A világjárvány csak ízelítő volt ahhoz képest, amit a globális felmelegedés tartogat számunkra. Ezért sok érdekes és fontos leckét kell megtanulnunk.
1, Hallgassatok a tudósokra!
A SARS járvány – ami egy koronavírus – 2002-es kitörése óta a tudósok számos alkalommal figyelmeztettek minket egy új járványra. 2016-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a koronavírusokat a nyolc legfontosabb virális fenyegetés közé sorolta, amelyek további kutatásokat igényelnek.
Nem volt ilyen kutatás, mivel a nagy gyógyszeripar számára nem volt profit-előrejelzés akkor. Ennek eredményeképp 2020-ban teljesen felkészületlenül ért minket a SARS-CoV-2, a legújabb koronavírus.
Még amikor a világjárvány kitört, akkor is nehezen hallgattak a virológusokra. Előrejelezték, hogy a terjedése exponenciális lesz és azonnali tettekre van szükség. Azon tény ellenére, hogy a fertőzött emberek csak kis része lett súlyosan beteg, az intenzív ágyak kapacitása nem volt elégséges. Sajnos a virológusoknak igazuk volt.
Az oltási kampányt aláaknázták a főképp tudományellenes ostobaságok. Ezeket legfőképp a szélsőjobboldal terjesztette. Nagyon kifinomult módon tették és rengeteg pénzt költöttek rá.
2021 végére több mint 12 millió lesz a COVID halálozás. Számos esetet el lehetett volna kerülni. A Financial Times írta: “Ha egy valamit megmutatott a járvány, az az, hogy mennyire veszélyes figyelmen kívül hagyni a szakértői figyelmeztetéseket.”
Az utóbbi években a klímatudósok figyelmeztetnek minket az előre nem látható és kijavíthatatlan következményekre, ha nem csökkentjük gyorsan és drasztikusan a kibocsátást. Ezeket a borzalmas figyelmeztetéseket még mindig nem váltották döntő akciókra.
Ezzel ellentétben – az ENSZ szerint – a szénkibocsátás 16%-kal fog növekedni 2030-ra, ahelyett, hogy a felére csökkentenék. Ez lenne a szükséges, hogy a globális felmelegedést az egyezmények szerinti 1,5°C-os határon tartsák. Az ENSZ is figyelmeztet a 2,7°C-os országos célokra, amelyek érvényben vannak.
Első lecke: Ha figyelmen kívül hagyjuk a szakértők figyelmeztetéseit, keserűen megfizetjük az árát.
2, Szembesüljünk a súlyossággal és a távlatokkal
A világ népességének nagy része számára a koronaválság hatása óriási volt: kényszerkarantén, kijárási tilalmak, iskolák és teljes gazdasági szektorok bezárása, a kórházi túlterheltség stb.
Elég felfokozott helyzet volt, de csak ízelítő abból, mi vár ránk a klímaválság elfajulásával. A járvány átmeneti volt, míg a globális felmelegedés következményei állandóan lesznek. Hosszútávon a klímaválság jelenti a legnagyobb fenyegetést az egészségünkre. De a vakcinák és gyógyszerek lehetősége nélkül.
Felborítja az egész világrendet és visszafordíthatatlan károkat okoz a bolygó számára. A szélsőséges időjárás következményei már most katasztrofálisak. És ez csak súlyosbodni fog. A járvány 16 ezer milliárd dollárba került. A klímaválság számlája több mint 500 ezer milliárd dollárra rúghat.
Egészen idáig néhány ember azt gondolhatta, hogy a régióját megkíméli a globális felmelegedés. A múlt nyár szélsőséges erdőtüzei és esőzési katasztrófái megrengették ezt az illúziót. 2060-ra kb. 1,4 milliárd ember válik klímamenekültté, és 2100-ra a világ népességének ötöde fog elmenekülni otthonából a növekvő tengerszintek miatt.
A második lecke az elsőhöz kapcsolódik: szembesülnünk kell az utunkba kerülő nehézségekkel és kilátásokkal.
3, Nem a pénz a probléma
Hogy megmentsük a világot a klíma elfajulásától, teljes energia átmenet szükséges, amely nagyobb és gyorsabb, mint bármely korábbi a világtörténelemben. Az elkövetkező 30-50 évben a világ energiájának 90%-át vagy többet, amelyet most fosszilis üzemanyag források biztosítanak, megújuló energiaforrással, nukleáris energiával vagy olyan fosszilis üzemanyag gyárakkal kell megoldani, amelyek a saját hulladékukat eltemetik, mintsem kibocsátják.
