Greta Thunberg egy csapásra vált a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosává, mintegy szimbólumává.
A világ egyik fele szereti, a másik pedig gyűlöli és vagy őt sújtja megvetéssel vagy a szüleit vagy a követőit.
Tény, hogy a kislány még a klímakatasztrófa ellen küzdő környezetvédők egy részének sem szimpatikus. Egy baloldali számára Greta tevékenysége mindenképp tiszteletreméltő, a probléma, ahogy ezt a környezetpusztulást okozó felsőbb osztályok sajtója (tkp. az egész mainstream sajtó) kezeli.
Greta Thunbergről még tudni kell, hogy saját bevallása szerint is Asperger-szindrómás, amely az autizmus egy enyhe formája. Ezt ellenfelei megpróbálják kihasználni és a diáklányt betegnek, elmebetegnek beállítani. A jobboldali nethuszárok és a jobboldali média számára az ilyesmi nem jelent erkölcsi akadályt, hiszen hasonló karaktergyilkosságot elkövettek idehaza Nagy Blanka ellen is.
Érdemes megvizsgálni ezt a jelenséget, miért is lett egy svéd diáklány a klímaváltozás szimbóluma, és ezzel párhuzamban hazai példán egy szintén hasonló esetet, hogy miért is lett Nagy Blanka a korábbi kormányellenes tüntetések szimbóluma.
Fiatal lányokról van szó, akik kiállásukkal példát mutattak azoknak, akiktől a társadalom a forradalmi változásokat várja: férfiak huszon-harminc-negyvenéves korosztályának. Ha egy tizenéves lány képes kimenni kánikulában, esőben és fagyban sztrájkolni, tüntetni és szembenézni rendőrsorfalakkal, akkor az inspiráló lehet azok számára, akiknek ez testi és lelki felkészültsége és rátermettsége miatt nem okozna annyi gondot. Ha tizenéves diáklányok képesek kiállni egy rezsim ellen, akkor ez inspiráció lesz azok számára, akik már egzisztenciával rendelkeznek, és nyugodtabban mozoghatnak ebben az ellenzéki civil körben.
Ezek a lányok kiválóan működnek szimbólumként, de ennyi. Politikai, kommunikációs tapasztalataik nincsenek, még borzasztóan sokat kell tanulniuk a világról, ráadásul lelkileg sem készültek fel arra, hogy a hatalmom aktivistái és médiája majd össztűz alá veszi őket. Márpedig ez történt, és bizonyos akadályokat elég szépen vettek, amiért kijár mindkettejüknek a maximális tisztelet.
A klímaválságért felelős nyugati tőkések sajtója, valamint a hazai demokráciát lebontó Fidesz fasiszta hazugsággyárai – komoly médiafölénnyel – kiemelték ezeket a lányokat a szimbólumszerepből, kamerákat és mikrofonokat toltak az arcukba, és hagyták, hogy felelőtlenül, profánul és néhol nevetségesen nyilatkozzanak, majd rájuk eresztették a mémgyárakat, a zaklatókat, a karaktergyilkos újságíróikat propagandistáikat.
Ezek a jobboldali propagandisták bizonyára úgy gondolják, hogy ezeket a fiatal lányokat sokkal könnyebb karaktergyilkolni és a média zaklatásaival kikészíteni, mint mondjuk egy Che Guevara férfiasságával, bátorságával és karizmájával rendelkező forradalmárt, aki szintén olyan inspiráció volt, hogy hadosztályok álltak be mögé az elnyomás ellen harcolni.
A klímaváltozás ellenzőitől félő kapitalisták arra szerződtették az általuk pénzelt és üzemeltetett médialakájokat, hogy a szimbólumokból teremtsenek valódi és gyenge embereket, majd ezeket pusztítsák el.
Ez az eset is megmutatta, hogy egy ügynek nem jelszavak, szimbólumok és vezetők kellenek, hanem program. Olyan program, amely egy közösségé, amelyet a közösség képvisel, és amely programot lehet támadni ugyan, de ha ez helyes, akkor le fog peregni róla, sőt, több emberhez elérve csak erősödni fog.
A klímaváltozás ügye nem Greta Thunbergtől függ, hanem egy egész mozgalomtól, amelynek nem csak környezetvédők a részei, hanem az ettől elválaszthatatlan szociális igazságosságot követelők is.