a népharag vitte véghez, az egykori elnyomó hatalom képviselői ellen irányultak, és azokban ritkán vettek részt olyanok, akik kommunistának vallották magukat. A Tanácshatalom a rendszer konszolidációjára törekedett, és szigorúan megtiltotta az atrocitásokat, sőt, a Lenin-fiúk néven elhíresült szervezet feloszlatására törekedett, amikor híre ment, hogy törvénytelen cselekményekben vettek részt. Ellenben a fehérterror Horthy központi hatalmának személyes parancsára történt, kizárólag ártatlan embereket gyilkoltak meg. A tanácshatalom alatt a népharag 200 emberrel végzett, a fehérterrornak közvetlenül több ezer áldozata volt, majd a Horthy-fasizmus további százezreket ölt meg csak honfitársaink közül, nem is beszélve a második világháború rengeteg áldozatáról, akik a rezsim fegyvereitől lelték halálukat a frontokon és a hátországban. A jelenkor kommunistái semmilyen erőszakos és törvénytelen atrocitással nem vállalnak értékközösséget, a Jobbik viszont nyíltan reklámozza Horthyt, a különítményeseket és a rendszerüket.

Fehérterror (1923)

Kemeneshőgyész, 1919. augusztus 5.

A zavargások során sok zsidót összevernek, egyet meggyilkolnak

1919. augusztus 5-én pogrom robbant ki Kemeneshőgyészen. Ennek során súlyosan bántalmazták a zsidókat, a rokonlátogatóban ott tartózkodó 30 éves Winkler Rózát pedig meggyilkolták. A másnap megérkező csendőrök helyreállították a közrendet, de a gyilkost nem tartóztatták le.

Forrás: “A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1-2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 14-15. o.

 

Lepsény, 1919. augusztus 10.

Pogrom, kivégzések és a zsidók kiűzése

Lepsényben 1919. augusztus 10-én a tömeg zsidóellenes szitkozódások közepette betört egy zsidó tulajdonú vendéglőbe. A lármára megjelent a 7. huszárezred egy századának parancsnoka és rendet teremtett. A továbbvonuló tömeg útközben behatolt egy öreg házaspár lakásába. Megvertek egy 75 éves öregasszonyt, egy kereskedőt pedig megfenyegettek, hogy megölik, ha családjával együtt még az éjszaka folyamán nem hagyja el a községet. Közben Molnár István tartalékos hadnagy zsidóellenes beszédet tartott és másnap estére gyűlésre hívott össze. Augusztus 11-én a helyi zsidók telefonon kértek segítséget a vármegye alispánjától, aki kivezényeltetett Enyingről 30 huszárt. A katonák a rend helyreállítása után visszatértek állomáshelyükre. 12-én a zsidók a járási főszolgabíróhoz fordultak védelemért. Másnap azonban megérkeztek Prónay különítményesei és elkezdtek akasztani. Elsőként egy zsidó állatorvost végeztek ki, aki a vád szerint szerepet játszott a kommunista tanácsköztársaságban. A zsidók hamarosan elmenekültek a faluból.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 11-14. o; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 20. o.; Prónay 1963, 117. o.


Tolnaozora, 1919. augusztus 19-20.

A különítményesek zsidókat gyilkolnak, majd megölik az atrocitások ellen fellépő helyi gazdát is.

1919. augusztus 19-ről 20-ra virradó éjszaka Prónay különítményesei szállták meg Tolnaozorát. Reggel “Kiszórni a zsidókat!” feliratú plakátok jelentek meg a községben. A tisztek korbácsukat suhogtatva járták az utcákat. Egy csoport betört Weisz Bernát házába. A zsidó férfit falhoz állították, majd szíven lőtték. Weisz fia saját testével akarta védeni apját: ő is súlyosan megsebesült. Ezután a meggyilkolt vejéhez, Weisz Hermannhoz mentek, akit szintén agyonlőttek. A kegyetlenkedések hírére Turós György gazda a községházára sietett és felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy a fegyveresek felhatalmazás és ítélet nélkül sorra végzik ki a község lakóit. Amikor Prónay erről tudomást szerzett, Turóst lóhoz köttette, és Felsőnyék határáig húzatta. A különítményesek itt agyonverték a férfit, holttestét pedig egy közeli kútba dobták.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3-6. o.

 

Alap, 1919. augusztus 21.

A jegyző nem hajlandó kijelölni a kivégzendő zsidókat, az izraelita lakosság elmenekül

1919. augusztus 21-én Alap községben megjelent két fehér tiszt, és fölszólították a zsidó hitközséget, hogy fizessen nekik egy nagyobb összeget. Thiringer alhadnagy ezután megparancsolta a jegyzőnek, hogy jelöljön ki két zsidót, akiket fel fognak akasztani. A jegyző megtagadta a kérést, és az izraeliták megkímélését kérte. A tiszt erre eltávozott, de kijelentette, hogy vasárnap több társával együtt visszatér és leszámol az összes zsidóval. Mikor ezt megtudták, a község zsidó lakosai mind elmenekültek.

Forrás: “A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1-2. o.;A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Weisz Simon, Weisz Sándor, 1919. 08. 25.) MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Szilvásbalhás, 1919. augusztus 21-30.

Lakossági pogrom és a zsidók kiűzése

1919. augusztus 21-én Szilvásbalháson cédulákat ragasztottak a zsidók házainak kapujára, amelyeken ez volt olvasható: “48 órán belül távozz zsidó a faluból, mert életeddel játszol!”. Augusztus 28-án népgyűlést tartottak, ahol katonatisztek a zsidók kiirtására szólították fel a helyieket. A tömeg ezt követően megtámadta az izraeliták házait. Az ablakokat betörték, sokakat felszólítottak, hogy azonnal távozzanak Palesztinába, majd összeverték őket. A rabbinak és több más zsidónak a hátára batyut köttettek, és ki akarták őket űzni a településről. A további atrocitásokat a csendőrség megakadályozta. 30-án délután a falu orvosa bizalmas értesítést kapott, hogy a különítményesek hamarosan visszatérnek. Erre az összes zsidó elmenekült.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3-6. o.

 

Celldömölk, 1919. augusztus 23.

Egy különösen brutális lakossági pogromban legalább hat zsidót megölnek

A Celldömölkön lakó mintegy 140 zsidó családból senki sem vett részt a kommunista tanácsköztársaságban. 1919 augusztusában mégis véres pogrom tört ki a városban. Egy népgyűlést követő éjjel a fejszékkel, dorongokkal és fütykösökkel felfegyverkezett tömeg saját háza előtt agyonverte Hoffmann Miksa 73 éves kereskedőt. Segítségére siető vejét ólmos bottal leütötték. Behatoltak Ungárék portájára, a családfő karját eltörték, fejét bezúzták. Fleischner Márton hadkitüntetéses századost, Celldömölk díszpolgárát, valamint Német Márkus kereskedőt fejszékkel gyilkolták meg. Gergely zászlóst súlyosan megsebesítették. A két Heimfer testvért és Weisz István hadnagyot agyonverték. Schönthal tojáskereskedőt felesége és kisgyermekei szeme láttára lefejezték. Felelősségre vonás nem történt az ügyben. A csendőrségre beidézett összes potenciális gyanúsítottnak volt alibije. Az ügyet hamarosan le is zárták.

