A szeretet az emberi tudat egyik legszebb terméke, az emberi lét alapja, a társadalmi kohéziót biztosító legalapvetőbb emberi tulajdonság. Különösképp a mai vadkapitalista világban fontos erről beszélni, hiszen egyre kevesebb szeretet övezi ezt az individualista társadalmat.
A szeretet fogalma
A szeretetet definiálni pont olyan nehéz, mint bármely érzelmet megmagyarázni. Ismert mondás, hogy zenéről írni olyan, mint az építészetről festeni. Mind külön műfaj, amelyeket csak az adott fogalom öndefiniálása képes megértetni a közönséggel. Nagyon sok híres, okos és bölcs embertől származnak olyan kezdetű idézetek, hogy „szeretni annyi, mint…”, és mind jól megfogja e fogalom valamely oldalát. Ha általánosságban akarunk definíciót mondani, akkor szeretni annyi, mint másnak – a szeretet tárgyának – jót akarni és ezt a jót meg is tenni.
A szeretet mint evolúciós előny
A szeretet fogalma sem kerüli el a mindenre kiterjedő tudomány, a marxizmus általi górcső alá vételt. A szeretet kialakulása ugyanis szintén folyamatnak tekinthető. Etológiai megfelelője az az ösztön, amely képessé teszi az állatokat együttműködésre. Közösségi ösztön, csordaszellem, falka, ezek mind olyan állatvilági – és persze emberi – jelenségek, amelyek egy faj számára nagyobb túlélést biztosítanak. A falkában vadászó állatok ugyanis sokkal hatékonyabbak, mintha önállóan tennék azt. A farkasfalka akár a farkasnál sokkal nagyobb állatok elejtésére is képes. A közösség sokkal erősebb, mint az individuum. Ez nem csak az állatvilágra, hanem az emberi társadalmakra is igaz. Az állati közösségi ösztön egyik speciális formája az önfeláldozás. Ezt már nehéz elszeparálni az emberi szeretet fogalmától, sőt! Az emberi szeretet egyik legszebb megnyilvánulása maga az önfeláldozás. Az állatvilágban az önfeláldozás jelensége evolúciós előnyt jelent, mivel a közösség érdeke sokkal fontosabb fajfenntartási szempontból, mint az egyéni érdek.
A szeretet és a közösségi társadalom
A közösségi társadalom egyik alapja a szeretet, és megfordítva: a szeretet alapja is maga a közösségi társadalom. A szocializmusban ugyanis szükségszerű a társadalom tagjainak összefogása, közösségi munkája a gazdasági-társadalmi fejlődéshez, ehhez pedig szükség van a közösség tagjai közötti egymás iránti megbecsülésére és a szeretetre. Ez az összefogás, amely megnyilvánul a közösségi munkamegosztásban (brigádok, termelőszövetkezetek) sokkal békésebb nyugalmasabb munkát és életet biztosít a társadalom tagjai számára. Szocializmusban ugyanis sokkal jobb élni, mint kapitalizmusban. A kapitalista társadalomban és gazdaságban ugyanis hátrányt képező fogalom a szeretet, a szolidaritás, a törődés és a gondoskodás. A mindenre kiterjedő vad versenyben ugyanis csak az tud érvényesülni, aki nem áll le az út szélén a megfáradt társát újra versenybe hozni, hanem aki a földön fekvő emberbe még jól bele is rúg. Sőt, ha valaki szolidáris mások iránt, azzal saját anyagi érdekeinek is árt. Egy igazi emberi szívvel rendelkező cégvezető hiába akar jót a munkásainak; ha megemeli fizetésüket tisztességes mértékűre, akkor extraprofitja csökken, amelyet nem tud visszaforgatni a cégébe, a másik versenytárs pedig nem csak beelőzi, de meg is semmisíti konkurensét.
