Annyira ne essünk hasra a Sargentini-jelentés elfogadásától!

A hazai ellenzék – a vallásos csoportokhoz hasonlóan – hajlamos a messiásvárásra.

A messiásvárás roppantul kényelmes dolog, hiszen minden erőfeszítés nélkül lehet művelni annak reményében, hogy siker lesz a vége. Csak hátra kell dőlni egy fotelben, duzzogni a monitorok előtt és persze néha a jól végzett munka öröméért kattintgatni és kommentelni a közösségi oldalakon.

Aláírásgyűjtések, önjelölt politikai próféták, netes szavazások és a mostani Sargentini-jelentés adnak hamis reményt ellenzékiek millióinak, de sajnálatos módon a győzelmet sosem adják ingyen.

A Sargentini-jelentés egyelőre csak egy papír, amire most rányomtak egy pecsétet. És akkor mi van? Ettől nem változik semmi.

Ugyanaz az érzésünk, mint amikor a Jobbik béruniózásba kezdett, hogy megtévessze a bérből és fizetésből élő dolgozók millióit és elhitesse velük, hogy majd úgy fognak keresni, mint nyugati kollégáik, de ők is csak egy EU-s pecséttel ellátott papírt ígértek.

A papírokkal csak az a baj, hogy semmit nem érnek. Emlékszünk, hogy lobogtatta a müncheni konferenciáról hazaérkező Neville Chamberlain brit elnök a Hitler által aláírt fecnit, aki egy éven belül megszegte azt. (Aztán 6 évvel később ugyanezen nácik várták messiásként a „csodafegyvert.”)

A Sargentini-jelentés megszavazása megint szült egy papírt, amelyre megint sok ellenzéki messiásként tekint, akik most nyugodtan hátradőlhetnek (és persze szerencsére vannak olyanok is, akik ennek okán tüntetni és készülnek – nagyon helyesen!).

De mi változik ettől a papírtól?

Csökkent Orbán Viktor gazdasági hatalma? Nem, egyetlen rezsimhez közeli üzleti, gazdasági és banki érdekeltség nem került közösségi tulajdonba. Ezek pedig a fasisztoid rezsim alapját képezik, nem is beszélve a centralizált hazugsággyárakként működő médiáról.

Csökkent Orbán Viktor politikai hatalma? Vesztett némi nemzetközi tekintélyt, még a saját pártcsaládjától is, de idehaza a tekintélyuralmi rendszer bebetonozása folytatódik. A Sargetini-jelentés miatt félő nem szerez itthon új ellenfeleket, viszont saját híveit hatékonyan fanatizálhatja. Innen az ellenzék felelőssége, hogy a jelentés tartalmát hogyan osztja meg a társadalommal, amelyet eszközként lehet felhasználni a Fidesz-rezsim hatalmának további gyengítésére, de ehhez rengeteg munka kell.

És ez a kulcsszó. A kizsákmányolt és elnyomott tömegek, a kapitalista rendszer kárvallottjainak tömegeinek MEGSZERVEZÉSE, majd a megszervezett erővel a rendszert támadni. Kérdés, hogy erre a szélesen kollaboráns (liberális) ellenzék mennyire képes és hajlandó.

A Sargentini-jelentés érdekérvényesítő ereje önmagában nulla (ez nem mellesleg nem is célja). Immár rajtunk múlik, hogy hogyan és milyen eszközökkel támadjuk a diktatórikus és kizsákmányoló rezsimet. Sargentini képviselő-asszony elvégezte a feladatát, innen a tudatosan szervezett tömegeké a szerep.