Az teljesen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi rezsimhez köthető fasiszta körök és médiatermékek megkezdték Horthy, Jány Gusztáv, Wass Albert és más véreskezű gyilkosok mosogatását, de már a középkorhoz köthető történelem-hamisításon sem kapjuk már fel annyira a fejünket.
A feudalizmus is lényegében egy osztálytársadalom, amely a mai kapitalizmushoz hasonlóan kizsákmányolókból és kizsákmányoltakból áll, és ha megnézzük a mai félfeudális oligarcha és kvázi arisztokrata rendszert az egyre növekvő klerikális hatalommal, észrevehetjük, hogy a Fidesz-rezsim bizonyos területeken a Horthy-kultuszt, más területeken rögtön a feudalizmust restaurálja. Nem is beszélve róla, hogy Horthy alatt Magyarország államformája még névlegesen királyság volt, és annak a rendszernek is elég sok feudális jellege volt – a tőkés jelleg mellett.
Az Origó legújabb felháborító cikke szerint kitaláció, hogy a középkor sötét volt. Olyan ostobaságokat állítanak, hogy
– „A középkori emberek nem hitték azt, hogy a Föld lapos és az inkvizíció sem vérengzett a tudományos gondolatok vagy felfedezések miatt.”
– „…pont az egyház tette lehetővé az oktatás révén egyes tudományágak, többek között a matematika és a filozófia virágzását…”
– „a középkor… egy tudományos forradalom időszaka.”
A James Hannam vallási fanatikus íróval készült interjú alapján azt állítják, hogy „az nem kétséges, hogy az inkvizíció rengeteg – feltételezett – eretneket égetett meg, ám a történelmi bizonyítékok alapján soha, senkit sem végeztek ki a tudományos meggyőződése miatt.” Állítják, miközben mindenki számára teljesen világos, mi történt Giordano Bruno-val, és hogy végezhette volna Galileo Galilei is, ha nem vonja vissza tanait.
Az író olyan ostobaságot is állít, hogy az akkori emberek nem hitték, hogy a Föld lapos, mivel a királyok kezében is országalma volt. (Talán a napot sem látták akkor??)
A cikk elővesz néhány valóban a középkorhoz köthető kitalációt, mint a vasszűz, és ezek alapján próbálja sugallni, hogy a középkorban nem is történtek brutális kivégzések. És bár tény, hogy a vasszűz speciell nem létezett, de rengeteg más kivégzőeszköz igen.
A cikk felemlít néhány legendát, amelyek valóban nem igazak a középkorról, majd ezt úgy interpretálja, hogy a középkor nem is volt olyan szörnyű, miközben pontosan tudjuk, hogyan égettek halálra tömegesen boszorkánynak vagy eretneknek hitt embereket, és ezekről konkrét történelmi emlékek is vannak. A cikk a ténylegesen kamu legendák alapján azt próbálja sugallni, hogy a keresztények nem üldöztek embercsoportokat és elősegítették a tudományt, mi több „tudományos forradalom zajlott.” Ehhez felsorolnak konkrétan hét (!) tárgyat több száz év kutatásából, amelyből kettő, az iránytű és a puskapor ókori találmány, ráadásul nem keresztény, hanem kínai. A szemüveg ugyan középkori találmány, de perzsa. A szélmalmok szintén Perzsiában jelentek meg először, majd utána Európában is feltalálták őket. Felsorolják a mechanikus órát is, amely tényleg a katolikus szerzetesek találmánya, valamint a nyomtatott könyvet. Utóbbinál ők nem említik, de mi igen, hogy a könyvnyomtatás feltalálása után megölték azokat, akik Bibliát merészeltek nyomtatni.
Tehát több száz évnyi középkorból kiemelnek hét találmányt, amelyből kettőnek van jogalapja, és ezt „tudományos forradalomként” jellemzik, miközben épp szégyellni kellene, hogy csak ennyire futotta!
Az igazság persze az, hogy a középkor ténylegesen sötét volt. Brutálisan kizsákmányoló, klerikális, elnyomó államok szövedéke, ahol nem léteztek a legáltalánosabb és legelemibb emberi jogok sem, és rengetegen adható-vehető áruk, kvázi tárgyak voltak. A középkori keresztény kultúra évszázadokkal vetette vissza a tudomány és a társadalom fejlődését. A kereszténység a tudomány kerékkötője volt, mivel előbbi színtiszta hazugságokon és kitalációkon alapszik, amelyet idővel cáfoltak az utóbbi eredményei. A vallásra mindig is életveszélyt jelentett a tudomány, és nem csak a sötét középkorban, de az újkorban, sőt még manapság is. A darwini tanokat akkor is üldözték és ma is megpróbálják besározni és tagadni, hiszen az evolúció alapjában töri ketté a Biblia által egyértelműen leírt, konkrét történéseket.
Mikor a kormányunk európai keresztény kultúráról és gyökerekről beszél, lényegében hazudik. A kereszténység valóban beférkőzött a kultúrába és mint jelentős, állammal összefonódó hatalom, ténylegesen alakította azt. A kereszténység ténylegesen támogatott és keretet adott kiváló képzőművészeknek, de azt kizárólag önző okból tette, magyarán, hogy a zenészek istent dicsőítő marhaságokat írjanak, a festők és szobrászok pedig Szűz Máriát és Jézust fessenek és faragjanak.
Ezek a művészek persze rendkívül esztétikus remekeket hoztak létre, amelyek a jelenlegi európai társadalom zömének szemét és fülét ugyan kényeztetik, de a lelket viszont nem. Szép a Sixtusi Kápolna mennyezetfreskója, de kit érdekel egy mesejelenet? Szépek a Szűz Máriáról készült festmények, ahogy a kis Jézust tartja, de azok is kit érdekelnek? Mit közölnek ezek a „művek” a szemlélőkkel? Mit közölnek ezek a művek a művész lelkéről, hangulatáról, világlátásáról? Semmit. A művész és a befogadó közötti viszony mivel prosperál? Semmivel. Ezek nem is műalkotások, hanem egyszerű képzőművészeti termékek! Belegondolni is szörnyű, mitől is fosztotta meg a kereszténység az európai kultúrát csak azért, mert ezeknek a hihetetlen tehetségeknek idejük jelentős részében jézusokat és isteneket kellett festegetniük és faragniuk, és csak minimálisan tehették bele saját önkifejezésüket és gondolataikat ezekbe a művekbe. Ez pedig tragédia.
A valódi tudományos és kulturális eredmények ugyan a keresztény rendszereken belül, de pont a kereszténység mellett, vagy azt kikerülve, vagy annak háta mögött és sokszor annak ellenére jöttek létre! Az európai kultúra NEM keresztény kultúra, hanem a kereszténység mellett és ellenében létrejött, valóban gazdag ellenkultúra, amelyet nem bevándorlóktól és araboktól kell félteni, hanem a saját nacionalista kormányainktól, a hazugságaiktól, a gyűlöletpolitikájuktól és a gyűlöletkultúrájuktól. Ráadásul ezt a kultúrát elsősorban nem védeni kell, hanem tovább gazdagítani pont a jelenleg regnáló hatalmak ellenében! Pont ahogy tették azt olyan nemzeti nagyjaink, mint Arany János, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, József Attila és sokan mások.