Forrás: “A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1-2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 5-6. o.; Katona 2008, 159. o.

 

Cece, 1919. augusztus 26.

Három zsidót megölnek, hármat megkínoznak a különítményesek

1919. augusztus 26-án Cecén egy tiszti különítmény vezetője Pollák Samut, Leiter Samut és Lóbel Henriket a községi iskola épületébe hívatta, majd nekik szegezte a kérdést: “jordánok-e”? A főhadnagy természetesen arra volt kíváncsi, hogy zsidók-e. Az igenlő válasz után véresre verték őket. Miután Leiter nem volt hajlandó azt mondani, hogy hisz Jézusban, fojtogatni kezdték. Később a cecei főtéren két zsidó hadnagyot és egy házalót agyonlőttek. A három elhurcolt férfit is fel akarták akasztani, de a családjuk által értesített Szluha Pál volt képviselő erélyes fellépésének köszönhetően megmenekültek.

Forrás: “A Friedrich-kormány működése.” In: Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1-2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 6.o.

 

Marcali, 1919. augusztus 27-29.

Prónayék megkínoznak és meggyilkolnak két tucat embert, köztük számos zsidót. Az elmenekült izraeliták házait kifosztják.

1919. augusztus elején a járási szolgabíró körülbelül két tucat kommunistát és zsidót tartóztattatott le. Augusztus 27-én délután megérkeztek Prónay különítményesei. Másnap a járásbírósági fogházba mentek, és elkezdték kínozni a letartóztatottakat. Egy szemtanú szerint “volt, akinek a fejbőrét elevenen megnyúzták, volt, akit megégettek és […] furkós és tüskés botokkal verték őket”. Hamarosan megkezdődtek a kivégzések, agyonverések: “vérük és agyvelejük a fogház falára és mennyezetére is szétspriccelt”. Prónay minderre úgy emlékezett, hogy “a népítélet végre lett hajtva”.

A különítményesek még 27-én este beállítottak Sonnenfeld Jakab gépszíj-gyároshoz. “Tudod-e zsidó, hogy pogrom van?” – kérdezték, majd a férfit, feleségét és leányát husángokkal ütlegelni kezdték. Innen Rückländer Jakabhoz mentek, akitől pénzt csikartak ki, de mivel kevesellték az összeget, véresre verték és rugdosták őt és feleségét. Augusztus 29-én az összes zsidó elmenekült a településről. A különítmény erre feltörte és kifosztotta lakásaikat és az üzleteiket. Ugyanaznap 17 ember, köztük 7 zsidó tetemét találta meg egy kutya a téglagyár mellett. A holttesteket a felismerhetetlenségig eltorzították a kínzások. A házkutatásokban és gyilkosságokban a helyi polgárság egy része is szerepet vállalt. A községi elöljáróság és a hatóságok semmit nem tettek az erőszak ellen.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 18., 1-5. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 8-9. o.; Gold Márton visszaemlékezése. 1949. december 22. Nemes 1953, 176-178. o.; Prónay 1963, 126.o.

 

Esztergom, 1919. augusztus 27-29.

Fehér katonák több tucat zsidót összevernek, egyet megölnek és fosztogatnak

1919. augusztus 27-én egy tisztekből és közlegényekből álló csoport razziázott az esztergomi vasútállomáson. A Pestről és Almásfüzitőről érkező vonatok utasai közül kiválasztottak 17 esztergomi zsidó férfit és nőt, majd véresre verték őket. Aznap éjjel kirabolták hét másik zsidó házát és üzletét. Kálmán Ignácot tizenegy szúrással kivégezték. A bekötözött sebeivel hazafelé tartó Hirsch Gyulát lakása előtt, az utcán megállította Waldvogel alezredes, a vármegye egyik katonai vezetője, és “Te büdös zsidó vagy!” kiáltással ráemelte revolverét. Hirschnek sikerült beugornia a kapun. 28-án reggel egy tiszti csoport kiment a Pestre induló szerelvényhez, és nem engedte felszállni a zsidókat. A fővárosból az esti vonattal érkező izraelitákat összeverték. 29-én éjjel kirabolták négy zsidó lakos üzletét és lakását. Spiegel Ármin főrabbi a hatóságokhoz akart védelemért fordulni, de be sem engedték a megyeházára.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 18., 1-5. o. ; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 7. o.

 

Vörösberény, 1919. augusztus 29.

Különítményesek elűzik a falu zsidó lakosságát és kivégzik Reimund Ignác mészárost.

1919. augusztus 29-én Vörösberényben különítményesek jelentek meg. Vezetőjük közölte a községházára rendelt zsidókkal, hogy 24 órán belül hagyják el a falut. Később ugyanez a hadnagy megjelent Reimund Ignác zsidó mészáros lakásán, és felszólította, hogy jöjjön vele. Reimund engedelmeskedett, mire kivitték a falu határába és agyonlőtték. A mészáros semmilyen kommunista tevékenységben nem vett részt.

Forrás:”A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” In: Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3-6. o.; .; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 22. o.

 

Rácalmáskulcs, 1919. augusztus

Fegyveres parasztok megkínoznak két zsidót, egyet felakasztanak

1919. augusztus végén a rácalmáskulcsi Stern Adolf és Klein Lipót kereskedőket felfegyverzett parasztok Dunaföldvárra hurcolták. Kleint egy ló farkához kötve vonszolták. Sternnek epilepsziás rohama volt, őt fel akarták akasztani, de egy katonatiszt ezt megakadályozta. Házaikat távollétükben kirabolták. Strasser Ármin borkereskedőt Rácalmáskulcson felakasztották.

Forrás: Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 21. o.; “A dunántúli fehér terror halottjai.” Pesti Élet, 1919. 10. 10., 3. o.

 

Simontornya, 1919. augusztus

Prónay akasztásai után népítélettel űzik el a zsidókat a faluból.

Simontornyát Prónay különítménye szállta meg. Mire a parancsnok megérkezett, emberei már kiválasztották a kivégzendő személyeket. “Ezeket nyomban összefogattam, és a legközelebbi akácfákra felköttettem” – emlékezett Prónay. “Köztük igen sok zsidó és terrorfiú akadt”. Dolga végeztével a különítmény Ozorára indult.

Simontornyán 1919. augusztus 29-én gyűlést tartott a helyi Keresztényszocialista Párt. Ezen azt a határozatot hozták, hogy a község zsidó lakosságának szeptember 1-jéig el kell hagyni a települést. Éjjel több zsidót kifosztottak. Klein Jakab kántor felkereste a községi bírót, és kérte, hogy mivel három évtizede a faluban lakik, és hat gyereke van, hadd maradhasson Simontornyán. A bíró megígérte, hogy megteszi, amit tud. Másnap azonban a fokozódó feszültségre és a “népítéletre” hivatkozva azt közölte Kleinnel, hogy csak a saját felelősségére maradhat a községben. A kántor így végül családostul Budapestre menekült.