A társadalom csúcsfokára így a leggátlástalanabb réteg fog kerülni, amely óriási ellentmondásba fog kerülni az alsóbb osztályokkal. A kapitalizmus a természet törvényeihez hasonló társadalmi törvények alapján el fog bukni, a közösségi szellem felül fog kerekedni az önzőségen. A szeretet legyőzi a gonoszságot. Ez természetesen nem mindig van így, sőt a mai világban inkább a világ rossz dolgai dominálnak: éhezés, környezetkárosítás, gátlástalan-kapitalista verseny, háborúk. Ezek azonban mind átmeneti állapotok, végső soron a pattogó labda is a földön végzi. A közösségi társadalom ezenfelül nem csak alapul a szereteten, de meg is szüli azt. A közösségi termelőmunkában ugyanis azok a csoportok lesznek eredményesek, amelyek tagjai egymást tisztelik, akik között nincs felesleges feszültség, akik szeretik egymást. Ennél fogva az ember anyagi és erkölcsi érdeke lesz önfeláldozónak, szeretetre méltónak és szeretetre képesnek lenni.
Ismert jobboldali frázis, hogy a „szocializmus nem jöhet létre, mert nem emberekre találták ki”. Ennek a politikai propagandamondatnak pont az ellentettje igaz, hiszen Marx és Engels az ideológia kidolgozásakor az embert, a társadalmat, a tudományokat, a környezetet, azaz a valóságot vették alapul. Pont a kapitalista társadalom az, amely ellene van a természet törvényeinek, és amely alkalmatlan az emberi természet miatt normálisan működni, hiszen az alapvető önzőség arra ösztökéli az egyént, hogy a gyengén áttaposson, az erősnek meg hízelegjen. Ezzel álságos és élhetetlen társadalmak teremtődnek. Sőt, ilyen társadalmat az elmúlt 25 év Magyarországán már meg is teremtettünk. Egy vidám, vendégszerető, a történelemben számos alkalommal önfeláldozó, szorgalmas és reménykedő népből sikerült pesszimista, önző, irigy társadalmat létrehozni, amelyben újra dúl a gyűlölet és annak olyan speciális formái is, mint a rasszizmus. A szocialista társadalom ellenben érdekeltté teszi az embereket, hogy önzetlenek legyenek. Ott az önzőség már nem jövedelmez. Aki a másik embert pusztán bőrszíne alapján megítéli, azt a társadalom kiveti magából; azok, akik nem tisztelik munkatársaikat, és átgázolnak rajtuk, ellehetetlenülnek, nem pedig igazgatói posztot kapnak. A lopás, a csalás és a hazugság a szocializmusban nem előreviszik az embert, hanem a hátrányt jelentenek számára a boldogulásban.
Szeretet a kereszténységben
A kereszténység – mint általában minden vallás – a szellemi elnyomás eszköze, melynek célja az osztálykülönbségek fenntartása azáltal, hogy az emberek félelmeire alapozva elérik, hogy saját magukat tegyék rabszolgává. Ennek burkolására az egyházi ideológiába bevették a szeretet fogalmát, szeretetvallások alakultak ki, amelyek tűzzel-vassal (szó szerint) irtották a hitetleneket és más vallásúakat. Természetesen van előnye is annak, hogy hívő emberek a szeretet fogalmát fontosnak tartják, és azt erényesen gyakorolják. A keresztények szeretete akár olyan szintű is lehet, mint a normális embereké, azonban lesz egy óriási különbség. A vallások ugyanis teljesen rossz oldalról közelítik meg, és hibásan magyarázzák ezt a fogalmat. A szeretet ugyanis nem elsődlegesen tudati dolog, mint azt az egyházak terjesztik. A vallások a szeretet isteni eredetűnek bélyegzik, és annak tulajdonságait innen vezetik le, tehát az alapja önmagában hibás. A szeretet ugyanis mindig valami anyagi, lételemi alappal bír, amelyre felépül. Lehet ez akár egy ember olyan cselekedete, gesztusa, amely kiváltja az érzést, vagy pusztán alapvető emberszeretet, amelynek szintén alapja az ember – mint a legmagasabb fokú tudati lény – tisztelete. Így fordulhatott elő, hogy szeretetvallások nevében többek között keresztes lovagok, konkvisztádorok és inkvizítorok embertömegeket irtottak ki – köztük nőket és gyermekeket – a legbrutálisabb kínok által.