Tudjuk, hogy ha a Fidesz közeli médiáról van szó, akkor sosem lehet lejjebb. Most is helybe mentek egy kis alázásért.
Hogy kik a demokraták és mi a demokrácia, arról lehet vitatkozni. Mindenesetre, ha fel kellene sorolni a világ valóban demokratikus rendszereit/társadalmait, akkor kettőt lehet komolyan említeni: a mexikói zapatista mozgalmat Chiapas tagállamában és a kurdok demokratikus konföderalizmusát Rojava-ban. Nem is Magyarországon lennénk, ha ezeket a radikális, közvetlen demokráciákat nem egy Demokrata névvel illetett Fidesz propagandatermék gyalázná.
Miközben a világ népei a spanyol polgárháborút idéző internacionalista szolidaritást tanúsítanak a kuridsztáni Rojava-ban küzdő népekkel – főképp kurdokkal -, a Fidesz helyi lakájmédiája láthatóan inkább Erdogan mellett teszi le a voksát, miközben totális ellentmondással a nyugatot is kritizálni próbálják.
A kurdok által ellenőrzött Rojavában igazi társadalmi forradalom zajlik.
A Kurd Munkáspárttal rokon, kvázi kommunista kurd gerillaszervezetek kihasználták az amerikai imperializmus és a szíriai elnyomó rezsim közti konfliktust, valamint az iraki és afganisztáni hatalmi vákuumba betört Iszlám Állam iszlamofasiszta barbárainak ténykedését, és előretörtek. (Nem mellesleg a kommunista jelzőt még csak pironkodva sem meri senki rájuk mondani, pedig a vörös csillagos barátaink láthatóan a bolsevikoknál is jobban ismerik Marxot, és az izmusát elég jól szabták az adott térség körülményeire.)
A szíriai konfliktusnak így számos oldala volt már az elmúlt évek során, sokan ide-oda ugráltak szabadon benne, ez is része volt a nagy- és kishatalmi játszmáknak. Asszád szíriai elnök és az Iszlám Állam csak hatalmat akarnak a terület felett, majd bejött a képbe a szintén fasisztoid rezsimet építő Erdogan, aki az Ottomán birodalom feltámasztásával kábítja a népét (lásd a Nagy-Magyarországos helyi fasisztáinkat), az amerikai imperialistákat a főképp olajból származó profit szaga vonzza, és ne legyenek illúzióink, az orosz imperialisták szintén üzleti érdekekből álltak Asszád oldalára, nem a harmadik világ felszabadítóiként, mint tették azt anno a szovjet érában. A konfliktusban egyetlen vállalható fél volt: a kurd baloldali gerillák.
Ők nem csak háborút vívtak, hanem az egész Közel-Kelet számára példaértékű forradalmat, azaz gyors és gyökeres változásokat vittek véghez. Az évezredek óta vallási elnyomásban élő nők nem csak felszabadultak, de fegyverrel harcolhatnak az iszalmofasiszta terror ellen. Az Iszlám Államot amerikai segítséggel lényegében szét is zúzták – bár az a jelenleg is zajló török megszállással kezd új erőre kapni. Közösségi iskolákat, nőközösségeket hoztak létre, közösségi gazdálkodást vezettek be. Évezredes konfliktusban élő nemzetiségi, törzsi és vallási felekezetek békültek ki, és álltak egy zászló alá, amely szinte példátlan a Közel-Kelet történelmében. Ez a zászló persze szó szerint vörös csillagos. A sok zászló mindegyikén vörös csillag van a központban, legyen az akár a Kurd Munkáspárt (PKK), a Népi Védelmi Egységek (YPG) vagy a Női Védelmi Egységek (YPJ) zászlajai. A kurdok ugyanis az egykor marxista-leninista Kurd Munkáspárt vezetőjét, Abdullah Öcalant tekintik vezetőjüknek és az általa megalkotott demokratikus konföderalizmus eszméjét ültették át a gyakorlatba. A demokratikus konföderalizmus lényegében bizonyos leninista elveket elvető, ám alapjában véve