Forrás:”A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.” In Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3-6. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 21. o.; Prónay 1963, 114. o.

 

Berhida, 1919. augusztus-szeptember

Fosztogató katonák és civilek zsidókat bántalmaznak

Berhidán 1919. augusztus 16-án három katona kidobta otthonából Scheiber Adolfot és családját. A falu lakossága ezután teljesen kifosztotta Scheiberék üzletét és lakását. Kenyeres József budapesti lakost ok és magyarázat nélkül elhurcolták. A faluban látogatóban lévő Schwarz Lászlót megbotozták, kifosztották és kizavarták Berhidáról. Szeptember elején kirabolták Freudenberg Miksa 80 éves kereskedőt és özv. Ney Sándornét, akinek családja már két évszázada a faluban élt.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 11-14. o.; “A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1-2. o.

 

Sátoraljaújhely, 1919. augusztus-szeptember

Karhatalmisták zsidó férfiakat és nőket vernek véresre

1919 augusztus-szeptemberében Sátoraljaújhelyen az utazási igazolvány hitelesítésére fenntartott helyiségben egy karhatalmi század rendszeresen inzultálta a zsidókat. A katonákból és csendőrökből álló egység tagjai számukra teljesen ismeretlen, ártatlan férfiakat és nőket vertek véresre. A bántalmazás előtt sokszor revolvert szegeztek áldozataik fejéhez. Löw Wolf helyi lakos szeptember 9-én a Pesti Izraelita Hitközség panaszirodájában elmondta, hogy tudomása szerint addig 180 embert vertek meg. Dr. Székely Albert ügyvéd néhány ilyen esetet átadott az ügyészségnek, az azonban a csendőrséget bízta meg a nyomozással. A vizsgálat minden bizonnyal eredménytelenül zárult.

Forrás:”A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3-6. o.

 

Erzsébetfalva, 1919. augusztusa és 1920. áprilisa

A falu zsidóit egy éven belül kétszer is összeverik.

1919 augusztusában az erzsébetfalvai rendőrség letartóztatott mintegy húsz zsidó polgárt. Összeverték, majd három napon át étlen-szomjan fogva tartották őket. 1920. április 20-án megint behívták a községházára a zsidókat. Itt megismétlődtek az augusztusi brutális jelenetek. Özv. Krausz Samuné üzletét távollétében feltörték, lakását pedig elrekvirálták.

Forrás: “A zsidóüldözések.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 2. o.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 06. 10-én felvett jkv. (Özv. Krausz Samuné) MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Nagyszokoly, 1919. szeptember 1.

A zsidó lakosokat összeverik, majd kiűzik.

1919. szeptember 1-jén 16 katonatiszt érkezett Nagyszokolyra. Összegyűjtötték és a községi fogdába zárták az falu összes zsidóját és kommunistáját. Másnap délelőtt a községi bíró, az elöljáró és egy százados kihallgatta a letartóztatottakat. A zsidókat mind kommunizmussal vádolták, kivéve Pick Mór földművest, akinek a “bűne” árdrágítás volt. Délután összedobolták a község lakosságát, és kihirdették az ítéleteket: 25, 30, 50 bot, férfiaknak és nőknek egyaránt. A bíró az ítéletek végrehajtása után megkérdezte, akarja-e a nép, hogy 48 óra alatt kihajtsák az összes zsidót Nagyszokolyról. Miután az összegyűltek igennel feleltek, az elöljáróság határozatot hozott a kiűzetésről. Este a verés miatt betegen fekvő Pick Mórt kirángatták az ágyából, és kényszerítették, hogy másnap reggel 9-ig áron alul adja el az összes portékáját. Ezt – a katonák botütései és szidalmai közepette – meg is tette.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 09. 25., 3-6. o.

 

Balatonszemes, 1919. szeptember 6-8.

Felfegyverzett egyetemi hallgatók elkergetik a zsidókat a faluból.

1919. szeptember 6-án éjjel Balatonszemesen az ott nyaraló egyetemi hallgatók Iszer János vezetésével, fegyverrel a kézben szólították fel a zsidókat, hogy a községet a legelső vonattal hagyják el. Az izraeliták nagy része másnap el is ment. Az ottmaradottakat 8-ára virradó éjjel újra felverték és megfenyegették: ha nem távoznak azonnal, vérfürdő lesz. A község vezetése augusztus 8-i ülésén elhatárolódott az eseményektől.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból.” Egyenlőség, 1919. 09. 11., 11-14. o.

 

Diszel, 1919. szeptember 9.

A véres pogrom során kilenc zsidót lemészárolnak, tucatnyi házat kirabolnak.

1919. szeptember 9-én elterjedt a hír a faluban, hogy pogrom tört ki a szomszédos Tapolcán. Ez Diszelen is elszabadította az indulatokat. Az éjszaka a lakosság a zsidókra támadt. Mivel a diszeli körjegyző ismételt és kétségbeesett kérése ellenére sem érkezett Tapolcáról rendfenntartó alakulat, a bíró fegyvert osztott a polgárőröknek, hogy helyreállítsák a rendet. Azok azonban – most már fegyveresen – inkább csatlakoztak a támadókhoz. A csőcselék Melkovics ácsmester és Juhász Kálmán földműves vezetésével megrohanta a zsidó házakat. Gartenraun Gyulát és Löwinger Edét családtagjaik szeme láttára verték és lőtték agyon. Korein Dezső földbirtokostól pénzt követeltek. Amikor kiderült, hogy nincs nála a tárcája, a tömeg a lakására kísérte. Útközben a feldühödött Juhász a társaira kiáltott: “Mit ceremóniáztok Korein Dezsővel, végezzünk vele!” Ezután puskatussal agyonverték, házát kirabolták. Singer Mór vendéglőst kifosztották, borát kiöntötték, és amikor tiltakozni merészelt, agyonütötték. Két lánya erre az udvarban lévő kútba ugrott, és szörnyethalt. Özv. Singer Zsigmondné fiát, Sándort a támadók agyonütötték, házukat kirabolták, és minden ingóságukat elvitték. A Breuer család a szőlőbe menekült, de utolérték őket, és puskatussal összeverték majd agyonlőtték az öreg Breuert. Végeztek feleségével is. A 17 éves Flórát hárman is megerőszakolták. Kiss Ernőt katolikus tanítót zsidónak nézték, ezért kirabolták és véresre verték.

Aznap éjjel a csőcselék összesen kilenc diszeli zsidót mészárolt le, köztük egy nőt (Breuerné Kohn Bertát) és egy értelmi fogyatékos fiatalembert. Végül csak Juhász Kálmán került a vádlottak padjára. A bíróság enyhítő körülménynek találta, hogy a férfi négy évig volt a fronton, illetve, hogy “a kommunizmust bűnösen felidézett népfaj ellen országosan megnyilvánuló közgyűlölet” miatt követte el rémtetteit. Így a főkolompos mindössze 12 évet kapott. Társai kormányzói kegyelemmel szabadultak a vizsgálati fogságból.

