Az Egyesült Államok tudja, hogy kicsúszott a lába alól a talaj A Mi Amerikánkban, és bármi áron szeretné azt visszakapni, láncreakciót elindítva, hogy a régió „ellenségnek” titulált haladó kormányait kiszorítsa a hatalomból, amelyeket bármely eszközzel vagy „lágy, alacsony intenzitású vagy erőszakos puccsokkal” megdönthet – ez egy és ugyanaz.
Ez a jelenlegi helyzet Venezuelában, Brazíliában, Ecuadorban, El Salvadorban, csakúgy mint Argentínában, és ugyanez lehet más nemzetekkel a jövőben, amelyek autonóm, antiimperialista és antineoliberális folyamatokat indítanak el a regionális integráció védelmében.
Washington – hogy célját elérje-, teljes mértékben felhasználja a régi bekebelező jobboldalt, az európai gyarmatosítás örököseit, akik később az Egyesült Államok neokolonializmusában edződtek, és akik csak arra képesek, hogy erővel tartsák fenn vagy szerezzék meg ellenőrzésüket.
Világos, hogy ezek a tradicionális konzervatív pártok, amelyek meggyengültek a nép elleni elnyomó intézkedéseik, a paramilitáris alakulataik, a korrupciós ügyeik, a drogkereskedelemmel való összefonódásaik és a Fehér Ház felé mutatott végtelen szervilitásuk miatt, körültekintőek a felől, hogy kevés lehetőségük van nyerni az urnáknál, kivéve, ha nyílt csalást követnek el.
Övék fegyverként az ellenőrzésük alatt tartott média, míg ugyanakkor teljesen felhasználják a „sajtószabadságot”, hogy hazudjanak, rágalmazzanak, polgári elégedetlenségre szólítsanak fel és még lelkiismeret nélkül bátorítsák és provokálják az olyan utcai lázongásokat, mint amelyeket Brazíliában és Ecuadorban láthattunk.
Megsértik a „demokrácia” minden szabályát, amelyet állítólag megvédenek, és a követelésük mindenütt ugyanaz: hogy a haladó kormányok elnökei mondjanak le.
Valódi gazdasági háborúkat szabadítanak el, mint ahogy láttuk azt Venezuelában, ínséget okozva az alapvető termékekből, és korábban Argentínában az úgy nevezett „Keselyű Pénzalapokkal”, amelyekkel korrumpáltak politikusokat, katonatiszteket és a „baloldal” gyenge figuráit, és odáig is elmentek, hogy bűnbandákat is felhasználtak kaotikus helyzetek generálására, mint ahogy történt az El Salvadorban.
Az Egyesült Államok közben felfűt történelmi, területi vitákat, hogy gyengítse a régió „ellenséges” kormányait, miközben feléleszti a regionális egység elleni megosztó törekvéseket.
A Fehér Ház által „barátnak” tekintet országok a Pentagon különleges szolgálatának hadműveleti bázisaiként üzemelnek, hogy monitorozzák és támogassák a destabilizációs terveket, amelyekben egyre inkább nő a katonai jelenlétük.
Természetesen ennek finanszírozási alapjai Washingtonból, különböző álruhájú drogbáróktól, és olyan szervezetektől jönnek, amelyek az „együttműködési és fejlesztési segélyek gúnyája” alá rejtik valódi céljukat: felforgatni a néptömegek rendjét, és felerősíteni a különböző etnikai kisebbségek, vallási felekezetek és a legszegényebb parasztok, bányászok és munkások közötti különbségeket.
Javában folyik a Latin-Amerika és a Karib-térség elleni legújabb főbb hadművelet, miközben különböző vezetők már figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államok – imperialista arroganciája miatt – még nem értette meg, hogy a geopolitikai változásokkal világszerte, rohamléptekben új idők jönnek, amelyek biztosan kisiklatják azt az eszelős próbálkozást, hogy uralkodjanak a Nagy Anyaföld felett.
Forrás: Rebelión / granma.cu