az ottani gazdasági, technikai és társadalmi helyzetre illeszti a marxizmus eszméjét. Nem véletlen, hogy a kizsákmányolt osztályok és az elnyomott nők tömegei csatlakoztak nem csak a rojavai ügyhöz, de az ahhoz szervesen kapcsolódó fegyveres szabadságharchoz is, legfőképp az Iszlám Állam ellen. Őszintén bevallva, a kurdoknak esélyük sem lett volna eddig fennmaradni ebben a küzdelemben a szíriai állammal, a török állammal és az Iszlám Állammal szemben, ha épp az ISIS nem veszélyezteti az amerikai olajérdekeket a térségben, vagy az USA épp képes lett volna a tengerentúlról megszervezni a saját ISIS elleni háborúját egy kvázi „szuverén” Szíria területén. Így eljött az a történelmi pillanat, amin 5 évvel ezelőtt mindenki nagyon meglepődött volna: az USA a vörös csillagos baloldali gerilláknak adott légicsapásokkal támogatást. Természetesen nem kell semmilyen ideológiát keresni a kettő között. Sem a kurdok, sem az amerikaiak számára nem volt más választás ebben a helyzetben, csak a teljes vereség. Ez pedig az akkor már az ártatlanok tízezreit kiirtó Iszlám Állam barbár kultuszának győzelmével lett volna egyenlő.
Az amerikai árulás persze borítékolható volt, ezt már mi is előrejeleztük A MI IDŐNK oldalán és az Európai Baloldal különböző fórumain, de a kurd katonai vezetés is tisztában volt vele. A küldetést azonban el kell végezni és a dolgunkat tennünk kell, még akkor is, ha a sikerre kevés az esély, vagy szinte lehetetlen.
Ennek következményeként óriási nemzetközi szolidaritás kíséri a kurdok szabadságharcát, és meglepő módon Magyarországon, a tétlenség és fotelforradalmárok hazájában is ezres nagyságrendű embert lehetett Erdogan ellen utcára vinni A MI IDŐNK portál kezdeményezése folytán. A világ minden tájáról ezres nagyságrendű internacionalista harcos érkezett Kurdisztánba, hogy a Népi Védelmi Egységek (YPG) soraiban harcoljon, ám úgy tűnik, ez még mindig kevés. Egyelőre a rojavai projekt jövője és a kurd nemzet sorsa abszolút homályba burkolódzik, vélhetően a társadalmi forradalom megbukik, de a fegyveres gerillaharc sokáig folytatódni fog, remélhetőleg az azt környező tekintélyuralmi rendszerek (Asszád, Erdogan, Irán) bukásáig és a kurd mintájú demokratizálódásig.
Ami szintén érdekes, hogy a magyar konzervatívok és jobboldaliak részéről is sikerült sokaknak lenyelni a sok vörös csillagos zászló okozta békát, és beállni szurkolni a kurdoknak, még akkor is, ha Orbán Viktor épp legnagyobb ellenségükkel, a fasiszta Erdogannal barátkozik.
Ez ellen kelt ki a nem sok demokratikus értéket felvonultató, szélsőjobbos Demokrata nevű kiadvány, amely cikkének minden egyes mondatába bele lehet kötni, és a fontosabbakkal ezt meg is tesszük, hogy lássuk, hogyan is működik az orbánista hazugsággyárak propagandagépezete.
Szerintük a magyarok azért szimpatizálnak a kurdokkal, mert sok történelmi párhuzamunk van… véletlenül sem az igazságtalan társadalom, a nők felszabadítása, a különféle felekezetek kibékítése, valamint az ISIS és Erdogan ellen folytatott heroikus küzdelem miatt szimpatikus ez a dolog mindenkinek (szerintük). A tipikusan nacionalistán gondolkozó Demokrata cikkíró rögtön nacionalista útra tereli a témát, majd meg is cáfolja, hogy a kurdok és magyarok között semmiféle párhuzam nincs, mert a kurdok nem egységes nemzet, hiszen léteznek jeziditák…mintha Magyarországon nem léteznének különféle frakciók és szubkultúrák.