Ez azt jelenti, hogy rövidtávon a gazdaságunk és a társadalmunk teljes energia átállása szükséges, hogy elkerüljük a klímaválságot.
Kivitelezhetetlen és megfizethetetlen? Már feléltük az eszközeinket. Sajnos nincs több pénz. Ezt mondogatták nekünk évekig. Az egészségügy túl drága, a munkanélküli segélyek túl nagylelkűek, a bérek túl magasak és egyszerűen nincs pénz szociális vagy kulturális kiadásokra. A kormány deficitjét és adósságait a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, ami miatt a kiadásokat mindenre csökkenteni kell.
A koronaválság véget vetett ennek a mítosznak. Máról holnapra hirtelen lett pénz és nem is kevés. Az elmúlt másfél év során a kormányok több milliárd eurót költöttek úgy, mintha cukorkát osztottak volna. Az egész monetáris és financiális rendszert arra irányozták, hogy támogassák a gazdaságot és megőrizzék a vásárlóerőt.
Összességében a kormányok világszerte 16 ezer milliárdot költöttek támogatásokra. Ez 105-ször annyi, mint az éves fejlesztési segély. “Ha ezermillárdok álltak hirtelen rendelkezésre 2020-ra, hogy megmentsék a gazdaságot és a nagyvállalatokat, akkor miért lenne lehetetlen megmenteni a bolygót?” – kérdi joggal Michel Collon.
Az Energia Átállási Bizottság, a globális felmelegedéssel foglalkozó népszerű agytröszt szerint a világ GDP-jének kevesebb mint 1%-a szükséges évente, hogy szénsemlegességet érjünk el az évszázad közepére. Ez jelentéktelen összeg, hogy megmentsük a világot a klímaváltozástól. Összehasonlításképp, a becslések szerint 2020-ra a koronaválság kezelése miatti összes gazdaságélénkítő csomag a gazdag országokban a GDP több mint 30%-át tette ki.
Harmadik lecke: A társadalomnak ugyanilyen sürgősen és ugyanilyen átfogó skálán kell válaszolnia a klímaválságra.
4, A piac nem ment meg minket
Az állam nem hatékony és a szabad piac minden megold – ez volt az elmúlt 40 év dogmája. A legtöbb, amit tehetünk ezért, hogy privatizálunk és liberalizálunk, amennyit csak lehetséges.
A koronaválság alatt azonban a piac teljesen megbukott. Ez kínosan megnyilvánult a járvány elején a szájmaszkok és a védőfelszerelések hiányában. Szerencsére Kína képes volt kezelni számos akut hiányt. Másodszor ez drámaian látható volt a kezdeti fázisban, a vakcinák gyártásának lassúságában, valamint ezután világszerte az oltások botrányos elosztásában.
Ez újra megmutatta, hogy a magánszektor és a piaci erők ellehetetlenítik, hogy a legjobbat hozzuk ki a meglévő termelési potenciálból és első helyre tegyük a legfontosabb szükségleteket. Számos szolgáltatás igényel olyan beruházásokat, amelyek nem profitábilisak, ha mindenki számára hozzáférhetők.
Ezzel ellentétben a piac bukásával, a járvány során láthattuk az állami kormányzás drámai visszatérését és rehabilitációját. Látható lett mindenki számára, hogy csak az állam képes egy ilyen erejű válságot menedzselni és azon túljutni.
A gazdaság fő szektorait teljesen vagy részlegesen államosították. A Wall Street Journal szerint az Egyesült Államok gazdaságélénkítő csomagja a “a legnagyobb lépés egy központilag tervezett gazdaság felé, amelyet Amerika valaha meglépett.”
Eddig a globális felmelegedés kezelését főképp a piaci erőkre hagyták: emisszió kereskedelem, szénadók, piaci alapon fejlesztett zöld technológia stb. Nyilvánvalóan ez nem volt sikeres stratégia.
