A történelem néhányszor már bebizonyította, hogy attól, hogy valakik magukra varrogatják a vörös csillagot, még közel sem lesznek kommunisták.
(Nem mintha a Thürmer-párt merte volna a használni az akkor tiltott jelképeket.)
Thürmer Gyula is felvehet akárhány piros inget, többé már ő sem kommunista, de még csak baloldali sem.
A menekültválság kapcsán, (amely a menekültek számára válság, nem Európának és a nyugati világnak), mindenkinek el kellett döntenie melyik oldalra áll. A Fidesz, a Jobbik és a velük szövetséges „keresztény” és fasiszta erők úgy döntöttek, kihasználják a helyzet potenciálját, hiszen a hatalmuk ingatag, és a menekülteket bűnbaknak teszik meg, félelmet keltenek velük és gyűlöletet szítanak ellenük. Ez egy tipikus náci propagandahúzás, amelyet meg is léptek, és láss csodát, a brutális médiafölénnyel és az ügybe ölt százmilliárd forintokkal ez sikerült is.
A mainstream baloldali pártok viszont ismét történelmi bűnöket követtek el. Ahelyett, hogy megálljt parancsoltak volna ennek a színtiszta fasiszta ocsmányságnak, gyáván opportunista álláspontra helyezkedtek és teljesen erkölcstelenül ők is megvonták a támogatást a háborús menekültektől. A kampány lényegében arról szólt, hogy impotens módon teszetoszáskodtak, és világos álláspont helyett tereltek, ködösítettek, de olykor jobboldali hangvételt is megütöttek, mert pl. a teljesen felesleges kampánykerítést támogatták. Nekimehettek volna a teljesen ingatag, hamis alapokon álló és totálisan embertelen kormánypropagandának, amelyet egy rúgással fel lehetett volna dönteni, de nem! Meg sem próbálták elmagyarázni a népnek, hogy ez nem más, csak a Fidesz figyelemelterelése, bűnbakkeresése, félelemkontrollja és gyűlöletkeltése, hogy minél több politikai hatalmat szerezzen, mivel képtelen megoldani a társadalmi válságot. És ugyanez a helyzet Sorossal is. Nem is csoda, hogy ezek a pártok el is veszítették baloldali tömegbázisukat és tagságukat, majd lényegében kispártokká zsugorodtak.
Az eredmény a Fidesz kétharmada lett, pedig sokkal jobb „ellenzéki” eredmény is születhetett volna, ha ezek a politikusok követik azt a pártot, amely a kezdetektől fogva markánsan ki mert állni a menekültek mellett és az Orbán-gépezet fasiszta gyűlöletpolitikája ellen, és nevén is merte nevezni ezt a szörnyszülöttet. Az Európai Baloldal a menekültválság előtt, az iraki és afganisztáni háborúk kitörésekor már megjósolta, hogy ebből probléma lesz, és egy percig sem mondta fel a szolidaritást a klímaváltozás, az imperialista háborúk és gazdasági szankciók elől menekülő embertársainkkal. Mindamellett támogattuk a közel-keleti békét követelő mozgalmakat, szervezeteket és eszméket, hiszen csak így állítható meg a térség katasztrofális tragédiasorozata, és mindig felhívtuk a figyelmet, hogy a menekültválságért és a tőle direkten független terrorizmusért is az imperialista háborúk felelősek. (Ez egy olyan kifejezés, amelyet a mai „ellenzék” csak megmosolyogna és 50-es éveket kiáltana.) Mi ki mertük mondani a valóságot: hogy ez a fajta kormánypropaganda Goebbels szörnyszülöttje és színtisztán fasiszta… A mai mainstream “ellenzék” ezen szó hallatán is csak pironkodik.
Aztán volt a Thürmer-párt, amely korábban már rengetegszer kihúzta a gyufát. Szerencsére ideje korán már voltak öntudatos baloldaliak abban a pártban, akik úgy gondolták, kilépnek és szavak helyett inkább tettekben lesznek ellenzékiek, marxisták, szocialisták, kommunisták… A Munkáspárt 2006 (ma Európai Baloldal) kilépésével megszűnt a thürmerista „Munkáspárt” belső ellenzéke, és sorra jöttek a borzalmak: közös tüntetés a Magyar Nemzeti Arcvonal nyilas szervezet vezetőjével, akinek apját ma már a bőnyi rendőrgyilkossággal vádolják; szívélyességi látogatás Ózd jobbikos polgármesterénél; a Baloldali Front pécsi elnökének levele a helyi Jobbikkal való összefogásra; a stratégiai együttműködési megállapodás a Honfoglalás 2000 ultraputyinista-ultraorbánista szervezettel; Thürmer gyermekeinek elhelyezkedése erősen Fidesz közeli, jobboldali lapoknál; és végül felrúgták a szolidaritást az imperialista agressziók áldozataival és nyíltan bevándorló-ellenes retorikát ütöttek meg.
A Gyurcsány-kormány alatt már nyilvánvaló volt, hogy a neoliberális megszorító politikára fogják alapozni hatalmukat, másképp képtelenek voltak kormányozni és kezelni a kapitalizmus világválságát. A vizitdíjjal, a gázáremeléssel, a 13. havi nyugdíj elvételével felmondták a baloldali értékeket és politikát (persze előtte sem tévedtek balra). Thürmer pedig azt a stratégiát választotta, hogy őket támadta gőzerővel, hiszen az ő helyükre apellált. Thürmer akart lenni az új baloldali váltópárt, közben figyelmen kívül hagyta, hogy balról előz a Fidesz és a Jobbik. Még azt is letagadták, hogy Magyarországon bárminemű jelei lennének a fasizmusnak. Nem mintha annyi múlott volna a „Munkáspárt” „stratégiáján”, hiszen nem sok vizet zavartak a hazai politikai életben. Ők egyszerűen csak ráültek a Gyurcsány-Bajnai kormányok neoliberális megszorításai miatti elégedetlenség hullámára és annyira nem tudták irányítani magukat, hogy szélsőjobbra sodródtak, ahonnan most Thürmer Gyula színtiszta nácibeszédben védi Európát és a keresztény kultúrát a bevándorlóktól!