A cikk kimondja azt a rosszindulatú ostobaságot, hogy Rojavát az amerikaiak álmodták meg. Ezt egyben kurd utópiának nevezi. Nos, Rojava nem utópia, hanem jelenleg is létező valóság. Nem álom, nem terv, nem egy jövőbeni elképzelt valami, hanem ott és most konkrétan létezik. Nem mellesleg, nem az amerikaiak álmodták meg, ők csak jelen voltak az Iszlám Állam elleni harcban, majd ki is vonultak, átadva a térséget Erdogan őrjöngésének. Rojavát a török börtönben évtizedek óta raboskodó Abdullah Öcalan álmodta meg, és már akkoris működött, mikor az USA támogatása az Iszlám Állam ellen még szóba sem került.
A cikkíró veszélyes vizekre téved, mikor elkezdi Trianonhoz hasonlítani a térséget, és kijelenti, hogy a wilsoni elvek miatt az antant az „etnikai kisebbségek jogaira hivatkozva aláírták a trianoni szerződést”, holott mindenki számára nyilvánvaló, hogy az elcsatolt területek nagyrészén évszázadok óta nem volt magyar többség.
A cikk megpróbálja naiv hülyéknek beállítani az Iszlám Államot lényegében majdnem megsemmisítő kurd katonai vezetést, holott ha a szerző kicsit is utánanézett volna a Népi Védelmi Egységek vagy a később azt kiszélesített Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és a KCK (Kurdisztáni Közösségek Egysége) vezetői nyilatkozatainak, rájött volna, hogy ők már a kezdetektől nem bíztak az amerikai félben, akiket a segítségük ellenére konzekvensen imperialistának neveztek, és ugyanez vonatkozott az oroszokra is, amikor kicsit hozzájuk dörgölőztek. A kurdok nem voltak naivak és ostobák, hogy belássák, hogy csak a nagyhatalmak játékszerei, de nem volt más választásuk, minthogy ezt tegyék – pontosabban a másik választás az Iszlám Államnak való behódolás lett volna áldozatok újabb tízezreivel. A kurd ügynek csak egyetlen esélye volt, amelyet szépen és tudatosan el is intéztek: a nemzetközi szolidaritás. Bár ez csak népi szinten működött, az államok és kormányok, valamint a nemzetközi szervezetek – magyarán a fejlett nyugat – szépen magára hagyta a kurdokat és hagyták, hogy a törökök lerohanják őket az afrini invázió során. Előtte pedig hagyták, hogy a törökök az Iszlám Államot támogassák – szintén a kurd baloldali hazafiak ellen. Olyan kormányok, mint a Fideszé, pedig még támogatták is Erdogan offenzíváját és illegális „háborúját”, amelyet valójában inkább igyekeznek az ártalmatlan civil lakosság ellen folytatni, semmint a felfegyverzett baloldali gerillák ellen. A Demokrata című lap pedig ezeket az erőket támogatja.
A kurdokat persze nem csak a szükség mozgatja, amelyet a Demokrata valamiféle naiv opportunizmusként kezel, hanem egy sokkal magasabb vezérlőelv. A tisztesség, az igazság szeretete és a szabadságért folytatott harc. És ez nem csak a kurdokat mozgatja, hanem azt a több ezer amerikai, brit, holland, német stb. internacionalistát, akik nem csak fegyverrel harcoltak Kurdisztánban először az Iszlám Állam terroristái, majd a török állam és a vele szövetséges dzsihádista csoportok ellen, hanem ebbe a küzdelembe bele is haltak.
