Német gyártmányú mérges gázokat és vegyi fegyvereket vetettek be a kurdisztáni háborúban az egész múlt században és nem csak az 1938-as dersimi mészárlás során.
A részvétel időről időre bizonyítást nyert, de a német állam mindig néma maradt.
Új dokumentumok kerültek felszínre, melyek szerint német gyártmányú vegyi fegyvereket vetettek be a dersimi népirtás során, amely 1937-ben kezdődött és 1938-ban ért véget. Berlin tagadja, hogy tudomása volt erről. De a Dersim Gazette és a Yeni Ozgur politikai napilapok olyan dokumentumokat tettek közzé, hogy a török állam mérges gázt vett a náci Németországtól egy Mustafa Kemal Atatürk által aláírt rendelet alapján.
A Német Szövetségi Kormány nem válaszolt a dokumentumokra, miközben Ulla Jelpke, a Die Linke (Baloldal) párt parlamenti képviselője az ANF portálnak nyilatkozott és közölte, hogy német gyártmányú mérges gázokat vetettek be Kurdisztánban elkövetett bűncselekmények során Dersimtől Halabjáig.
Kurdisztán nem ismeretlen a német gyártmányú fegyverek számára. Nem csak észak-Kurdisztánban, de minden részen Németországból származik a török hadsereg és más gyarmatosító erők fegyverzetének jelentős része.
Szaddám Husszein uralma során az iraki hadsereg Németországból vásárolt fegyvereket vetett be dél-Kurdisztánban. Így tett a török állam is északon az 1990-es piszkos háborújában. A Leopárd tankokat, páncélos járműveket, BTR 60-as járműveket, amelyeket Cizrében lehetett látni 1992-ben és Besiriben 2006-ban, G3 és G6 puskákat, valamint számos katonai felszerelést Törökországban állítottak elő német licensz alapján.
A Németországtól vásárolt mérges gázt és vegyi fegyvereket mind a civil lakosság, mind a gerillák ellen bevetették Kurdisztánban, ahogy azt számos alkalommal dokumentálták. A következőkben olvasható annak idővonala, mikor szolgáltatott Németország mérgesgázokat a gyarmatosító hatalmaknak, hogy az Kurdisztán számos körzetében használják a múlt század során.
Gáz Halabja ellen
1988. március 16-án a dél-kurdisztáni Halabja tartományban bevetett mérges gáz legalább 5000 kurd civil életébe került. A gázt, amely olyan sebet ejtett Kurdisztánon, amely még mindig nem gyógyult be, egy szamarrai gyárban állította elő Szaddám Husszein rezsimje. De az előállítás számos szintjén német cégek is résztvettek benne.
A Vízmérnöki Kereskedelmi Vállalat küldte Szamarrába azt a reteszelési technikát, amelyet a gáz előállítása során használtak. A W.E.T. bajor autóalkatrész gyártó 7 millió márka értékben adott el gránátokat és detonátorokat. A Szaddám rezsim vegyi és laboratóriumi felszerelést vásárolt a Karl Kolb hesseni vállalatától, hogy gázt állítson elő.
Évekkel később független szervezetek jelentették, hogy a német vállalatoknak legalább 52%-nyi szerepük volt a halabjai bombák előállításában. Szaddám 625 millió dollár értékű fegyvert vásárolt Németországtól 1982 és 1986 között. 1990-ben Németország szerepe is asztalra került a halabjai mészárlással kapcsolatban. A Kohl-kormány akkor a fegyverkereskedőket támogatta.
Csupán 1990 augusztusában vált lehetővé, hogy a német ügyészek lépéseket tegyenek. Akkor a Karl Kolb és a W.E.T- vállalatok 7 igazgatója ellen adtak ki letartóztatási parancsot. De nem bizonyították be, hogy a vállalatok fegyvereket adtak el Szaddám Husszeinnek, mivel az eladások illegális csatornákon keresztül történtek. A német hírszerzés pedig lecsukta a szemeit ezen kereskedelmi üzlettel kapcsolatban.
Hans Leyendecker és Richard Rickelmann német újságírók egy könyvet is írtak „A halál exportja: Német fegyverbotrány a Közel-Keleten” címmel, amelyben részletesen kifejtik, hogyan működtek együtt német vállalatok Szaddám Husszeinnel és hogyan érintett Németország a halabjai mészárlásban.
Vegyi fegyverek bevetése a gerillák ellen
Bár a nemzetközi jog tiltja, 30 év háború során a török hadsereg német gyártmányú mérges gázokat vetett be a Kurd Munkáspárt (PKK) és a HPG gerillái ellen, ahogy azt számos alkalommal dokumentálták. Ezen háborús bűncselekmények legelképesztőbb példája 20 PKK gerilla meggyilkolása a sirnaki Ballikaya régió egyik barlangjában, 1999. május 11-én.
A török hadsereg által az összecsapásról készített videófelvételeket 2011-ben tette közzé a Roj TV és az ANF portál. Egy katona látszik a videón, aki közli, hogy „a katonáink gázmérgezés veszélyével néznek szembe. De tovább mennek, mint állhatatosan, hősökként. Egy nap szünetet tartottunk, de a gáz még mindig hat.” Azután török katonákat lehet látni névsorolvasás közben, amelyet Necdet Ozel parancsnok, a hadművelet főnöke vezényel, aki később a vezérkari főnök lett.
Egy német tévériporter néhány Ballikayában összegyűjtött bombarepeszt vitt Németországba, amelyet laboratóriumi vizsgálatnak vetettek alá. A vizsgálatot a Müncheni Egyetem Igazságügyi Tudományos Intézete végezte, amely CS gáz nyomait detektálta a repeszeken. A ZDF német állami televítió 1999. október 27-én mutatott be műsort „D bizonyíték” címmel, amelyben dokumentumokat mutattak be, hogy a Buck & Depyfag Vállalat 1995 óta adott el RP707 mérges gázt Törökországnak, ráadásul a kormány jóváhagyásával.
forrás: ANF