A fasizmus több, mint egy rasszista mozgalom

Trump támogatóinak sötét gyülekezete, szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet hívők és nyíltan fasiszták is voltak abban a tömegben, amely betört a Capitolium épületébe. Nincs kétség, hogy a nácik adták ennek a magját.

Olyan emberek voltak, akik ruháján az „Auschwitz tábor” és a „6MWE” – hat millió nem volt elég – feliratok voltak olvashatók, amelyek a zsidók elleni tömeggyilkosságra utalnak a holokauszt során.

Hogy szembeszálljunk ezzel, fontos megérteni a fenyegetés természetét.

A fasizmus világos definíciója nem egy kipipálandó lista, sem pedig annak lebecsülése, mennyire veszélyesek más jobboldaliak vagy rasszisták. Meg kell érteni, mi teszi a fasizmust egyedivé, hogy jobban küzdhessünk ellene.

A fasizmus nem csak a tekintélyuralom mocskos formája, rasszizmus vagy bigottság. Azért iparkodik, hogy tömegmozgalmat alakítson az utcákon, amely erőszakot és terrort alkalmaz politikai ellenfelei és a kisebbségek ellen. És végül a fasizmus célja minden demokratikus jog elpusztítása.

A fasizmus egy mély társadalmi válságból született meg, amely az első világháborút követte. „Normális időkben” a tőkésosztály hagyatkozhat az államra és a rendőrségre, hogy ellenőrizze a fenyegetéseket.

A parlamentáris demokrácia álcájával igazolják hatalmukat, valamint a médiával, amely az uralkodó osztály eszméjét hirdeti, valamint „biztonságos” ellenzéki pártokkal, amelyek biztonsági szelepként működnek, ha kitörne a harag.

Válság idején a szokásos eszközök nem mindig elegek. A háború utáni évtizedekben az uralkodó osztály militáns és tömeges munkásmozgalommal nézett szembe, valamint a forradalom fenyegetésével. Ezen rétegek ezért egy másik tömegmozgalom után néztek – a fasizmus után -, hogy letörjék a munkásokat.

A fasiszták részt vettek a választásokon, hogy legitimitást szerezzenek, de sosem nyerték el az államhatalmat demokratikus szavazások során. Legyen szó akár Adolf Hitlerről az 1930-as években, akár Benito Mussoliniről az 1920-as években, mindig is az uralkodó osztály adta át nekik a hatalmat annak reményében, hogy visszaállítják a rendet és a stabilitást.

Ez nem azt jelenti, hogy a fasizmus pusztán az uralkodó osztály függeléke vagy az uralkodó osztály mozgalma. Megvannak saját tömeggyökerei és dinamikája, amely a kamu „forradalom” és „rendszerellenesség” nyelvét használja.

A fasizmus társadalmi bázisa a kispolgárságban gyökerezik. Ezen középosztálybeli rétegek között vannak kis tőkések, boltosok és néhány szakember, akik saját üzletüket viszik.

Nincsen tőkés vagyonuk és hatalmuk, sem a munkásosztály képessége, hogy kollektíven visszavágjon. Amikor beüt a válság, ezen rétegeket súlyosan megrázza. Ha van erős munkásmozgalom, akkor balra néznek. Anélkül jobboldalra csapódnak, amely bűnbakokat ajánl nekik a problémáik miatt.

Ez volt a helyzet a nácikkal az 1930-as évek Németországában. De ez a jelenkorban is érvényes. Például Magyarországon a Jobbik fasiszta mozgalma az erősen eladósodott középosztály szétzúzásakor erősödött meg a 2007-2008-as pénzügyi válság során.

A fasiszta szervezetek az utcai mozgósítás során szerzik erejüket, ez pedig azt jelenti, hogy szembe kell szállni velük.

Manapság az Egyesült Államok uralkodó osztályának nincs szüksége fasiszta mozgalomra, hogy visszaállítsa a rendet.

De ez nem jelenti azt, hogy a fasiszták nem veszélyesek. Trump a kormányzása elején a Fehér Házban nyíltan udvarolt a fasisztáknak.

Támaszt adott a szélsőjobboldali összeesküvés-elméleteknek, és a választások során hasznos fiúkként utalt rájuk. A Republikánus bázis rétegeit szintén tovább vitte jobboldalra, szilárd hallgatóságot adva a fasisztáknak. Egy szélsőjobboldali vagy rasszista mozgalmon belül gyakran egy náci mag van, amelyet puhább rasszisták vesznek körül.

Ez ilyen fajta jobboldali mozgalmakat el lehet vinni egy „mainstreamebb” irányba vagy a náci mag növekedhet, és megpróbálhatja politikailag keményíteni a mozgalmat. Ezt próbálják meg az Egyesült Államok fasisztái is.

A washingtoni jelenetek nem voltak komoly erőfeszítések az államhatalom megragadására.

De a mozgalomépítéshez a fasisztáknak néha arcátlan és nyílt tettekre van szükségük. Mussolini fasisztái például 1919-ben Milánóban feldúlták a szocialista nyomdákat és 39 embert gyilkoltak meg.

Addig a pontig a fasiszták csak kis erővel rendelkeztek. De az erőszakos akció a szándék kinyilatkoztatása volt, valamint propaganda a mozgalomnak, amelyet Mussolini „a polgárháború első incidenseként” üdvözölt.

Az Egyesült Államok Capitoliumának megrohanása Trump elnökségének utolsó lélegzete. De nyílt deklarálása annak, hogy a fasiszták és a szélsőjobb nem fog eltűnni.

forrás: Socialist Worker