Forrás:”A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.”) Egyenlőség, 1919. 09. 18., 1-5. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 6. o.; Breuer Flóra kihallgatási jegyzőkönyve. 1919. szeptember 12. Németh-Paksy 2004, 87-88. o.; A zalaegerszegi kir. törvényszék ítélete és indoklása. 1922. október 20. Németh-Paksy 2004, 89-92. o.; Halstead ezredes távirata Bandholtz tábornoknak. 1919. szeptember 18. Nemes 1953, 188-189. o.

 

Győr, 1919. szeptember 14.

A csendőrök zsidókat kínoznak a vasútállomáson.

1919. szeptember 14-én, a győri vasútállomáson a csendőrök nyolc, vonatra várakozó zsidót behurcoltak egy irodába. Itt kifosztották, majd több mint három órán keresztül verték őket. Pajeszukat kitépték, Goldschmied Izidort a hajánál fogva húzták a földön, ütötték, rúgták. Ezután csak azzal a feltétellel engedték el a szerencsétlent, ha egyenesen Bécsbe utazik, és többet vissza sem jön.

Forrás: “A dunántúli zsidóüldözések aktáiból. (A pesti zsidó hitközség panaszirodájának jegyzőkönyvei.)” Egyenlőség, 1919. 10. 03., 4. o.

 

Vízvár, 1919. szeptember 22-23.

Az antiszemita népgyűlés után a zsidó lakosság mindenét hátrahagyva elmenekül

1919. szeptember 22-én délután két darutollas tiszt jelent meg a Somogy megyei Vízváron. Népgyűlést hívtak össze, ahol a zsidók ellen uszították a jelenlévőket. A demonstráció után helyi suhancok “Üsd a zsidót!” kiáltásokkal randalíroztak az utcán. Este néhány különítményes betört K. Ignác kocsmároshoz. A férfi az ablakon keresztül elmenekült, de a katonák utolérték és puskatussal összeverték. K. valahogy talpra tudott állni és a csendőrlaktanyában kért menedéket. A parancsnok hosszas könyörgésre megengedte, hogy a halálra vált férfi ott töltse az éjszakát – egy bőröndön guggolva. Másnap a község zsidó lakossága elmenekült.

Forrás: “A zsidókat nem üldözik.” Népszava, 1919. 10. 08., 4. o.

 

Kisbér, 1919. október 6.

A megszálló román hadsereg kivonulása után helyi lakosság kirabolja a zsidókat

A román uralom alatt álló Kisbéren a megszállók több magyar értelmiségit letartóztattak. A helyiek egy része emiatt a zsidókat hibáztatta. Október 4-én kivonult a román hadsereg, két napra rá pedig kitört a pogrom. Kohn Lipót kereskedő lakását kirabolták. Róna Manó rövidáru-kereskedő raktárkészletét, ágyneműit, ruháit és cipőit elvitték. A randalírozók kifosztották Eislitzer Mór és Kovács Samu borkereskedők készleteit is, és hajnalig tivornyáztak. A zavargások idején sem a csendőrség, sem a másodjegyző nem mutatkozott. Csak a kollektív rablás végeztével doboltatta ki a kisbíró, hogy az eltulajdonított javakat vissza kell vinni a községházára. A tettesek közül azonban senkit nem tartóztattak le.

Forrás: “A Friedrich-kormány működése.” Egyenlőség, 1919. 11. 02., 1-2. o.; Összefoglaló jelentés az 1919. augusztus elejétől nov. 1-ig a pesti izr. hitközség jogsegítő irodájában előadott fontosabb tárgyú panaszokról. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. 20. o.; “A dunántúli zsidóüldözés.” Népszava, 1919. 01. 09., 3. o.

 

Abony, 1919. november-december

Átutazó zsidókat rendszeresen letartóztatják és összeverik

1919. november 23-án a Jászkarajenőről Budapestre utazó Wég Mihályt és Wég Bélát az abonyi állomáson egy tiszt leszállítatta a vonatról. A községházára vitték, kirabolták és reggelig ütötték-verték őket. A bántalmazást azzal indokolták, hogy az áldozatok galíciai zsidók és bizonyára “Kun Béla barátai”. Csak 29-én engedték őket szabadon. Egy hónap múlva hasonló eset történt. December 28-án a nagyváradi Mózes Móric és rokona, Kleinhappel Mária átutazóban bementek az abonyi nagyvendéglőbe. Itt egy részeg törzsőrmester ordítva a vallásuk iránt érdeklődött, és a városházára vitte őket. Kleinhappel útközben megszökött, de Móriczot több napig fogva tartották, éheztették és rendszeresen véresre verték. Csak január 9-én bocsátották szabadon.

Forrás:A PIH Jogsegítő Irodáján 1919. 12. 02-án felvett jkv. (Wég Mihály, Wég Béla). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 01. 12-én felvett jkv. (Mózes Móric). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Kecskemét, 1919. novembere – 1920. májusa

Héjjas Iván különítménye zsidók tucatjait végzi ki különös kegyetlenséggel.

Héjjas Iván tartalékos főhadnagy 1919 nyarán azt a feladatot kapta a szegedi ellenforradalmi kormánytól, hogy Kecskeméten és környékén szervezzen karhatalmi alakulatot. November közepére a még román megszállás alatt álló térségben már egy tekintélyes méretű egység (egyes források szerint több száz fő) felett rendelkezett. Célja a kommunisták és zsidók (számára a kettő nagyjából egyet jelentett) “megbüntetése” volt. Amint a megszálló hadsereg november 15-én kivonult Kecskemétről, Héjjasék akcióba lendültek.

November 15-éről 16-ára virradó éjszaka a különítményesek revolverrel fenyegetőzve elhurcoltak 18 embert, főleg zsidókat, akik a Tanácsköztársaság idején nem töltöttek be jelentős pozíciót. Sőt egyikük, Fritz Rezső kecskeméti ügyvéd annak idején ellenforradalmi mozgalmakban is részt vett, ezért két öccsével együtt menekülnie kellett. Több vagyonos zsidót, például Fuchs Samu nagykereskedőt és Gonda Izidor kenyérgyárost is el akarták hurcolni Kecskemétről, nekik azonban sikerült elmenekülni. A letartóztatottakat, többek között az említett Fritz Rezsőt, Hegedűs Rezső tanítót, Deutsch Imre banktisztviselőt és Fekete Adolf kereskedőt összekötözték, kocsikra tették, és ismeretlen helyre hurcolták. Fritz Rezső eltűnt, a másik három férfi borzalmasan megcsonkított hulláját később az orgoványi erdőben megtalálták.

November 16-án éjjel Izsákon is lecsapott a különítmény. Három zsidó kereskedőhöz is betörtek pénzt követelve. Schmidt Árpádtól kaptak is 10 ezer koronát, ennek ellenére a férfit magukkal hurcolták. Pánczél Zoltántól mintegy 160 ezer koronát raboltak el. A kereskedőt meztelenre vetkőztették, lábon lőtték és bajonettekkel döfködték. Ezután Beck Sándorhoz törtek be. Fiát és feleségét lelőtték, őt kirabolták és elhurcolták. A három kereskedőt egy kocsira hajították. Az izsáki önkéntes polgárőrség felfigyelt a zajra. Erdős István polgárőr igazolásra szólította fel a ház előtt várakozó különítményeseket. Erre egyikük az iránt érdeklődött, hogy Erdős zsidó-e, mert ha igen, akkor ő is a többiek sorsára juthat. A polgárőrök ezután jobbnak látták elvonulni. A három kereskedőt Orgovány határába vitték. Itt szemüket kidöfték, fülüket levágták, majd felakasztották őket. Ezekben a napokban több tucat további gyilkosságot követtek el Héjjas emberei Kecskeméten és a környező falvakban (Páhi, Kerekegyháza, Soltvadkert, Csengőd, stb.)

