A Liberálisok pont ugyanazt a profitorientált, emberellenes megszorító politikát képviselik, mint Bokros
Az index.hu még áprilisban készített mélyreható interjút egy olyan „rettentően fontos” politikussal, mint Fodor Gábor. Fodor Gábor annak idején a Fideszben kezdte anitkommunista pályafutását, majd pártja a „liberális” antikommunizmusból fasisztoid antikommunistává képezte magát, de legalább Fodor megmaradt – szerinte – liberálisnak. Mert amit ő képvisel, az minden, csak nem a klasszikus liberalizmus, hanem valami olyan szegényellenes vadkapitalista politika, amelyet ma globalizált neoliberalizmusnak nevezünk. Az SZDSZ-ben is ez a fajta politika érvényesült, sőt már a Bokros-csomag is erősen neoliberális megszorító politikát képviselt: mindent a vállalati profitnak, semmit az embereknek. Ez nem csak emberek millióit nyomta létminimum alá, hanem a hazai „baloldalt” is (erősen idézőjelben).
Fodor pártja az SZDSZ szerencsésen eltűnt a történelem süllyesztőjében. Tulajdonképpen ez is volt a történelmi szerepe: beáldozni egy kis pártot, míg a nagy neoliberális társpárt túléli az általa képviselt emberellenes politikát. Az SZDSZ vállalta a bűnbakszerepet, majd szépen megszűnt létezni, maga mögött hagyva persze kőkemény milliós tartozásokat, olyan hitelekből, amelyet saját maguknak szavaztak meg a korrupt parlamenti pártok.
A tőkések helytartói persze nem tűnnek el, csak átalakulnak. Az SZDSZ romjain alakult meg az LMP, majd a DK, végül a Liberálisok és még egy-két törpepárt.
A Liberálisok elnöke Fodor Gábor lett, és a néhány fős törpepárt meg is kezdte működését.
Plakátok
Alig pár hetes működés után a Liberálisok már óriásplakátokon hirdették magukat szerte az országban. Nos, ennek a költsége alaphangon is tízmilliós nagyságrendű. Feltehetjük a kérdést: honnan volt a Liberálisoknak erre pénze? Egy újságíró meg is kérdezte a pártelnököt erről egy interjúban, aki nem átallott azt hazudni, hogy… és most tessenek megfogódzkodni: TAGDÍJBÓL!
Erősen túlzó becslések szerint is a Liberálisoknak körülbelül 10-20 tagjuk lehet, amely kb. 1 millió forintos havi tagdíjat igényel egy ilyen kampány lebonyolításához. De ha el is fogadjuk Fodor Gábor erősen túlzó hazugságát, hogy 700 tagjuk lenne, akkor is fejenként tízezres nagyságrendű összegeket kellett volna csak havi tagdíjra befizetni, és akkor más kiadás nincsen.
Párttagság
A Liberálisok párttagsága tízes nagyságrendű, az is alaphangon. Ennek ellenére Fodor Gábor az indek.hu-nak adott áprilisi interjújában 700 tagról beszél. Erős, több mint egy nagyságrendi túlzás (lehet a facebookos lájkolóik számával keverte). Egy 700 tagú párt ugyanis már elég jelentősen ott tud lenni a közéletben. Például választásokra már jelölteket állít, kisebb tüntetéseket tud szervezni, jelen vannak nagyobb tüntetéseken blokkokban, erősebben jelen van az interneten. A facebookon ott vannak és honlapjuk is van, mindehhez azonban nem kell ember, csak pénz. Youtube-os videóikat például nem találni, pártújságjuk nincsen, hírportáljuk nincs. Egy 100 fős pártnak ezek a preferenciái már megvannak. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy az index.hu újságírója azért rákérdezett a tagságra, és Fodor nem tudott egyetlen vidéki Liberális Párti vezetőt sem megnevezni.
Ellenben parlamenti helyük van. Nyilván olyan hely, amit önerőből soha az életben nem tudtak volna megszerezni. Egyrészt mert nincs emberük a jelöltállításra, másrészt mert nincs aktivistahálózatuk a kampány lebonyolítására. Ez utóbbiak még temérdek pénzzel megoldhatók, azonban szavazókat már ők sem tudnak venni. Szavazóik pedig nincsenek, hiszen az egyik méltán leggyűlöltebb párt, az SZDSZ utódszervezetéről van szó. Fodornak csak úgy volt esélye bekerülni a parlamentbe, hogy felkéredzkedett az MSZP hátára, és egyelőre nem tudni miért – ezt mindenki piszkos fantáziájára bízzuk-, hajlandóak voltak bevinni őket.
Elég érdekes szituáció, hiszen az SZDSZ és benne Fodor teljesítménye a 2002-2010 közötti időszakban másról sem szólt csak arról a politikai intrikáról, hogy az SZDSZ ilyen-olyan módon hátbaszúrta, elárulta, kényszerhelyzetbe hozta koalíciós partnerét. Már a jószándékú politikai elemzők is figyelmeztettek a baloldalon, hogy a Liberálisoknak hatalmat és pozíciót adni nem szabad, mert csak arra képesek, hogy orvul hátbaszúrják partnereiket.
A főpolgármester-választás
És akkor eljött a főpolgármester-választás mizériája. Az „ellenzék” kiválasztotta a legalkalmatlanabb jelöltet, Bokros Lajost, a neoliberalizmus hazai helytartóját, aki nácikkal ült együtt egy Európai Parlamenti frakcióban, és akivel az életben nem lehet majd leváltani a Fideszt, mert a támogatóinak többszörösét fogja arra sarkallni, hogy inkább a Fideszre vagy a Jobbikra szavazzanak, vagy éppenséggel el se menjenek voksolni.
Természetesen a neoliberális Bokros mögé felsorakoztak a neoliberális pártok. Érthetetlen módon az SZDSZ…bocsánat, a Liberálisok jelöltje nem lépett vissza Bokros javára. Érthetetlen, hiszen a Liberálisok pont ugyanazt a profitorientált, emberellenes megszorító politikát képviselik, mint Bokros. Lehetséges, hogy az „ugyanaz az eszme, de más a cég” jelensége lépett fel, és nem szeretnék, ha Bokros lenne a hazai neoliberalizmus fő arca, nem pedig a Liberális Párt.
A Liberálisok persze még mindig nagyon bátorak. Számtalanszor hátbaszúrták az MSZP-t, amely bevitte őket a hátukon a parlamentbe, és mi volt az első hála? Fodor nem ült be a frakciójukba. A következő hátbaszúrás pedig a mostani, nem csak jelöltet állítottak az MSZP támogatottja ellen, de most, hogy mindenki visszalép a nagy összefogásosdiban, a Liberálisok jelöltje marad a helyén. Nyilvánvalóan az önző politikai haszonlesés még mindig fontosabb számukra, mint Tarlós leváltása, na nem mintha Bokros Lajos tőkeszolgának erre olyan nagy esélye lenne.
Persze nem lepődnénk meg, ha a Liberálisok főpolgármester-jelöltje is visszalépne az elkövetkező héten, hiszen nem kizárható, hogy zárt ajtók mögött, sötét szobákban már alkudoznak erről-arról.
A választási tragikomédia újabb felvonását megint csak a szegény emberek fogják megszenvedni. Az európai baloldali alternatíva erősödése mindinkább létszükség.