A hazai közéletet joggal borzolja a tény, hogy a Fidesz olyan pedofil-ellenes törvényt fogadott el – karöltve a fasiszta Jobbikkal -, amely egyben homofób is.
A törvény szövege ugyanis visszhangozza azt a szélsőjobboldali nemzetközi hisztit, amely megpróbálja szélsőségesnek beállítani a baloldaliságot, a feminizmust, a metoo mozgalmat, a BLM-et, az LMBTQ-t és minden haladó ideológia jelenségét.
Egyértelmű, hogy ezen közösségek el vannak nyomva, és ezek szabadságharcosait próbálják feminácinak, melegpropagandistának, anarchistának, „libernyáknak” beállítani, sokszor a nagy egészből kiragadott rossz példák alapján.
Ezen fasiszta propaganda terméke, amikor a több tízmillió fős meleg büszkeség napi felvonulások résztvevői közül kiszednek néhány tényleg ordenáré és szexuális obszcén résztvevőt, majd az egészet az ő képükkel próbálják eladni, mintha a többi milliók is hasonlóan szerepelnének ezen fesztiválokon.
A pedofil-ellenes törvénybe így sikerült becsúsztatni a nem létező LMBTQ reklámot, holott nem a különféle szexuális orientációk promózásáról szól a dolog, hanem toleranciára nevelésre. Többek között olyan degenerált fasiszták agyának megtisztítására, akik a Fidesz és a Jobbik soraiban ülnek.
Mondani sem kell, mennyire fontos lenne már gyermekkorban megismertetni a nebulókat azzal a ténnyel, hogy léteznek emberek, akik történetesen a saját nemükhöz vonzódnak, vagy más neműként érzik magukat saját testükben stb. Ezáltal toleranciát tanulnának, és nem félnének a jelenségtől, valamint nem válnának olyan kretén húgyagyúvá, mint akik tegnap megszavazták a homofób törvényt.
Arról nem is beszélve, hogy a homofóbia ezen felül továbbra is a tőke fegyvere a dolgozó osztályok megosztására, csakúgy mint a rasszizmus, antiszemitizmus és mindenféle idegengyűlölet. (Nem véletlen, hogy jobboldali prominensek pillanatok alatt váltanak a nemi tudatuk és a kizsákmányoló osztálytudatuk között, ahogy ezt a közelmúlt szexbotrányai is igazolják.)
Miközben a közéletet eluralta a törvény homofób oldala, egy pillanatot sem foglalkozott senki a pedofíliával, amely több okból súlyos mulasztás. Különösképp, hogy a mainstream parlamenti “ellenzék” a törvény homofób passzusaival volt elfoglalva, ezzel lényegében azt sugallva, hogy a többi része vállalható és elégséges.
1, A pedofília orvosilag a parafíliák közé tartozik, azaz betegség. A pedofília megítélésével kapcsolatban nincs konszenzus, a kialakulásának okai sem tisztázottak. Nehezen behatárolható orvosi, még nehezebben behatárolható jogi és társadalmi fogalom. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha a pedofíliát mentális betegségként aposztrofáljuk, akkor nem büntethető! Erről a „mellékes” tényről pedig egy szó sem esett a hazai közéletben, fel sem merték hozni, nehogy valaki „pedofilvédővé” avanzsálódjon. Tény, hogy a pedofília diagnózisa nem mentesít a büntetés alól, hiszen a jog szerint az elkövető beszámítható.
2, A pedofília sem egysíkú! Pont emiatt nehezen behatárolható. Egyesek szerint betegség, amely miatt a pedofil őrlődik és szenved, mások szerint olyan totálisan romlott erkölcsű emberek, akik dominálni akarnak, ergo erőszakot akarnak elkövetni kiskorúak felett, hiszen a szexualitásukat ez a megalázás és uralkodás által élik meg. Valószínűleg mindkettő magyarázat érvényes és azok átmenetei is, amely méginkább ingoványos mezsgyére viszi azokat, akik a problémával komolyan foglalkoznak. Csakhogy:
3, A problémával senki nem foglalkozik komolyan! Nincs komoly, szakmai, orvosi, pszichológiai, társadalmi párbeszéd a témáról. Politikai pártok demagóg populizmussal egyszerűen csak kipécézik a legközutálatnakörvendőbb csoportokat, ebből pedig politikai tőkét kovácsolnak. Ugyanezt a Jobbik és hozzá köthető szélsőjobboldali szervezetek eljátszották a másik legfőbb emberi gyarlóság, az állatkínzás kapcsán. Itt sem volt normális diskurzus a témáról, mindenki akasztani akart, de mivel halálbüntetés nincs, csak „törvényi szigorítást” üvöltöztek, miközben fogalmuk sem volt róla, mi az alap büntetési tétele, és arról sem, mennyivel akarnak szigorítani. A legrosszabbról azonban pláne nem volt fogalmuk:
4, A törvényi szigorítás SEMMIT nem ér. Akárcsak az állatkínzások esetén, vélhetően semmi visszatartó ereje nincs. Aki ilyen bűncselekményt követ el, fogalma sincs, mi az aktuális Btk. büntetési tétele, vagy hogy milyen egyéb retorzióra számíthat.
5, Senki sem foglalkozik a valódi megoldásokkal. Miközben a törvényi szigorítás demagóg populizmusa az állandó téma, amely vélhetően nem old meg semmit, egy szó sem esik ezen elkövetők pszichiátriai kezeléséről, a pedofillá, állatkínzóvá és pszichopátiás bűnözővé válás megelőzéséről, az áldozatok védelméről, a traumák feldolgozásáról, a közbiztonságról, a felvilágosításról. A pedofília kapcsán mindenki – helytelenül – kizárólag a pedofilokra fókuszál, szóba sem kerül a gyermekpornográfiát készítő és terjesztő hálózat elleni fellépés. Szintén egyetlen egyszer sem hallottunk a gyermekprostitúcióról.
Lehetőleg az Európai Baloldal elindíthat egy értelmes diskurzust a témáról, ám félő, hogy erre nincs társadalmi igény, ráadásul ehhez képzett szakemberekre lenne szükség.
Az állatkínzás kapcsán szintén felhívtuk a figyelmet a törvényi szigorítás elégtelenségre és példaként hoztuk fel a brit Munkáspártot, amely Corbyn korábbi elnöklete alatt baloldaliként a valódi megoldásokra törekedett, és például megtiltotta a trófeák Nagy-Britanniába való importját, megmentve ezzel számos állatot az egzotikus szafarikon és vadászatokon való lemészárlástól.