November 19-én betörtek a kecskeméti törvényszéki fogházba, és elhurcoltak onnan 36 kommunizmussal gyanúsított foglyot. Ólmosbotokkal összeverték, majd az orgoványi erdőben változatos módszerekkel (akasztás, élve eltemetés, trágyalébe fojtás) kivégezték őket.

November 21-én éjszaka Pataki Nándor főhadnagy, Francia Kiss Mihály tiszthelyettes, M. Kiss József, Jenei József, Sutus Mihály és Zana László pótcsendőrök a Kecskemétről Lajosmizsére induló vonatról leszállíttatta a zsidókat: Neubauer Izidor gyufagyári vezérigazgatót, Nemes Gusztáv főreáliskolai tanárt, Wertheimer Jenő tanulót és Fleischmann Zsigmond szabót. Lajosmizsén ugyanez a csoport letartóztatta Fodor Zsigmond kereskedőt. Nemest, Wertheimert, Neubauert és Fodort egy Kecskemét melletti tanyán fejszével agyonverték. (Ahogy a kormányzói amnesztia miatt az eljárást végül megszüntető csendőrségi ügyészség fogalmazott: “Fejükre mért fejszecsapásokkal addig ütötték [őket], amíg haláluk bekövetkezett”)

A kecskeméti rendőrség tehetetlennek bizonyult a terrorral szemben, a főkapitány beadta lemondását. Ugyan az áldozatok hozzátartozói már november 16-án reggel jelentették az éjszaka történteket, a rendőrségen csak jegyzőkönyvet vettek föl, és semmit sem tettek az ügyben. Ezért az érintettek közül többen az amerikai misszióhoz fordultak, aminek nyomán antant-bizottság utazott a városba. Ez több tucat hullát talált az erdőben. Egy részük még a fákon lógott. A többi, fejszecsapásokkal megcsonkított holttestet a földből ásták ki.

A nyomozást ezután Budapestről leküldött detektívek vették át. 1920. február 22-én egy magát megnevezni nem kívánó hölgy a Szociáldemokrata Párt Jogvédő Bizottságának elmondta, hogy négy hónappal azelőtt Kecskeméten lakott, és ott többször is találkozott Héjjassal, Molnár Pál hadnaggyal és Nagy zászlóssal. Állítása szerint Héjjas elmondta neki, hogy igazából nem 80, hanem 200 embert öltek meg. Az asszony beszámolt arról is, hogy Héjjas kijelentette: nekik semmi bajuk nem történhet, mert Horthy mellett állnak, és mindent a kormány parancsára tettek. Egy ideig csendben lesznek, de később majd hallatnak magukról. A vallomástevő nőnek arról is tudomása volt, hogy Héjjasék gyakran megfordulta Budapesten, ahol a Britannia szállóban laktak.

Bár a terror alábbhagyott, nem szűnt meg teljesen. Amint a novemberben szintén elhurcolt Faragó János az SZDP Jogvédő Irodájának május 17-én elmondta, a Héjjas-csoport néhány tagja még ekkor is Kecskeméten tartózkodott. A különítményesek, például Francia Kiss Mihály, Danics János és Mihály tiszthelyettesek napközben fényűző életet éltek, éjjelenként pedig gyilkoltak és raboltak. Nem sokkal azelőtt négy gazdag zsidót hurcoltak el és végeztek ki. Előtte egy táblát akasztottak a nyakukba, miszerint “így jár minden zsidó, aki nem megy Palesztinába.”

Az áldozatok hozzátartozóit és a néhány túlélőt még sokáig zaklatták. Az előbb említett Faragó Jánost például rendőri felügyelet alá helyezték. A kecskeméti tömegvérengzésből megmenekült, általa ismert további hat férfit is letartóztatták. Pánczél Zoltánné a gyilkosságok után elmenekült Izsákról. Távollétében üzletét kifosztották, ingóságait elvitték.

A tömeggyilkosságok ügyében 1922 júliusában zajló hadbírósági tárgyaláson a Héjjas-féle karhatalom addig kézre kerített embereit azzal vádolták, hogy elhurcoltak és kivégeztek Kecskemétről 56, Izsákról 15, Orgoványról 8 és Lajosmizséről 1 embert. A tárgyaláson tettesek mindegyike azzal védekezett, Héjjas parancsára cselekedtek. Héjjas Ivánról viszont kimondta a bíróság, hogy tetteit “önzetlen hazafiság” vezérelte. Végül a katonai törvényszék július 11-én hozott ítéletében a főhadnagy embereit fölmentette a gyilkosság vádja alól, és csak rablásért ítélte el őket. Zbona János hét év, Danics Mihály hat év, Juhász István öt év, Tóth Ambrus és Tóth Imre három-három év, Csabai Tóth Gyula pedig két év börtönbüntetést kapott. A bíróságról elvonuló elítélteknek tányérsapkás ébredők álltak sorfalat, megéljenezték őket, és fehér szegfűt dobáltak feléjük. Héjjas kormányzói amnesztiában részesült, és különítménye több gyilkos tagja (Pataki, Francia Kiss, M. Kiss, Jenei, Sutus, Zana) ellen is megszüntették a nyomozást Horthy kegyelmi rendeletére hivatkozva.

Forrás:”Mi történik az Alföldön?” Népszava, 1919. 12. 11., 4. o.; “Mi történt Kecskeméten?” Népszava, 1919. 12. 12., 3. o.;”A kecskeméti vérfürdő.” Népszava, 1919. 12. 13., 3. o.;”A kecskeméti mészárlás újabb részletei.” In: Népszava, 1919. 12. 14., 4. o.; “A kecskeméti tömeggyilkosság.” Népszava, 1919. 12. 17., 3. o.;”A kecskeméti borzalom részleteiből.” Népszava, 1919. 12. 16., 4. o.;”A kecskeméti események.” Népszava, 1919. 12. 19., 2. o.; “Az alföldi zsidó mártírok.” Egyenlőség, 1919. 12. 23., 4-6. o.; “Az alföldi zsidó mártírok.” Egyenlőség, 1919. 12. 24., 5. o.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1919. 11. 17-én felvett jkv. (Dr. Fritz Imre, Dr. Fritz Miklós). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1919. 12. 06-án felvett jegyzőkönyv (Feldmann Sámuel). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1919. 12. 10-én felvett jegyzőkönyv (Dr. Fritz Imre). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 02. 22-én felvett jegyzőkönyv. PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 05. 17-én felvett jegyzőkönyv (Faragó János). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Kasztenbaum Adolf). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 09. 05-én felvett jkv. (Krausz Izidor). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Izsák. Rövid összefoglalása a 21 jegyzőkönyvnek. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 11-én felvett jkv. (Özv. Schmidt Árpádné). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (özv. Pánczél Zoltánné). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján felvett jkv. (Pick Dávid). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 08-án felvett jkv. (Böhm Lajos). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; “A tizenkilenc izsáki eset.” Egyenlőség, 1922. 07. 01., 2. o.; “Izsáki idill 1921-ből.” Egyenlőség, 1922. 07. 01., 13. o.; “Héjjas István parancsára… Csak zsidókat gyilkoltak… vagyis: raboltak.” Múlt és Jövő, 1922. 07. 14., 1-2. o.; Világ cikkei az orgoványi mészárlásról (1922. 07. 09., 4. o.; 1922. 07. 7., 4. o; 1922. 07. 11., 7. o.); PIL 685. f., 10. á., 3. ő. e., I. kötet; Csendőri ügyészségi határozat a különítményesek ügyében. 1923. november 17. Nemes 1953, 271-276. o.; Markovits 1964, 64-74. o.

