Az antiszemitizmus nem más a hatalom részéről, mint bűnbak-teremtés.
Ha nem megy a gazdaság, rossz a közbiztonság, nagy a tömegnyomor, csak keresni kell bűnbakokat, akikre rá lehet fogni az uralkodó osztályok és kormányok hibáit és bűneit. Nincs ez máshogy a nem létező „cigánybűnözéssel”, a Fidesz-Jobbik “migráncs”kampányával, Sorossal, Gülennel Törökországban, a melegekkel, „niggerekkel”, rokkantakkal, hajléktalanokkal és természetesen a zsidókkal.
Az adott uralkodó osztály mindig megtalálja a bűnbakokat, amely többfunkciósan működik: a létező problémákat rájuk hárítják, nem létező problémákat hazudnak, majd rájuk hárítják, félelmet és gyűlöletet keltenek ellenük. Az antiszemitizmussal és mindenféle bűnbak-teremtéssel egymás ellen fordíthatók a kizsákmányolt rétegeket, a rendszer kárvallottjai, akik gazdáik helyett inkább egymást gyűlölik, így az igazságtalan rezsimek politikai és gazdasági hatalma fenntartható.
Az antiszemitizmus különösen veszélyes formája, ha egy adott politikus és köre nem nyíltan antiszemita, csupán megjegyzéseket tesz, vagy felszínre kerülnek nem nyilvános felvételek, amelyeken zsidóznak, esetleg embereik antiszemiták, amitől ők akár el sem határolódnak. Vagy esetleg cukikampány keretein belül nem mondják ki az ostoba badarságokat, amiket gondolnak a világról.
Az utóbbi időben azonban megjelent egy fantomfogalom, a „baloldali antiszemitizmus”. A kifejezés önmagában oxymoron, hiszen aki baloldali, definíciószerűen nem is lehet antiszemita.
A „baloldali antiszemitizmus” kifejezést két politikai áramlat használja: az egyik az Izrael ÁLLAMmal totálisan elfogult irányzat, a másik a megrögzött antikommunisták, nagyrészt a neoliberális megszorító politika hívei.
A Corbyn nevével fémjelzett brit Munkáspárt komoly politikai átalakuláson látszott keresztülmenni az elmúlt évek során. Az ottani baloldal felismerte, hogy a Blair-féle, jobboldali, neoliberális, megszorításokon és az USA imperializmusát feltétlen kiszolgáló politika halott. Nem úgy, mint a francia, spanyol, görög, német, portugál és magyar(!!!) szociáldemokraták, akik már árnyékai önmaguknak, és helyüket jóesetben az Európai Baloldal pártcsalád tagjai, rosszabb esetben fasiszták vették át.
(Hogy az erősen szociáldemokrata irányt vett brit Munkáspárt retorikája mennyire őszinte és mennyire képes a kapitalizmus keretei között letenni valamit az asztalra, azt majd az elkövetkező kormányzása fogja eldönteni.) A párt ellenzéki tevékenységéről és szónoklatairól azonban tényleg csak pozitívan lehet nyilatkozni.
A brit Munkáspárt nemzetközi szimpátiáját és népszerűségét látva azonban megszólalt a neoliberális jobboldal is. Lényegében elővettek néhány félreérthető és rosszul megfogalmazott nyilatkozatot, amelyre ráhúzták az antiszemita kifejezést. Aztán fogták a párt Izrael államot kritizáló megnyilvánulásait és ez is megkapta a dehonesztáló jelzőt. Pedig ha valakiről nem mondható el, hogy antiszemita, az pont a nemzetközi baloldal, a munkásmozgalom, amelybe beleértendők a kommunista pártok és az erősen szocdem brit Munkáspárt is. A neoliberálisok politikai érdekeit azonban ez pont nem zavarja. Ők csak lejáratásra törekszenek, és ebben partnerre lelnek a jobboldali pártokban és politikai körökben is, melyek sokkal inkább kiérdemelnék az antiszemita jelzőt.
A hazai jobboldali sajtó egyik „ékköve”, a Mandíner is beszállt a brit Munkáspárt antiszemitázásába, kemény kritikát írva a Mérce cikkéről.
Ráadásul a cikk rögtön propagandisztikus kérdést tesz fel címében:
„Bekúszhat Magyarországra is a nyugati baloldali antiszemitizmus?”
Ezzel a cikk írója rögtön állítja is, hogy „nyugati baloldali antiszemitizmus” létezik, ráadásul még egy veszélyt is sejtet.
Természetesen nem hogy veszély, de maga a jelenség sem létezik. A brit Munkáspárt pusztán az International Holocaust Remembrance Alliance (Holokauszt Emlékezetének Nemzetközi Bizottsága) antiszemitizmus definícióját kritizálta, számos más baloldali szervezettel egyetemben, hiszen ez elég tágan fogalmazza meg a kifejezést, olyan Izrael állammal kapcsolatos dolgokat is beleszőve, amelynek semmi köze az antiszemitizmushoz, ráadásul antiszemitává minősíti az állam teljesen jogos kritikáját.
A Mandíner cikkét nem mellesleg Sebes Gábor fideszes képviselő jegyzi, akinek pártja a Soros-kampánnyal élen járt az antiszemita propagandában, ráadásul olyan cselesen, hogy a zsidó szót ki sem kellett mondaniuk, ezt rábízták a közösségi oldalakon lévő véresszájú droidjaikra. Sebes látszólag nagyon aggódik a baloldali antiszemitizmus miatt, de nem nagyon hallottuk nyilatkozni és aggódni a zsidóság miatt, amikor Vajnai Attilát azért teperték földre a rendőrök, mert kihívta őket egy horogkeresztes Adolf Hitler lemez árusítása miatt az egykori zsidó gettó területén. Akkor sem hallottuk a zsidóság miatt aggódni, mikor a pártja egy zsidó milliárdost nevezett ki minden bajunk ősapjának, majd ezt plakátokon is hirdette. A baloldali antiszemitizmussal dobálózók sokasága az esetek többségében nagy ívben tesz a ténylegesen létező jobboldali antiszemitizmusra.