Igen, pontos a Demokrata szerzőjének a meglátása, hogy a nyugatot csupán geopolitikai érdekek mozgatják. De ezt ráhúzni a kurdokra úgy, hogy ők is felelősek legyenek a neoliberális kapitalizmus eme szennyéért, enyhén szólva is csúsztatás, különösképp annak tükrében, hogy ezen kurdisztáni erők – ezalatt a velük szövetséges arab és más nemzetiségű szabadságszerető népeket is értjük – teljesen elvetették a neoliberális kapitalizmust, és olyan közösségi rendszert vezettek be, amit ők demokratikus konföderalizmusnak hínak, de mi csak a kommunizmus alapjaként neveznénk meg.
A jobboldali Demokratában kijön az undor a radikálisan baloldali értékekkel felvértezett szabadság iránt: „feministának” nevezik a Rojava projektet, amelynek „már-már anarchista vonásai” is vannak. Ezek itt szitokszavak, hiszen ez nem a Fidesz projekt nőket elnyomó, patriarchális, etatista és ultrahierarchikus értékrendje. És természetesen „ezek a rojavai értékek azok, amik Európa jelenkori kulturális és demográfiai hanyatlását okozzák.” Szerintünk pedig épp a Demokrata által képviselt ultranacionalista és fasiszta értékrend, amely rengeteg kulturális és több tízmilliós demográfiai hanyatlást okozott már Európában, említsük csak példaképp a világháborúkat, de ha már ennyire fújják a keresztény értékrendet, akkor a vallás által okozott mérhetetlen szenvedéseket.
A cikk katonailag jelentéktelennek állítja be a kurdokat, elfeledve azt a tényt, hogy még a nagyon aktív amerikai támadás előtt elvéreztették az Iszlám Államot a kobanei csatában, melyre az egész világ figyelt – sajnos Magyarország csak A MI IDŐNK portál olvasói ismerhették meg ennek menetét és állását. Elfeledik, hogy az Egyesült Államok csupán légi csapásokkal segítette a kurd gerillákat, a szárazföldön nem harcoltak. Csupán annyi amerikai egységet tartottak passzívan a térségben, hogy a törökök, a szírek és az oroszok még pont ne dobjanak rájuk bombákat – kvázi diplomáciai jellegű, emberi pajzsként lettek kivezényelve.
A Demokrata szerint „a Közel-Keleten teljes mértékben tájidegen állami feminizmus” valósult meg Rojavában. Az eszébe sem jut, hogy esetleg a szabadon megerőszakolható, kiskorukban akaratuk ellenére férjhez adott, tárgyként kezelt, elnyomott, burkába csavart és adható-vehető nők számára ez a bánásmód idegen. Az eszébe sem jut, hogy az ott élő, nemi alapon elnyomott társadalom fele – a nők – esetleg jobban érzik magukat ebben a jobboldal által fújolt, „tájidegen állami feminizmusban”, mint a nem-szekularizált, vallási elnyomó iszlám államokban.
És persze ott a cikk végén a szokásos ütőkártya, amiről még mi sem gondoltuk, hogy itt bevethető: Soros! Hiszen a kurd projekt olyan Soros-féle. Elvégre a kurdisztáni közösségi gazdálkodás, a közösségi iskolák, a nőközösségek, a közösségi kiképzések mindent képviselnek, amit a milliárdos Soros-féle individualista, kizsákmányoló kapitalizmus (Irónia volt!).
A cikk írójának abban igaza van, hogy „amikor valóban szükség volt rá, a nyugati segítség elmaradt, és a kegyetlen geopolitikai realitások érvényesültek.” Csak éppen itt az a probléma, hogy a Demokrata, az általa képviselt polgári körök és Fidesz-rezsim nem más, mint ezen geopolitikát meghatározó hatalmak – a NATO, az USA, az oroszok, Erdogan és az EU – leglelkesebb csatlós lakájai és kiszolgálói.