 

Felsőgalla, 1920. február 5.

Három zsidót megvernek és megaláznak a katonák

Szerényi Béla, Kohn Lipót és Kohn Ilona 1920. február 5-én Komárom megyébe utaztak, hogy élelmet szerezzenek. Felsőgallán katonák igazoltatták őket. Irataikat nem találták megfelelőnek, ezért mindhármukat letartóztatták és a Komáromban lévő katonai különítményhez kísérték. Közben a két fiút megverték. Kohn Ilonát ezután visszaengedték Budapestre, Szerényit és Kohn Lipótot viszont fogva tartották és többször brutálisan bántalmazták, megalázták. Ájulásig verték, puskatussal ütötték őket, hajukat meggyújtották. Táncoltatták a fiúkat, és harmincszor elénekeltették velük az “Erger, Berger, Schossberger” kezdetű antiszemita nótát. Ezután azt kellett ismételgetniük, hogy “kutyából nem lesz szalonna, zsidóból nem lesz magyar”. Később egymást kellett felpofozniuk. Szerényit aztán elengedték, de Kohn Lipótot, aki verés közben bevallotta, hogy vörös katona volt a Tanácsköztársaság alatt, továbbra is fogva tartották. Az ütlegelések hatására azt a koholt vádat is elismerte, hogy agyonlőtt egy hadnagyot a Lenin laktanyában.

Forrás: Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 02. 07-én felvett jegyzőkönyv (Kohn Rezsőné, Kohn Marika). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.

 

Törtel, 1920. április 24.

Egy izraelitát és két kikeresztelkedett zsidót órákig kínoznak

1920. április 24-én Törtelre érkezett 12 különítményes. A csoport összefogdosta a falubeli keresztény kommunistákat, akiket megvertek, majd szabadon engedtek. Maybaum Sándor 60 éves községi orvost, valamint két kikeresztelkedett zsidót, Hózsa Lajos és Károly kereskedőket a városházára hívatták. Mindhármukat brutálisan megkínozták, három és fél órán keresztül botokkal, lánccal ütötték, rugdosták, egymás leköpésére kényszerítették őket. A tortúrát végül a katolikus pap közbenjárására hagyták abba. Ezután több forrásból is megerősített, bizarr epizód következett: a különítményt vezető hadnagy kezet akart fogni az áldozatokkal és bocsánatot kért tőlük.

Forrás: Alpár Jenővel a PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 04. 27-én felvett jkv. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz; Pásztor 1985, 225. o.

 

Abony, 1920. április-május

Különítményesek és civilek fosztogatják, gyilkolják a zsidókat

1920. április 20-án különítményesek érkeztek Abonyba. Április 22-én a csőcselék beverte a zsidók ablakait, amivel aztán az ÉME tulajdonában lévő Abony és vidéke c. lap az áldozatokat vádolta meg. A katonák tömegesen tartóztatták le és verték össze a zsidókat. A legtöbben ezért elmenekültek Abonyból. Május 7-én éjszaka különítményesek és civilek kifosztották Deutsch Ignác, Verhovay Lászlóné és Pick Manó üzleteit. Deutsch 14 éves lányát, feleségét és cselédlányát megerőszakolták. A kislány életveszélyes állapotba került. Az elkövetőket letartóztatták, ám később szabadlábra helyezték. Május 20-a éjjelén agyonverték Rechtschaffer Sámuel templomszolgát. Betörtek Albert Jakabhoz is és brutálisan bántalmazták. Pintér Gyula hitközségi elnök házát is megtámadták.

Forrás: Pintér Gyula levele a Pesti Izr. Hitközség elnökének, 1920. 05. 10. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 05. 30-án felvett jkv. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 06. 17-én felvett jkv. (Klein Antal). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A kecskeméti kir. ügyészség határozata, 1921. 08. 16. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz; Pásztor 1985, 222.

 

Tiszapüspöki, 1920 április-május

Egy hadnagy zsidó lányokat kínoz

1920. április 21-én egy Ihász nevű hadnagy feljelentésére árdrágítás vádjával bebörtönözték Steiner József tiszapüspöki kereskedőt. Később két keresztény ismerőse közbenjárására elengedték, de tudomására jutott, hogy küszöbön áll újabb letartóztatása. Ezért elmenekült Tiszapüspökiről. Ezért május 22-én a hadnagy beidézte három, 16-20 éves lányát a községházára, majd egy istállóban kutyakorbáccsal verte és “büdös zsidó kurvának” nevezte őket, amíg be nem ismerték, hogy viszonyuk volt a románokkal. Az egyik lány a kínzások következtében epileptikus rohamot kapott. Ezután elengedték őket, de előtte pisztollyal a kézben arra utasították őket, hogy jelentsék, ha apjuk hazaér.

Forrás: Steiner József bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. április. 21-én. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Szabadszállás, 1920 április-május

Stern Simont egyetlen ellenzéki mondatért letartóztatják és meggyilkolják

1920. április 30-án Förster Lajos kunszentmiklósi főszolgabíró parancsára a szabadszállási Stern Simont csendőrök vitték a szolgabírói hivatalba. A vád szerint a férfi Kellner szabadszállási kereskedő letartóztatásakor a következőket mondta: “Szegény Kellnert elvitték. Majd lesz ez még másképp is!” Május 13-ára virradó éjjel Sternt Pap Mihály szabadszállási keresztény kommunista mérnökkel együtt kivitték a fogházból és kocsira rakták. Förster Sternnének kijelentette, hogy férjét már szabadlábra helyezte, és ő egyenesen Budapestre utazott. Azonban sem a fővárosban, sem a hajmáskéri és kecskeméti fogházakban nem bukkantak nyomára. Végül május 26-án egy orgoványi parasztembert szántás közben rátalált Stern és Pap holttestére.

