Filmajánló: Made in Britain (1982)

Mielőtt belekezdenénk a Made in Britain kritikájába, meg kell jegyeznünk, hogy a szkinhed szubkultúra nem egyenlő az újfasizmussal.

Bár a 80-as években rengeteg brit neonáci magára öltötte a szkinhed öltözködést és ugyanazt a zenét hallgatták, a műfaj gyökere jamaicai és brit munkásosztálybeli keverék. Sajnos a médiahype-nak és a rengeteg fasisztának köszönhetően egy igen érdekes zenei, futball, öltözködéskultúra lett a neonácizmus védjegye, amely miatt a valódi szkinhedeknek fájhat a feje, akik között rengeteg antifasiszta is található.

Az 1982-es Made in Britain című film nem egy klasszikus szkinhed sztori.

Bár a főszereplő 16 éves Trevor (Tim Roth) homlokán eléggé látható horogkereszt virít és a film során rengeteg rasszista kijelentést tesz, nem ez a tragédiájának lényege. A neonáci szkinhed léte pusztán csak keret és színezék a történetéhez, már amennyire beszélhetünk történetről. A 76 percbe ugyanis nem sok cselekmény fért be, különösképp, hogy a film – igen helyesen – erősen fókuszált a pszichopátia határmezsgyéjén tévelygő fiatal és a szociális munkások, nevelők és rendőrök közötti párbeszédekre, a gondolataik – Trevor esetében pedig a féktelen gyűlölet – kifejtésére.

Trevor lényegében csak egy magára hagyott fiatal egy borzasztóan rossz rendszerben, a Thatcher-korszak neoliberális megszorító válságának idején, amikor britek milliói tengődtek munkanélküliségben, nyomorban és szociális válságban, és amely akkortájt megszülte a helyi neonácizmust. A fiatalember haragban áll a világgal, szembehelyezkedik minden konvencióval, és az igazi tragédiája, hogy minden nevelője szerint intelligens.

A szociális ellátórendszer ezért nem is mond le róla, és tényleg mindent megpróbálnak, hogy jó útra térjen a film cselekményéül szolgáló 1-2 napos időintervallumban. Megkezdődik a szellemi párbaj Trevor és a gondozók között, de a neonáci fiatalban csak falakba ütköznek.

A valódi probléma, hogy a módszer a fegyelmező részlegek minden szintjén ugyanaz: „Tisztelt a hatóságot! Engedelmeskedj a szabályoknak! Ez a fegyelem!”. Ezen a ponton már feltesszük a kérdést, ki is valójában a fasiszta?

Az 1000 fontból készült film szinte minden nemében nagyot alkot és azt bátran teszi. A kamerakezelés rendkívül dinamikus, alig vannak statikus felvételek. A színészek mindegyike nagyon hozza a formáját, és a fiatal Tim Roth első szerepében kiválóan brillírozik. A film elején és végén hallható Exploited szám is nagyon passzol a filmhez, azonban a film közben semmilyen zenei produkciót nem hallhatunk, holott ez a szubkultúrát meghatározó egyik legfontosabb tényező.

Érdekességek: A szóbeszéd szerint Tim Roth teljesen véletlenül került be a filmbe. Állítólag csak egy biciklipumpát ment be kérni egy színházba, ahol pont meghallgatást tartottak a szerepre.

Tim Roth úgy készült a szerepre, hogy a neonáci Nemzeti Front üléseire járt, amely erősen ellenkezett az ízlésével.

A tömeggyilkosságra készülő neonáci, Dylan Roof lakásán bizonyítékként lefoglalták egy Made in Britain DVD-t is.

Vélemény, hozzászólás?