A Momentum párt enyhén túlértékelte magát a napokban.
Vagyis inkább Fricz Tamás CÖF-vezér publicisztikája volt a ludas, aki épp szokás szerint Gyurcsány pártját és az MSZP-t ekézte. Ebből a Momentum támogatói facebook csoportban azt a következtetést vonták el, hogy ők az ellenzékiség alfái és omegái.
Az LMP és a Momentum képviselői Gyöngyösi Márton zsidókat listázni óhajtó jobbik-fasiszta képviselővel
Abban igazuk van, hogy a Momentum nagyrészt fiatalokból áll, Gyurcsány pártja, a DK pedig főképp idősekből, így a jövőre nézve előbbi tűnik jobb perspektívának. Ezt maga Fricz Tamás szélsőjobbos firkász is megállapította.
De attól, hogy valakik még más pártot alkotnak, mint a Fidesz, még nem jelenti azt, hogy automatikusan ellenzékiek is.
Sőt! A Momentum jelenleg nem más, mint a Fidesz 1989-ben. Látszólag liberális, ám valójában velejéig neoliberális kapitalista zsúrpubik gyülekezete, akiknek fogalmuk sincs a való életről, a munkások problémáiról, még magáról a munkáról sem. Olyan „értelmiségiek”, akik a Fidesz mai vezérkarához hasonlóan nem akartak kétkezi munkát végezni a való világban, hanem egyből a politikába csöppentek, így természetes, hogy nem alakult ki bennük az a társadalmi tudat, az a szolidaritásérzés, amely a dolgozó osztályok alapvető, őszinte és szívből jövő képviseletéhez nélkülözhetetlen.
A Momentum ráadásul nem is próbálja titkolni a neoliberális kapitalista voltát – még annak ellenére sem, hogy lenyúlták az amúgy valóban baloldali és fiatalos spanyol Podemos lilás színét. Csak éppen, amíg Pablo Iglesias Podemos elnök éveket dolgozott tanárként a Madridi Egyetemen, addig Fekete-Győr András négy hónapot dolgozott az egyik legmocskosabb amerikai multicégnél, a General Electrics-nél, ráadásul követelésrendezőként. A két fiatal karrierje tehát egész máshogy néz ki. Mellesleg a hazai Momentum a nevét a brit baloldali Momentumtól lopta, amely 2 évvel a magyar előtt alakult, ráadásul 40 ezer tagja van a brit Munkáspárt és Jeremy Corbyn támogatására.
A Momentum ellenzéki mivolta már akkor megkérdőjelezendő, mikor Emmanuel Macron francia neoliberális megszorító elnököt hozzák fel saját példaképüknek. Azt a Macront, aki ellen jelenleg rekordidejű, 24 napja folyik sztrájk rengeteg szférában; azt a Macront, aki ellen évek óta rendszeresen fellázadni kénytelen az a francia munkásosztály, amilyennek hazánkban is alakulnia kellene valódi ellenzékként Orbán megszorításai és fasizálódó, neohorthysta rendszere ellen.
A Momentum valódi ellenzékiség helyett azonban a Jobbik szélsőjobboldali, nyíltan horthysta politikusaival is összefog.
Ez nem ellenzékiség, nem fiatalos lendület (= momentum). Ez csak egy új Fidesz. A NER-be tagozódó ellenzék része, pont úgy, mint a többi mainstream parlamenti párt, amelyek némi alamizsnáért vállalják a demokratikus látszatdíszek és a levezető szelep szerepét. És ezt a régi Fidesz is tudja, különben nem reklámoznák a saját médiájukban háziellenzékként ennyit ezt a jelentéktelen szervezetet.