A növekvő családon belüli erőszakra – amelyet a statisztika szerint főképp férfiak követnek el nők ellen – nem szabad legyinteni, hogy csak a karanténok mellékterméke.
Világos, hogy a bezárások – a közelségre kényszerítéssel, a menekülési utak elzárásával és potenciálisan súlyosbodó mentális egészségügyi problémákkal – növelik az incidensek gyakoriságát és súlyosságát. Ez egy súlyos probléma, amelyet számításba kell venni a közegészségügyi döntéseknél.
De mint más területeken is, amit a járvány és a karanténok súlyosbítottak, azok már jóval előtte létező éles válságok voltak.
Semmi sem világítja meg ezt jobban annál, hogy krónikus hiány van a bántalmazás elől menekülő nők számára fenntartott menedékekben – az ehhez folyamodók 63%-át utasították el az elmúlt 12 hónap során Angliában. A menedékhelyek kapacitásának hiánya világosan mutatja, mennyire alacsony fontosságú a nők biztonsága a társadalmunkban.
A Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Nemzetközi Napján a baloldalnak fel kell ismernie, milyen rutinosan sértik meg Nagy-Britanniában a nők biztonsághoz való jogát otthon, a munkahelyeken és a közösségekben.
Idén Sarah Everard és Sabina Nessa borzalmas meggyilkolása női tömegtüntetéseket szült, hogy kifejezzék tiszteletüket és változásokat követeljenek – bár a Clapham Common for Everard szervezetet megtámadta a rendőrség, bizonyára, mert kínosan érintette őket, hogy a gyilkosa egy rendőr volt.
A kiáradó düh hasonlított a Black Lives Matter mozgalomra, amelyet az váltott ki, hogy George Floydot rendőrök gyilkolták meg az Egyesült Államokban, és mint a rasszizmus, a nők elnyomása is rendszerszintű probléma, amely tükröződik az alacsony bérektől a halálos erőszakig mindenben.
Ha az Egyesült Államokban a Black Lives Matter úgy reagál a két embert meggyilkoló Kyle Rittenhouse felmentésére, mint bizonyítékra arra, hogy a “fehér felsőbbrendűség él és lélegzik az intézményeinkben,” akkor arra is számos bizonyíték van, hogy a férfiak által elkövetett erőszak, még ha halálos is, trivializálva van a brit hivatalokban.
E hónapban a Fellebbezési Bíróság elutasította, hogy súlyosbítsák Sam Pybus négy év és nyolc hónapos büntetését, miután februárban megfojtotta Sophie Mosst.
A látszólag enyhítő körülményekkel, hogy részeg volt és az áldozat fojtogatása a szexuális kapcsolatukban közös beleegyezéssel történt, az enyhe ítélet aláássa a tavalyi Családon Belüli Erőszak Törvényt, amely véget vet annak, hogy a “durva szexszel” védekezhessenek a nők meggyilkolása miatti eljárásokban, valamint azt jelzi, hogy “a nők halálra fojtását a törvény szerencsétlen balesetnek minősíti” – ahogy ezt a We Can’t Consent To This szervezet szóvivője Fiona Mackenzie is elmondta az első ítélet után.
A nőket már akkor magukra hagyják, mikor az ügyük még tárgyalásra sem került, mivel a jelentett nemi erőszak esetek több mint a felét az ügyészség ejtette az elmúlt 5 év során.
Everard meggyilkolása az intézményes nőgyűlölet vádjaihoz vezetett a Metropolitan Police szintjén, valamint nyomásra kényszerített, hogy alaposan átvizsgálják a mérgező szexista kultúrát az intézményeinkben, amely ellen fel kell lépni.
De nem lehet elválasztani a nők elleni erőszak ragályos szintjeit a társadalmi kontextusból, amelyből erednek.
Az oktatási szakszervezetek megkongatták a vészharangot a lányok ellen az iskolákban elkövetett szexuális zaklatások borzalmas szintje miatt.
Nicky Stanley és Christine Barter professzorok nemzetközi tanulmánya szerint jelentős összefüggés van a ‘fiúk” online pornográfia fogyasztása, valamint a szexuális kényszerítés és bántalmazás között, és a pornográfia szerepét a nők tárgyiasításában ritkán ismerikel a brit “baloldalon”.
A szexkereskedelem legitimizálása szintén gyengíti a munkásmozgalom hosszútávú ellenállását a nők testének áruvá tétele és kizsákmányolása ellen, tisztára mosva egy iparágat, amelyet átsző a rabszolgaság, az embercsempészet, a gyilkosság, valamint körülárkolja a liberális, kereskedelmi szemléletet az emberi intimitás iránt, amelynek szélesebb körű negatív következményei lesznek.
Becsmérelni a nők elleni erőszakot, miközben szemet hunynak annak okai felett, nem elég jó. A nők elleni elnyomás gyökereinek, szerepének és valóságának rendszerszintű kezelése létfontosságú a férfiak által elkövetett erőszak válságának kezelésében.
forrás: Morning Star