Nem lehet egyszerű neoliberális álellenzékinek lenni Magyarországon.
A kormány pont ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatja, mint ők, és – mily” meglepetés – nekik sem működik. Ilyen közegben – a vadkapitalizmus poklában – a kapitalista „ellenzék” kénytelen összemosni a jelenlegi fasisztoid rezsimet a Kádár-rendszerrel.
Ennek célja tisztára mosni a kapitalizmus hazánkban elkövetett bűneit, azaz a hazai nyomort és a lecsúszásból kiemelkedő szélsőjobboldalt – beleértve már a kormány tevékenységét és diktatórikus berendezkedését.
Ezek a neoliberális körök úgy csinálnak, mintha idehaza nem is az általuk is képviselt kapitalizmus lenne, hanem kitalálnak ilyen ostoba kifejezéseket, mint „posztkommunizmus”, vagy „orbáni szocializmus”. Az kicsit sem zavarja őket, hogy ami lényegében ma van és ami 1989 előtt volt, az minden tekintetben szöges ellentéte egymásnak.
A propagandába rendszeresen beszáll az ultraliberális HVG is. Most Kádár Jánost és rendszerét vették célba.
A szerző lényegében hazudhatott volna, hogy a Kádár-rendszerben létbizonytalanság vagy nyomor volt, de ezzel nyilvánvalóan közröhej tárgyává vált volna, így csavart egyet a dolgon, és megpróbált parodizálni.
A „cikk” „írója” lényegében egy 5 év múlva, a jövőben esedékes virtuális álinterjút írt, amellyel a baloldaliak Kádár-rendszerről alkotott véleményét próbálja kiparodizálni. Ezzel lényegében totálisan idiótának próbálja beállítani azt a több millió embert, akik megerősíthetik, hogy az akkori rendszer sokkal jobb volt. Hogy a Kádár-rendszert méginkább a Fidesz-rezsimhez hasonlítsa, az álinterjú kitalált alanya Smied Márta, a „Modern Történeti Múzeum és Intézet” főigazgatónője, amely egyértelmű utalás Schmidt Máriára, a Terror Háza igazgatójára. Az álinterjú témája egy Kádár Jánosról szóló kiállítás, a kitalált főigazgatónő karaktere pedig megvédi a rendszert. A cikk rögtön úgy kezdődik, hogy 2023-ban befejeződik a Gömbös Gyula kiállítás, amelyet a Kádár kiállítás követ – ezzel már sugallják azt a „liberális” ostobaságot, hogy a fasizmus és a kommunizmus közé egyenlőségjelet kell tenni. Majd a cikk történelmi tévedések és ostobaságok sorozatával, illetve a Kádár-rendszer eredményeinek fetisizált dicséretének az „igazgatónő” szájába adásával próbálja lealázni a rendszert.
A Kádár-korszak megmosolyogtató hibáit túlnagyítja és olyan dolgokat ad az „Igazgatónő” karaktere által a rezsim szájába, amelyek el sem hangzottak soha. Ráadásul egymás mellett szerepelteti a fasiszta és szocialista terminológiát, hogy ezzel is azt a képzetet keltse, hogy a két eszme rokon. (NEM AZ!)
Mi József Attila nézeteit osztjuk, mely szerint tőke és fasizmus jegyesek. A fasizmus mindenhol kéz a kézben járt a tőkével, és minden kapitalista rendszer kacérkodott a fasizmussal, amikor megszorult a saját válságában. A jelenlegi is pont ezt csinálja hazánkban.
A szocialista véleményt szimbolizáló „igazgatónő” karakterének a Fidesz retorikáját is a szájába adja: bőszen sorosozik, liberálisozik, néhol rasszista és migránsozik – holott hazánkban a mi marxista pártunk volt az első, aki nyíltan mert arról beszélni, hogy a menekültek nem terroristák, míg a többi mainstream ellenzéki párt mozdulni sem mert a kérdésben, csak hebegtek és habogtak, mert várták a népi reagálást, hiszen nekik a népszerűség az első, nem az elvek.
Ráadásul a szocializmust képviselő „igazgatónő” karaktere szándékoltan primitív, ostoba és szervilis. Ezzel is azt próbálja hangsúlyozni, hogy akinek jobban tetszett az előző rendszer, az csak primitív, ostoba bunkó lehet, ráadásul csak nyugdíjas, hiszen több utalás van korra is.
Aki a tények ismerete nélkül elolvassa ezt a „paródiát”, az a képzete lehet, hogy a Kádár-rendszer egyenlő a nyomorral, miközben vissza akarták foglalni Erdélyt, miközben fasisztoid rend és poroszos oktatás volt, miközben az ország fehér volt és nem jöttek migráncsok, miközben a nyugaton kommunista terroristák robbantgattak.
Csak a HVG felvilágosításaképp: kiparodizálni csak létező dolgokat szabad. Az nem vicces, ha egy sovány és kopasz embert úgy parodizálunk ki, hogy kövérnek állítjuk be, akinek a szemébe lóg a haja. A Kádár-rendszert irredentának, rendpártinak, rasszistának és jobboldalinak beállítani történelmi hazugság és gonosztevés. Az világos, hogy a nácik nem riadnak vissza a történelem-hamisítástól, ezt tapasztaljuk minden nap. De a HVG-től azért még többet vártunk, bár tudtuk, előbb-utóbb erre is sor kerül útban a mélybe.
Az igazi probléma, hogy amíg az álellenzéki álbaloldali média ilyen zagyva ostobaságokkal kábítja a kormányellenes aktivistákat, szavazókat, civileket és párttagokat, addig ne is számítson senki kormányváltásra. A Fideszt kizárólag a rendszert kritizálni merő és bíró szervezetek fogják elzavarni. Amíg nem erősödnek meg ezek a szervezetek, addig marad a kétharmados diktatúraépítés. Az idő fogy.