Forrás: Stern Simonné levele a Pesti Izr. Hitközség elöljáróságának. 1920. június . MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Vác, 1920 április és június között

Katonai őrjáratok zsidókat fosztanak ki, vernek össze és gyilkolnak meg

1920 tavaszán-nyarán Vácon több antiszemita atrocitás is történt. Április 30-án négy katona jelent meg Reisenberg Mór váci kereskedőnél, hogy mint “nemkívánatos idegent” letartóztassák. Nem találták otthon, de a házát kifosztották. A kereskedő anyját fegyverrel kényszerítették távozásra. Május 6-án a Nagymarosra utazó Popper Salamon metszőt Vácon egy őrjárat leszállította a vonatról és igazoltatta. Az iratai rendben voltak, de azzal az ürüggyel, hogy Popper “lengyel zsidó”, derékszíjjal és ököllel összeverték. Végül elengedték, de egy katona utána rohant, és visszavitte az állomásra. Itt újra megverték, fejbőrét egy szuronydöfés hasította fel. Június 12-én egy katonai őrjárat a nyílt utcán agyonlőtte Steinhard István budapesti szállodabérlőt.

Források: Reichenberg Mór bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. április. 30.; Popper Salamonnal a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. május. 6.; Pollák Fülöp bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján 1920. június. 14. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Újfehértó-Nyíregyháza, 1920 május

Tiszti különítményesek több zsidót is bántalmaznak Újfehértón, egyet pedig halálra kínoznak

1920 tavaszán a különítményesek több zsidót megtámadtak és összevertek Újfehértón. Hartmann 59 éves községi jegyzőt egy paraszt előtt tett állítólagos kijelentése miatt, miszerint “ez a rezsim nem fog már tartani” elfogták, és Nyíregyházára vitték. Ott halálra kínozták: nyelvét kitépték és kiherélték. Bernstein Béla nyíregyházi rabbi a piactéren tartott gyászbeszédében megnevezte a gyilkost, Budaváry századost, és kijelentette, hogy “nemcsak a zsidót ölték meg, hanem a nemességben és a becsületben való hitet is, valamint azt is, hogy ez a magyar nemzetben megvan.” A hatósági tilalom dacára fényes nappal végigvitette a városon a koporsót.

Forrás: A PIH Jogsegítő Irodáján 1920 májusában felvett jkv. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Néző 2007, 992. o.

 

Lajosmizse, 1920. május 2-3.

A lajosmizsei ÉME-gyűlés után beverik a zsidók ablakait

1920. május 3-ára virradóra, az Ébredő Magyarok Egyesületének gyűlése után az összes lajosmizsei zsidó ablakát beverték.

Forrás: A PIH Jogsegítő Irodáján tett bejelentések, MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Kunszentmiklós, 1920. május 11.

Egy pogromban kifosztják, összeverik és kiűzik a zsidókat

1920. április 11-én a kunszentmiklósi ÉME-gyűlésen Förster Lajos szolgabíró felszólította a község lakosságát, hogy a zsidókat minden eszközzel űzzék el, ha kell, verjék agyon. Ezután elszabadul a pokol. A zsidókat kapával, kaszával fenyegették: hat órát kaptak a város elhagyására. Sokukat összeverték, egy ember belehalt a sérüléseibe. Éjjel szinte az összes zsidó házat kifosztották. Schwarz Lipótot erőszakkal nyomdájának átadására kényszerítették, majd a berendezést összetörték.

Forrás: Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. 05. 15-én felvett jegyzőkönyv (Farkas Imréné). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e.; Névtelen kérvény a Pesti Izr. Hitközség elöljáróságának, d. n. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 07. 17-én felvett jkv. (Rózsa Manó). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz. ; A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. 04. 13-án felvett jkv. (Kunszentmiklósi izr. hitközség küldöttsége). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Alsónémeti, 1920. május 12.

Az “ébredő magyarok” elől a zsidók elmenekülnek a településről

1920. május 12-én különítményesek érkeztek Alsónémetibe, hogy megalakítsák az Ébredő Magyarok Egyesületének helyi szervezetét. A gyűlés után megvertek egy zsidó kereskedőt. A helyi izraeliták hamarosan megtudták: Soroksárról 50 katona igyekszik a faluba, hogy az “ébredőkkel” együtt kiűzzék őket Alsónémetiből, ezért mindannyian elmenekültek.

Forrás: Gottlieb Ignác bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. május 14. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Tiszaföldvár, 1920. május 18.

Katonák brutálisan bántalmaznak egy helyi zsidó házaspárt Tiszaföldváron

1920. május 18-án a tiszaföldvári ÉME-parancsnok utasítására négy katona otthonából a községházára hurcolta Singer Mihály helyi géptulajdonost. Itt antiszemita szidalmak kíséretében levetkőztették, bottal és puskatussal megverték. A férje megkíméléséért könyörgő Singernét is bántalmazták, több csontját eltörték. A házaspárt végül kórházba kellett szállítani.

Forrás: Singer Sándor bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. május. 27. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Solt, 1920. május-június

Katonák és “ébredő magyarok” hét zsidót kivégeznek a Solt-környéki tanyavilágban.

1920. június 1-jén Schmiedt Rezső hadnagy egysége néhány ÉME-tag kíséretében elindult, hogy a Solt-környéki zsidókat “hazafiatlan” viselkedésük miatt “megbüntesse”. Rekvirált kocsikon az ún. Mária gyármajorba mentek. Az ott talált három zsidót (Engel Pál, Lefkovics András, Kertész Gábor) elhurcolták és kivégezték. Másnap járőröket küldtek azokra a tanyákra, ahol értesüléseik szerint zsidók tartózkodtak. Elfogták Gettler Jakabot, fiát, Sándort, lányát, Erzsébetet, majd Friedek Andor intézőt. Az áldozatokat megfojtották, a holttesteket Bor Lukács tanyája mellett elásták. A dunavecsei járás főszolgabírája véget kívánt vetni az ébredők terrorjának, ezért egy 30 fős csendőralakulat ment ki a rend helyreállítására. A főszolgabíró jelentése szerint “a megejtett razzia alkalmával 2 zsidó elföldelve a pusztán megtaláltatott, míg egynek a hullája az aratás alkalmával találtatott csak fel”.

Az ügyben 11 (nagyrészt 30-40 éves) izsáki földműves ellen indult eljárás gyilkosság bűntette, illetve bűnpártolás miatt. A kalocsai törvényszék azonban ezt megszüntette, mert véleménye szerint cselekményük oka nem nyereségvágy volt, hanem a meggyőződés, hogy az áldozatok kommunisták voltak.

Forrás: A kalocsai kir. törvényszék által kiadott, B. 1433/25. 1920 sz. végzés (1923. 06. 16.) PIL, 658. f., 10. á., 7. ő. e., I. tétel; Pásztor 1985, 245-246.o.

 

Törökszentmiklós, 1920. május 21-30.

Egy tiszti különítmény elhurcol, megkínoz és kifoszt egy törökszentmiklósi zsidót.

1920. május 21-én a Prónay-különítmény egy embere jelent meg a Gross család törökszentmiklósi házában. A 23 éves Jankát kereste, akit azért jelentették fel, mert állítólag a románokkal “barátkozott”. A lány azonban épp nem volt otthon, ezért apját, Gross Jónás kántort hurcolták el és elvittek több tízezer korona értékű rőfösárut is. Grosst Fegyvernekre szállították, ahonnan kilenc nap múlva a felismerhetetlenségig összeverve került vissza. Szakállát leégették, lábát bajonettel átdöfték. A tortúra alatt aláírattak vele egy dokumentumot, mely szerint a házából elrabolt árut önként ajánlja fel a különítménynek.