Az elégséges zöld és olcsó energiának közszolgáltatássá kell válnia, pont úgy, mint az alacsony szén infrastruktúrának és technológiának, amelyek szükségesek ezen energia biztosításához. A múltban a kormányok ezt megtették más állami szolgáltatásokkal, mint a védelem, a közegészségügy, az oktatás, a tudományos kutatás…
A Stern Jelentés, a brit kormány által összeállított kiterjedt dokumentum, nem finomkodik a szavakkal: “A klímaváltozás egyedülálló kihívást jelent a gazdaságok számára: ez a piac bukásának legnagyobb példája, amelyet valaha láttunk.”
Negyedik lecke: a klímaválság legyőzéséhez szakítanunk kell a piaci fundamentalizmussal, ahogy tettük azt a koronaválság alatt.
5, A saját nép előtérbe helyezése rövidlátó stratégia
Az oltási kampányt a gazdag országok botrányos felhalmozó magatartása jellemezte. Ennek eredményeképp a Dél országainak népei nem lettek beoltva vagy túlságosan is későn. Az ENSZ szerint augusztus 30-áig a 30 legszegényebb ország lakosságának csak 2%-a volt vakcinálva, összehasonlítva a leggazdagabb országok lakosságának 57%-ával.
Az oltási lefedettségünk biztonságérzetet ad nekünk, de ez csak illúzió. Az oltatlan emberek új mutánsok forrásai is. Bizonyosan ez áll fenn olyan régiókban, ahol a vakcina lefedettség alacsony. Ezen régiók könnyen válhatnak melegágyaivá a vírusnak, mivel olyan sok sebezhető gazdája van, akiket megtámadhat. Minél tovább maradnak emberek oltatlanok, annál valószínűbb, hogy új COVID mutánsok alakulnak ki, amelyek ellenállók a kifejlesztett vakcinák ellen.
Tedrosz, a WHO főtitkára rövidlátónak írja le a vakcina-nacionalizmust: “Senki sincs biztonságban, amíg mindenki nincs biztonságban.”
A “mindenki önmagáért” magatartás egyik esetben sem működik. A járvány legyőzéséhez nemzetközi kooperáció és koordináció szükséges. “Az egy egyetemesség és egyenlőség alapelvének alkalmazása elég, hogy lehetővé tegyük a világ számára, hogy együtt jusson ki ebből a válságból,” – közölte a WHO.
Ahogy a koronavírus, a globális felmelegedés sem tiszteli a határokat. De a Dél országai számára a helyzet még kegyetlenebb.
A legszegényebb országok járultak hozzá legkevésbé a klímaváltozáshoz. Az elmúlt 25 év során a globális kibocsátás 50%-át okozta a világ lakosságának leggazdagabb 10%-a. 18-szor annyi kibocsátásért felelősek, mint a legszegényebb 50%.
Mindazonáltal ők isszák meg a levét. A Világbank egyik legújabb tanulmányának becslése szerint Afrika, Ázsia és Latin-Amerika legalább 140 millió lakója fogja elhagyni a hazáját 2050-ig a klíma megpróbáltatásai miatt.
És ezek még csak a konzervatív becslések. Ha ezen évszázad végére a világ lakosságának ötöde kénytelen lesz elhagyni lakhelyét, több százmillióan próbálnak majd eljutni Európába.
Legalább két dolog szükséges a klímakatasztrófa elkerüléséhez. Ahogy a járvány esetén, a nemzetközi együttműködés elengedhetetlen. Kooperáció szükséges a két legnagyobb kibocsátó: Kína és az Egyesült Államok között. A legutolsó, amire most szükségünk van, egy új hidegháború kirobbantása Kína ellen.
Másodsorban, a szennyezésért leginkább felelős országoknak el kell ismerniük történelmi felelősségüket. Ez azt jelenti, hogy nekik kell megtenniük a legnagyobb erőfeszítéseket, és forrásokat kell biztosítaniuk a Dél országainak. A soron lévő glasgowi csúcstalálkozó ezt majd jobban meg fogja világosítani. Bármilyen esetben még mindig sok tennivaló van.
Ha képtelenek vagyunk a világot gyorsan vakcinákkal ellátni, hogyan leszünk képesek megoldani a klímaválságot?
Az ötödik lecke nyilvánvaló: a nacionalizmust félre kell tenni és megindulni a szolidaritás és az internacionalizmus felé.
írta: Marc Vandepitte
forrás: Morning Star