Ugyanazon a héten, mikor a brit védelmi bizottság közölte, hogy „megbukott” a veteránok mentális egészséggondozása, egy Hadsereg Eladása című jelentés is a fegyveres erőket kritizálta.
A kritika oka, hogy a katonai toborzóreklámok olyan csoportokat céloznak meg, különösképp hátrányos helyzetű gyerekeket, akik a legvalószínűbben szenvednének a kedvezőtlen kimenetelektől.
A ForcesWatch katonai vizsgáló szervezet, a Medact egészségügyi jótékonysági szervezet, valamint akadémikusok és veteránok írtak jelentést, amely felszólít, hogy jobban kutassák és szabályozzák a katonai toborzó marketinget egészségügyi és etikai alapon.
A jelentés részletezi, hogy a katonai marketingstratégia az alacsony jövedelmű kamaszokat, különösképp 16-24 év körülieket célozza meg, akik olyan háztartásokban élnek, amelyek átlagos bevétele 11 ezer brit font. A katonai marketingről szóló kivonatok szerint a tizenévesek „könnyen befolyásolhatók” és „szomjaznak a kockázatra.”
A hadsereg által használt módszerek, amelyekkel eladja magát a potenciális újoncoknak, egyre kifinomultabbak és sokszínűbbek, használják a közösségi média platformjait, a TV-t, rádiót, a keresőmotoros hirdetéseket, a zene és videó streamelő szolgáltatásokat, a csatornákat pedig összekötik és szinkronizálják.
Az ilyen kampányok költsége magas – évente 27 millió brit fontjába kerül az adófizetőknek.
Miközben sok fiatal újonc azt hiszi, hogy sikeres és pozitív időt fog eltölteni a hadseregben, vannak főbb kockázatok és bonyolult szempontok, amelyeket megszépítenek a toborzókampányok.
A bevonulás az élet egyik főbb döntése, különösképp a fiatalok számára, főképp, ha korábban elhagyják emiatt a fősodrú oktatást.
A munkaképes korú veteránok kétszer akkora valószínűséggel munkanélküliek, mint a munkaképes korú nem veteránok, és sok veterán híján van az átvihető képességeknek, amikor elhagyják a hadsereget.
Az újoncok belépnek egy egyedi kihívásokkal teli és intenzív környezetbe, amelynek jelentős mentális egészségügyi visszahatása lehet, ahogy azt a veteránok közti öngyilkosági válság és a fegyveres erők közösségének mentális egészségügyi gondozásának szabványai mutatják.
A legfiatalabb újoncok, különösképp, akiknek hányattatott gyermekkoruk volt, szenvednek leginkább a hosszútávú hatásoktól. Belépnek egy olyan rendszerbe, amely ölésre és az életük kockáztatására képezi ki őket.
Miközben a toborzási kampányok a hadseregbeli életet egy reményteljes életnek adják el, az elégedettségi adatok teljesen más történetről beszélnek.
10-ből csupán 4 nem-tiszt elégedett a szolgálati élettel és ajánlaná azt másoknak.
A katonák csupán 36%-a érzi magasnak saját morálját, és csak 7% gondolja, hogy a szolgálatosok közt nagy a morál.
Az újoncok durván fele nem érzi úgy, hogy pontos képe volt a katonai életről, mielőtt csatlakoztak a hadsereghez.
A katonai toborzó kampányok egyik kulcsüzenete, hogy a hadsereg szívesen fogadja őket, és ez egy befogadó hely.
Most bebizonyította a katonák által fajilag zaklatott fekete női katona esete, aki a Brit Hadsereg Egyenlőség és Sokszínűség kampányának arcává vált, és aki a hadsereg legújabb kampányában is szerepel, amely az ezredfordulón születetteket célozza meg, hogy a progresszív utópiával, amit a fiataloknak próbálnak eladni, távol áll a valóságtól.
A hadseregben nagyszámú terrorizálás és szexuális zaklatás fordul elő, amelytől különösképp a nők és a kisebbségiek szenvednek.
A Liberty nevű jogsegélyszolgálat elindította a saját Emberi Jogi Segélyvonalát, mivel a probléma olyan súlyos és a hadsereg saját igazságügyi rendszere magára hagyja a katonákat, miközben súlyos rendszerhibák történnek a nemi erőszakok kivizsgálása és vádemelése körül.
A hadsereg még adós vele, hogy „nagyon súlyos bűncselekménnyé” minősítse a nemi erőszakot, hogy így a civil rendőrség nyomozza ki és emeljen vádat.
Jelenleg a hadsereg nemi erőszak bizonyítási rátája aggasztóan alacsony. Ez ellentétben áll a tavalyi toborzási kampánnyal, amely azt hazudta a fiatal nőknek, hogy a hadseregben sokkal inkább meghallgatják őket, mint a civil életben.
A valahova tartozás és a bajtársiasság utópiája, amelyet a toborzási kampányok során eladnak vetekszik a fegyveres erők közösségének magányosságával és elszigetelődésével, különösképp a veteránok körében.
A katonai toborzó kampányok elferdítik a hadi élet létfontosságú információit a sérülékeny fiatalok számára, és miközben ez történik, reklámozzák az önfejlesztést, mókát és kalandot a háborúk és a fegyveres konfliktusok kontextusában.
Paul Hihgate és Nivi Manchanda akadémikusok írják a Hadsereg Eladása jelentésben: „Meg kell állítanunk és átgondolni a destruktív erők átalakítását „konstruktív” és „kreatív” szemszögből.
„Az Egyesült Államokban a technikai iparban egyre több alkalmazott követeli, hogy a munkájukat ne használják fel háborús üzletre.”
Talán a hadseregben dolgozó és a Karmarama és a Capita reklámügynökségeket választók átgondolhatnák szerepüket abban, hogy eladják a hadsereget a sebezhető fiataloknak.
forrás: Morning Star