Thürmer legújabb, EP választásokra írt szövege pont olyan, mintha Orbán Viktor mondta volna tollba. (Vagy inkább Rezsiszilárd).
„Akarsz migránsokat vagy nem akarsz! Ez itt a kérdés!” – indít Thürmer.
„A parlamenti ellenzék szerint a bevándorlók beengedése érdem, sőt dicsőség, európai virtus, s aki nemet mond rá, az nem európai, nem demokrata, nem modern, és az ilyeneket irtani kell.” – Sajnos a parlamenti ellenzék sosem mondott ilyet. Ilyet mi mondtunk, kivéve, hogy irtani kell. Olyat soha senki nem mondott.
Aztán Thürmer migránsellenességben még rá is licitál a fasisztákra: „De mit mondjunk mi, a Munkáspárt? Ellenezzük a bevándorlást? Igen! A Munkáspárt már akkor ellenezte, amikor ez még nem vált a kormánypropaganda fő irányává.”
Aztán még tovább: „a migráció abban a formában, ahogyan ez ma megjelenik, kárt okoz a munkásosztálynak, a dolgozó tömegeknek és a nemzeteknek egyaránt.” – Mintha erről a migránsok tehetnének, nem azok a gonosztevő politikusok és nagyvállalkozók, akik a bevándorlást totálisan rosszul és szándékosan rosszul kezelik!
„Tehát, tisztelt választók, ha Önök nem akarják, hogy a bevándorlás megváltoztassa világunkat, nyugodtan szavazzanak a Munkáspártra is.” – Itt rögtön két dolog üti meg a demokraták fülét: egyik, hogy a bevándorlás Thürmer szerint megváltoztatja a világunkat, amely a legordasabb nácik félelemkeltő retorikája. A másik, hogy a „Munkáspártra is”. Melyik más bevándorlásellenes erőt ajánlja még a Thürmer-párt? A Fideszt vagy a Jobbikot?
„Nyugodt szívvel válasszák a Munkáspártot azok is, akik az európai kultúra, a kereszténység értékeit féltik.” – Azt a reakciós kereszténységét, amelynek a hazai szellemi elnyomás egy jókora részét köszönhetjük? A “kommunista” párt mint a keresztény értékek védője? Egyáltalán hogy kerül egy lapra az európai kultúra és a kereszténység? Pont a Fidesz-fasisztákhoz hasonló jobboldal tesz egyenlőségjelet az európai kultúra és a kereszténység közé, elfeledve azt a tényt, mennyit ártott a vallás az európai kultúrának.
Utána érdekes módon még a nemzeti zászló is előkerül.
„Baloldali az, aki azt mondja: rossz ez a rendszer! Nem Orbán, mert ő maga nem rendszer. A tőke, a pénz uralma a rossz. Orbán Viktor a tőkés Magyarország harminc évének egyik meghatározó személyisége, de nem maga a rendszer.” – Tehát Orbán nem rossz és meghatározó személyiség. Nem azt írják, hogy NEM CSAK Orbán a rossz, hanem inkább a rendszere, és nem azt írják, hogy gonosztevő, hanem finoman csak „meghatározó személyiség”.
Aztán egy huszárvágással megtagadják a Kádár-rendszert, amelyet ugyan sokminden miatt bírálni lehet és kell is, de ámblokk megtagadni a vívmányait és azt írni róla, hogy „nem volt minden olyan rossz, mint ahogyan most ráfogják”, kicsit meredek. A „nem volt minden olyan rossz” ugyanis azt jelenti, hogy azért rossz volt, csak nem annyira.
„Május 26-án a bevándorlás ellen szavazunk.” – Nem! Ez nem a kormány és a Fidesz plakátja és tévészignálja… Ezt Thürmer írta.
És bár ostorozza közben az EU-t, mégis azt tanácsolja, hogy a kapitalista nyugat egyezzen ki a kapitalista Oroszországgal.
Aztán a „kommunista” pártelnök hirtelen megtér: „Hálát adhatunk a jó istennek, hogy az ambiciózus fegyverkezési programok, a szankciók, a provokációk mellett elkerüljük a háborút.”
Aztán egy kis értelmetlen és üres nacionalizmus: „A magyar nemzet önállóságát akarjuk védeni. Magyarul akarunk beszélni, gondolkodni, magyarul akarunk élni.” – Nyilván nem volt meg az előírt darabszám a “magyar” kifejezésre, ezért a végére be kellett suvasztani.
És bár korábban a Thürmer-párt sikítófrászt kapott, amikor mi Szociális Európáról beszéltünk, ők most a „dolgozók, a népek demokratikus Európáját” hirdetik meg.
Azért a migránskérdésben a Thürmer-pártnak volt egy jó gondolata is, (persze nem ők találták ki). Mégpedig, hogy a migráció kérdését helyben kellene megoldani, hogy egykori hazájukba nyugodtan visszatérhessen, aki akar. Mi is ezt valljuk. Ez a gondolat azonban már ebből az írásból teljesen hiányzik. De ami legfontosabb: nálunk, valódi marxistáknál ez a gondolat szolidaritásból és humanizmusból eredt, a Thürmer-pártnál pedig a félelemkampányból. Nem ugyanaz.