Jakab Péter a Facebookon örvendezett Joe Biden megválasztása miatt és gratulált is az új elnöknek.
Miközben ez történt, a neoliberális oldalon még mindig dívik az a durván történelem-hamisító szemlélet, hogy a fasizmus valamilyen szinten szembenáll a kapitalizmussal.
Aki ismeri a fasizmus ideológiáját (pontosabban annak katyvaszát), pontosan tudja, hogy ez a kapitalizmusból egyenesen következő imperializmussal rokon terrorista diktatúra. A fasizmus nem haladja meg a kapitalizmust, pusztán nem képes demokratikus módszerekkel fenntartani azt, ezért az elnyomás eszközeihez, valamint népirtó rablóháborúkhoz fordul.
Az amerikai kapitalizmus jelenlegi fázisában megteheti, hogy ne a saját népét törje rabigába – bár rengeteg kisebbséggel ezt megteszik, megteremtve a modern rabszolgaságot, és nem csak a társadalom alsóbb szintjein -, hanem a világ számos pontján kövessen el agresszív háborús tömeggyilkosságokat, amellyel ideig-óráig fenntarthatja a jelenlegi állapotát.
Jakab Péter most ezen tömeggyilkos világbirodalom első emberének gratulált, aki választási kampánya során sosem fejezte ki szándékát aziránt, hogy ezt megváltoztatná.
Jakab Péter kifejezte, hogy a Jobbiknak – mint monopolkapitalista-újfasiszta pártnak – fogalma sincs a történelemről és az aktuálpolitikáról. Ők nem ismerték még fel, hogy az Egyesült Államok nem demokrácia, pusztán a tőkés osztály két pártja verseng azért, kik támogassák a multikbat, a bankokat, a fegyveripart stb. a kizsákmányolt többség kárára. Valódi demokraták nem gratulálnak Bidennek. Lehet örülni annak, hogy Trump megbukott, mert ebből is számos politikai tanulságot le lehet vonni. Lehet örülni annak, hogy egy a vége felé már nyíltan a fasisztákkal kokettáló elnök helyett egy másik jön, aki kicsit mérsékeltebb.
Nem lehet beleesni ugyanis abba az analitikai hibába sem, hogy egy kisebbik és nagyobbik rossz közé automatikusan egyenlőségjelet tegyünk. De a két rossz közti különbség még nem jogosít fel semmi örömre és gratulációra.
Szintén furcsa, hogy a Jobbik örül a vele ideológiailag nagyrészt rokon Trump bukásának.
A világ Trump nélkül sem lesz jobb hely, csupán a lassabban haladunk majd – talán – a lejtőn lefelé. Bidennel vélhetően egy Clinton-stílusú amerikai elnököt kapunk, aki nem a világ minden frontján fog konfliktusba keveredni Észak-Koreától a Dél-kínai-tengeren át Venezueláiág, de azért kirobbanthat néhány háborút, intézhet néhány puccsot demokratikus vezetők ellen, és folytathatja a már megkezdett háborúkat, miközben állandóan a kivonulás mézesmadzagját húzza el az Egyesült Államok polgárainak orra előtt. Pont, ahogyan tette azt Obama.
Obamánál a világ fellélegzett, mikor megszabadult az elmebeteg ifjabb George Bushtól. Obama első dolga volt megpuccsolni a demokratikusan megválasztott, baloldali Mauel Zelaya elnököt, helyére pedig jobboldali bábkormányt tenni. Ezután Obama fenntartotta a folytatódó afganisztáni és iraki háborúkat, megszegve választási ígéretét, hogy kivonja onnan az amerikai csapatokat. Ennek közvetlen következménye lett az Iszlám Állam felemelkedése, amelyet Obama líbiai háborúja követett, ahol emiatt 10 éve polgárháború folyik.
Nyilvánvalóan Bidennel más stílus és más kihívások ellen kell majd küzdeni. Nem lenne meglepő, ha az egyik első elnöki intézkedése lenne újra megnyitni Obama szabad-kereskedelmi egyezményeinek tárgyalásait, amelyben különféle trükkökkel akarják lerabolni a fél világot.
Valószínűleg Jakab Péter fellélegezhet, de a bolíviai baloldali kormány, amely azt szeretné, hogy a saját szegényei felzárkóztatására használják fel a hazájuk lítiumkészleteit, ne valami amerikai milliárdos tovább gazdagodására, még nem örülhet.
Az elkövetkező évek be fogják bizonyítani, hogy Joe Biden is csak az amerikai kétpártrendszernek álcázott egypártrendszer terméke.