Az egyértelmű, hogy a fasizmus megerősödését hazánkban – és számos külföldi esetben – a kapitalizmus gazdasági válsága és a vele kéz a kézben járó, neoliberális megszorító politika okozta.
A tőke nem volt képes tovább demokratikus módszerekkel megtartani a hatalmát, ezért kénytelen volt a diktatúra eszköztárához nyúlni. Ezen felül a megszorítások miatti gazdasági lecsúszás fanatizálta a lakosság egy részét, humánus és demokratikus alternatíva hiányában sajnos szélsőjobboldalt vezetnék le ezek az elemek a társadalmi feszültséget.
A neoliberális kapitalizmus azonban nem csak az oka a szélsőjobboldali gyűlöletcsoportok (és parlamenti pártok!) szaporodásának és megerősödésének, hanem eszköze is.
Az úgy nevezett „liberális demokratákat” (akiknek valójában sem a klasszikus liberalizmushoz, sem a demokráciához nincs sok közük) felhasználják saját elmebeteg céljaik érvényesítésére.
Ez nem csak hazai jelenség, számos országban, köztük az Egyesült Államokban is tapasztalható olyan tendencia, hogy a gyűlöletcsoportok a szólásszabadság mögé bújnak, holott, amit képviselnek, az közönséges bűncselekmény és semmi köze a szabad véleménynyilvánítás eszméjéhez.
Sajnos a liberális körök megvédik a szólásszabadság eme totálisan ferde félreértelmezését.
Szintén jellemző a fasizmusra, hogy nem vállalja önnön fasizmusát. „Nem lehetünk fasiszták, mert nem vagyunk olaszok,” – hallatszik a totálisan ostoba védelem, amely nemzeti és történelmi entitásnak tekinti a fasizmust, nem ideológiának, mozgalomnak és viselkedésformának.
A liberálisok persze rendre védik ezt az ostobaságot, mi több, pironkodnak, mikor valaki nácinak mer nevezni egy nácit.
A fasiszta propaganda szintén táplálja az ostoba és történelemhamisító – ráadásul szélsőségesen munkásosztályellenes – antikommunizmust.
A liberális politika persze ehhez is asszisztál, mikor első körben egyenlőségjelet tesz a kommunizmus és a sztálinizmus közé, második körben pedig a kommunizmus és a fasizmus közé. Mindkettő bődületes ostobaság, de sajnos a hazai mainstream politikai retorika jellemzője.
Ezek nem csak passzív folyamatok, amelyek szerencsésen megtörténnek a fasisztákkal, egyengetve útjukat a parlamentekbe és az önkormányzatokba. Ezeket a folyamatokat maguk a fasiszták is aktívan gerjesztik. A fasiszták ugyanúgy üvöltik az antikommunizmust, az osztályok tagadását, a félreértett szólásszabadságot, mint a liberálisok. A liberálisok pedig éppúgy kiakadnak a nácizáson, mint maguk a nácik.
Ezek a liberálisok ahelyett, hogy oldalt választanának, centristának minősítik magukat, és szélsőségesnek bélyegzik az antifasiszta baloldalt, miközben az soha semmilyen szélsőséges cselekedetet nem követett el. Valójában pont ezek a centristák szélsőségesek a kollaboráns magatartásukkal!
Ezek a „centristák” nem vettek fel sem humánus, sem szolidáris magatartást, mikor a menekült embertársainkat kellett volna megvédeni a fasiszta-idegengyűlölő Fidesz-rezsim propagandájától és erőszakszervezeteitől. Féltek, hogy a Fidesznek igaza lesz, és külföldiek megerőszakolnak egy nőt vagy megölnek valakit, vagy terrortámadást hajtanak végre Magyarországon, ezzel pedig veszítenek a szent népszerűségükből.
Ehhez képest a menekültválság során egyetlen ember sem vált nemi erőszak vagy gyilkosság áldozatává menekültek és bevándorlók által. Irónikus, de ha a hazai ellenzék felvállalta volna a humánus szolidaritást és megtámadta volna a Fidesz gyűlöletpolitikáját ahelyett, ahogy lekopírozta és idomult hozzá, már óriási erkölcsi fölénnyel nyerte volna meg ezt az ideológiai háborút.
Mert mi is történt ebben a kritikus időszakban? A szélsőjobboldali Budaházy-csoportot első fokon elítélték terrorizmusért; egy nem bevándorló fiatalember bombát robbantott a Teréz körúton megsebesítve két rendőrt; és egy újnyilas szervezet vezetője fejbelőtt egy magyar rendőrt. És persze azóta a statisztika szerint már vagy ezer nő vált nemi erőszak áldozatává hazánkban és százak vesztették életüket családon belüli erőszakban.
Miközben Trump az USA-ban egyenlőségjelet vont a tüntető nácik és az ellentüntető antifasiszták között, utóbbiak senkinek nem okoztak bántódást, miközben egy náci autóval az ellentüntetők közé hajtva meggyilkolt egy fiatal nőt. Trump terrorcsoportnak akarja minősíteni az Antifa szervezetet, miközben ennek egyetlen halálos áldozata nincs, szemben a fasisztákkal.
Nagy-Britanniában az antifasiszta baloldaliak leöntik shake-kel Nigel Farage UKIP vezető zakóját, de a liberálisok szemében ez pont ugyanaz, mint amikor neonáci csoportok színesbőrű bevándorlókat vernek és gyilkolnak.
A fasiszták is adják a centrista liberálisok szájába azokat a fogalmakat, hogy „mindkét oldal”, valamint „totalitárius diktatúrák”. Mert nem akarják, hogy bárki is ellenük küzdjön. Önnön fasiszta létüket is megtagadják, cukikampányokat folytatnak, alt-rightnak, identitáriusnak, nemzeti radikálisnak becézik magukat, cserébe a centrista liberálisok „populistának” hívják őket. Az amerikai és hazai liberálisok ugyanúgy bevették ezt cuki maszlagot.
A fasiszták meggyőzik a liberálisokat, hogy maradjanak középen, és működjenek pufferként köztük és a valódi baloldali demokraták között.
Attól, hogy az antifasizmusnak nem mozgalomnak és ideológiának kellene lennie, hanem az ember természetes alapállapotának, attól még nem várhatjuk el senkitől, hogy vállalja fel az antifasiszták sokszor életveszélyes küzdelmét és az ezzel járó kockázatokat. De egyrészt legalább ne segítsék őket, másrészt ne gátolják azokat, akik ezt a kockázatot és küzdelmet a nyakukba veszik.
Akik nem képesek határozott NEM-et mondani azokra, akik a más bőrszínű emberek jogaira, szabadságára és létére törnek; akik nem képesek határozott NEM-et mondani azokra, akik beleköpnek a Duna parton felállított holokausztemlékmű cipőibe; akik nem képesek méltóképp megemlékezni az újnyilas szervezet vezetője által megölt rendőrről; akik nem képesek a Jobbik nélkül megnyerni egy választást, azok NE foglalkozzanak politikával!
Aki hülye a napnál világosabb szélsőjobboldali erőszak és annak veszélye, valamint az átverős cukikampányok felismerésére; aki gyáva nemet mondani a Jobbikra és társszervezeteire, az NE akarjon politikai funkciót betölteni sehol!
Aki pedig középen áll, az merjen balra állni! Különben a jobboldal állítja majd félre. Ilyen morális szilárdság nélkül nincs kormányváltás.