Nem a Prodigy volt az első zenekar, amelynek az idióta széljobberek félreértették az üzenetét.
Keith Flint sajnálatos és tragikus halálával egy kiváló művészt vesztettünk. A Prodigy zenéjében és lázadó külsőségeiben sokszor kritizálta a fennálló rendszert.
Sokszor még antifasiszta üzenetet is megfogalmaztak, persze nem túl direkten. Például a Spitfire című dalukban, amely címét a méltán híres brit repülőgépről kapta, amellyel a második világháborúban harcoltak és győztek az angliai csatában a hitlerista légi invázió ellen. „Ha a második világháborúban lennék, Spitfire-nek hívnának”. Pusztán ennyi a dal szövege, amely inkább elektronikus témákkal és egy egyakkordos gitárdörrenéssel operál.
Hiába volt a Spitfire 2004-es sikere, a 2009-es Invaders Must Die (A behatolóknak meg kell halniuk) című dalt (egyben az album címét) teljesen félreértették a neonácik.
Különösképp a menekültválság kapcsán jelentek meg a dal videóklippje alatt az Európai Védelmi Liga (EDL) fasiszta szervezetet, az UKIP-et és Nigel Farage-t támogató idegengyűlölő hozzászólások. Sokan az Invaders kifejezést (behatolók/megszállók) a bevándorlókkal és menekültekkel azonosították, pedig a dalnak semmi köze nem volt ehhez.
A számnak nincs is szövege, viszont jóval a menekültválság előtt keletkezett. A Prodigy-nek semmiféle fasiszta megnyilvánulása nem volt, sőt, az idők során több színesbőrű tag is megfordult a zenekarban különféle posztokon. A szélsőjobboldaliak logikáját figyelembe véve nem csodálkozunk a jelenségen, hogy magukénak érzik a dalt, pedig az üzenete ezzel pont ellentétes.
Bár szöveg híján nem derül ki, kik is a „megszállók”, a videóklipp azért tisztázza. Abban ugyanis Noel Clarke színesbőrű brit színész (ez sem zavarta a szélsőjobbosokat) szerepel, aki második világháborús kiképzési helyszíneken. A videóklip másik jellegzetes helyszíne a sziget déli tengerpartján található Denge, ahol második világháborús úgy nevezett akusztikus tükrök találhatók, amelyek szerepelnek is a videóklippben.
Ezek az akusztikus tükrök 60, 9 és 6 méter széles betonépítmények, amelyeket arra használtak, hogy a „behatoló” náci vadászgépek hangját messziről érzékeljék a tükrök fókuszába helyezett mikrofonnal. A 20-as évek végén és a 30-as évek elején építették, bár a radar 1932-es feltalálása elavulttá tette, azért használták, bár a kísérletet lefújták, és ma már csak turistalátványosság. A kezelők már a szemmel való észlelés előttfejtet érzékelték a repülőgépek hangját, bár azokat nehéz volt megkülönböztetni a hajóktól.
Az akusztikus tükröknél más zenei produkciók is forgattak videóklippet.
Vélhetően a Prodigy zenekar is a Spitfire című daluk nyomdokán ezt a nótát is egyfajta hazafias antifasiszta üzenetnek szánta, pont ellentétben azzal, amit a szélsőjobbosok gondolnak. Még a lemezt népszerűsítő turné plakátja is ráerősít erre, hiszen azon egy légvédelmi ballon található, amely szintén a náci repülők elhárítására szolgált.
Nem az első eset, hogy zenekarok így jártak. A Ministry a The Land of Rape and Honey című számába beletettek a fasiszták gúnyolására néhány „Sieg heil” hangmintát, ami miatt sok szkinhed jelent meg a koncerteken karlendíteni, ami az énekes Al Jourgensennek annyira nem tetszett, hogy saját életrajzi könyve szerint, személyesen ugrott be a színpadról a közönség közé jól elverni őket. A Ministry mellesleg végig baloldali és antifasiszta zenekar volt és ma is az.
A másik zenekar a Rammstein, amely katonás indusztriális ritmusai és német nyelve miatt a neonácik kedvenc zenekara lett, pedig semmilyen hasonló üzenetet nem fogalmaztak meg. A zenekar végül a Links 2,3,4 című dalukban a Német Kommunista Párt Bertolt Brecht által írt indulójának szövegét vette kölcsön (Egységfrontdal), valamint a német Die Linke pártot alapító Oskar Lafontaine egyik idézetét: „A szívem bal oldalon dobog.” Később a Rammstein még számos dalban utalt baloldali elköteleződésére.