Forrás: Gross Lipót bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. június. 13. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Soroksár, 1920 májusa

A Héjjas-féle különítmény emberei számos zsidó üzletet kifosztanak és több embert összevernek.

1920. május 1-jén Soroksárt megszállta Héjjas Iván tiszti különítménye. A következő napokban kifosztották a zsidók üzleteit és lakásait, többeket megvertek. Kirabolták például a 86 éves Táfler Gábort, egy Adelsberg és egy Lukács nevű kereskedőt is. Május 2-án éjjel az egység nyolc tagja beállított Dr. Földes Arnold ügyvédhez, a helyi bank igazgatójához. Brutális fenyegetések és szitkozódások kíséretében aláírattak vele egy dokumentumot, amely szerint állását átruházza egy alkalmazottjára, aki történetesen Héjjas emberei közé tartozott. Kirabolták és családostul elűzték a településről Feith József kereskedőt is. Feltörték a már elmenekült zsidók lakásait is, így például Blau Lipótét. Volt, aki panaszt tett a csendőrségen és a szolgabíróságon, de ők azt a választ kapták, hogy a település vezetői tehetetlenek a katonákkal szemben. Május 4-én az Ébredő Magyarok Egyesülete gyűlést tartott a községben. Éjjel négy tiszt összeverte és kirabolta Hollós Bernátot. Lax Hermann kereskedőt felszólították, hogy többé ne szolgáljon ki keresztényeket, majd feldúlták az üzletét. A zsidók nagy része nem várta meg a következő éjszakát, és május 5-én elmenekült Soroksárról. A maradókra további megpróbáltatások vártak: május 30-án Leibl Mór háztartási üzletébe hatoltak be álarcos betörők, majd ugyanazon az éjszakán Lack Henriket és Fult József fűszerkereskedőt is kifosztották. Munk fűszerkereskedő boltját is szétdúlták, a család tagjait (köztük Munk feleségét és lányát) pedig összeverték.

Források: Az SZDP Jogvédő Bizottságának irodájában 1920. május 18-án felvett jegyzőkönyv (Blau Lipót). PIL 658. f., 10. á., 3. ő. e. ; “Soroksári közbiztonság.” 1920. május 6. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Leibl Mór bejelentése PIH Jogsegítő Irodáján 1920. június 2. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz; Bodó 2010.

 

Tököl, 1920. május 28.

Civilek törnek be több zsidó család otthonába és bántalmazzák őket.

1920. május 28-án három civil behatolt Spitzer Endre kereskedő tököli házába. Mivel a férfi nem volt otthon, megverték a feleségét. Ezután felszólították az asszonyt, hogy többet ne nyissa ki a boltját, különben elpusztítják a családját és ráparancsoltak, hogy menjen Palesztinába. Ugyanezen az éjjelen másik négy tököli zsidó család otthonába is betörtek.

Forrás: Spitzer Endre bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. június 2. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Apostag, Dunavecse, 1920 június

A zsidó lakossága a Kecskemét környéki vérengzések hatására Budapestre menekül.

A térségben fél éve tomboló terror és egy konkrét fenyegetés hatásra Apostag és Dunavecse zsidó lakosai 1920 nyarán a fővárosba menekültek. Házaikat, üzleteiket őrizetlenül hagyták hátra.

Forrás: A PIH Jogsegítő Irodáján 1920. június 6-án felvett jegyzőkönyv. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Albertirsa, 1920 június eleje

Különítményesek megverik a rabbit, feldúlják a zsinagógát, kirabolnak és elűznek több helyi zsidót.

1920. június 4-én egy Püspöky nevű főhadnagy és néhány embere megjelent Büchler Zsigmond albertirsai rabbi lakásán. A rabbit és fiát megverték: az előbbi állítólag a nemzeti hadsereget bíráló plakátokat ragasztott ki, utóbbinak pedig “járt a szája a kommün alatt.” Lakásukat felforgatták, könyveiket szétszórták, majd a zsinagógát is feldúlták. Büchler fiát a katonai parancsnokság épületébe vitték, ahol három napig fogva tartották és többször összeverték. Ezalatt több zsidó lakosnál is házkutatásokat tartottak, melyek során pénzt és egyéb értéktárgyakat foglaltak le. Mintegy 30-40 zsidót beidéztek a katonai közélelmezési hivatalába és megfenyegették őket. Ennek hatására nagy részük elmenekült a faluból.

Forrás: Büchler Zsigmond bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. július 7. Büchler Sándor bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. július 11.; Füredi Erzsi bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1921. december 9. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Monor, 1920. augusztus 2.

Egy budapesti zsidót egyenruhások és civilek félholtra vernek a vasútállomáson.

1920. augusztus 2-án a budapesti Netter Lipótot, a Szent László kórház felvételi irodájának tisztviselőjét a monori vasútállomáson katonák és civilek megtámadták és összeverték. Netter az atrocitás után több hétre kórházba került.

Forrás: Netter Flóra bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1920. augusztus 23. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Kerekegyháza, 1921. augusztus

Civilek beverik a zsidók ablakait, katonák megerőszakolnak egy lányt.

1921 augusztusában a kerekegyházi izraeliták folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve. 17-éről 18-ára virradó éjjel beverték több zsidó lakos ablakát. A csendőrség már másnap elfogta a tetteseket (Czarból Ferenc községi tanítót és három másik férfit), de később szabadon engedte őket. Ezután sűrűn ismétlődtek a hasonló esetek a községben. Werkner Aranka ablakait például heti rendszerességgel zúzták be. A hónap közepén egyenruhások lepték el Mannheim malomtulajdonos udvarát, ketten behatoltak a házába is. Ott pisztolyt szegeztek a Mannheim lányára, és a szülők szeme láttára megerőszakolták. A lány beleőrült a tortúrába. Az apát megfélemlítették, nem mert bűnvádi eljárást kezdeményezni.

Forrás:A PIH Jogsegítő Irodáján 1921. 08. 25-én felvett jkv. (Gombos Adolf). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Dr. Dombóváry Géza levele a királyi főügyésznek, 1921. aug. 30. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

 

Ostoros, 1921. szeptember 15.

Egy Egerből Ostorosra menekült zsidó házaspárt a település vezetése kitoloncol a faluból.

A hadirokkantsága miatt munkaképtelen Farkas Mártonnak és feleségének egri lakását 1919 nyarán elkobozták. Ezután Ostorosra menekültek, ahol először egy istállóban, majd egy ablaktalan kamrában húzták meg magukat. A községi jegyző azonban 1921. szeptember 15-én kijelentette, hogy nem tűr idegen zsidókat a faluban. Ezért elzárással és internálással fenyegette meg Farkasékat, akik távoztak is a faluból.

Forrás: Farkas Mártonné bejelentése a PIH Jogsegítő Irodáján. 1921. szeptember 20. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.

Vélemény, hozzászólás?