A rojavai kurd ellenállás, különösképp a Kobane körzeti háború alatt, segített leleplezni az Iszlám Állam és Törökország közötti fausti paktumot.
Az Iszlám Állam terrorcsoportjának terjeszkedésének oszlopa Törökország és más országok habozás nélküli támogatása.
A szíriai polgárháború kezdetétől a török AKP kormány olyan külpolitikát űzött, amelyet a kizárásos gondolkodás motivált, érintve az etnikai és vallási csoportokat, valamint a haladó/forradalmi törökországi csoportokat. Az AKP kormány azért, hogy elnyomja és ellensúlyozza a kurdok bármely politikai törekvését, akik gyökeresen demokratikus politikai projektet építenek fel Szíriában, támogatja bármely radikális csoportot, beleértve az Iszlám Államot, a Nusra Frontot, stb…
Miért támogatja Törökország az Iszlám Államot?
Az AKP kormány neo-ottomán szemléletének újjáéledésével, amely alapvetően regionális uralkodóvá válást jelent együtt a történelmi gyökerű török szociál-politikai kérdésekkel, olyan stratégiailag regresszívre tervezett politika felé hajtja a kormányt, amely néhányak szerint az összeomlás szélére vezet.
Az úgy nevezett „Arab Tavasz” előtt Ahmet Davutoglu, Törökország külügyminisztere bemutatott egy új, sokkal agresszívebb külpolitikát, amely célja a régió feletti uralom. A régió „nagy testvérének” tekintve önmagát, az AKP azt hitte, hogy Törökország hegemón állam lehet, hogy ellenőrizze a régiót együtt a nyugati imperialista hatalmakkal. Ezen érvelés alapján az AKP kétarcú politikát alkalmazott. Egyik részről Törökország beavatkozott a régió országaiban számos iszlám szervezet felállítása által, a Muszlim Testvériség különböző csoportjaitól a szélsőségesen dzsihádista szervezetekig, hogy újjáformálja a régió politikai formációját a legjobb érdekei szerint, 2007 óta. Másfelől az AKP kormány megpróbált jó kapcsolatokat ápolni a regionális hatalmakkal, hogy erőltessék Törökország gazdasági és kulturális befolyását, amelyet a jelenlegi miniszterelnök, Davutoglu „török enyhe erőnek” nevezett a „Stratégiai mélység” című, vitatott könyvében. Az AKP kormány politikáját a nyugati imperialista hatalmak 2012-ig támogatták, mivel alternatívát kerestek az ország radikális/politikai iszlámával szemben.
Bár elsősorban az egyiptomi és tunéziai fejlemények az úgy nevezett „Arab Tavasz” kontextusában és másodsorban a szíriai polgárháború, drámaian megváltoztattak mindent az AKP számára a régióban, csakúgy mint kapcsolatait az imperialista hatalmakkal, az által, hogy láthatóvá tették elkötelezettségüket/együttműködésüket a terrorista/dzsihádista szervezetekkel.
Törökország mérhetetlenül támogatta, elősegítette és együttműködött számos dzsihádista csoporttal, beleértve az Iszlám Állam csoportját is azért, hogy a saját érdekei szerint formálja Szíria jövőjét. Ironikusan a török-Iszlám Állam csoport együttműködése részben az imperialista hatalmak szíriai polgárháború miatti különböző táborokba osztódása miatt került felszínre. A törökországi G20-as csúcs során Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki nem akarta elveszíteni utolsó szövetségesét a mediterrán régióban, Bashar Asszádot, 40 országot említett, amelyek támogatták a Daesht, egyikük Törökország.
Ahogy fentebb említettük, a törökországi kurd kérdés a köztársaság megalakulása óta meghatározó faktor Törökország külpolitikája számára. Ezért a török diplomácia iránya határozottan megakadályozni bármilyen kurd politikai fejlődést. Ez megfigyelhető mind Iraki Kurdisztánban az Egyesült Államok iraki invázióját követőleg, mind Rojavában (nyugat-Kurdusztán, észak-Szíria), ahol a kurdok felhívták magukra a világ figyelmét a hősies ellenállásukkal, amelyet történelmi győzelem követett az Iszlám Állam csoportja felett Kobanéban. Mivel a kurdok bármely politikai fejlődése felgyorsítaná a kurd küzdelmet észak-Kurdisztánban (kelet-Törökországban) Törökország ellen, a kurdok nemzetközi blokádja elsődleges fontosságúvá vált a török állam számára.
Ebben a tekintetben az Iszlám Állammal, ellenben a Török-Iszlám Állam együttműködéssel szembeni kurd ellenállás első apsektusa, hogy az AKP kormány proxy háborút folytat a rojavai kurdok ellen az iszlamista terrorcsoportok által, hogy gátolják vagy legalább tartsák fel a kurdok sikereit Szíriában. Az AKP kormány szintén felelős az Iszlám Állam csoport törökországi kurdok és baloldaliak elleni támadásaiért, mivel nem folytattak hatékony nyomozást a bizonyítékok ellenére sem. Az Iszlám Állam csoport három bombatámadást hajtott végre; Diyarbakir-ban a kurdpárti, baloldali HDP felvonulásán; Suruc-ban a török-szíriai határ közelében; és Ankarában egy békés felvonulás alatt.
A második, hogy a rojavai kurd ellenállás leleplezte ezt a mocskos együttműködést, különösképp a kobanei háború alatt. Valójában Törökország a dzsihádista csoportok felszerelését és a velük folytatott együttműködést, különösképp a kurdok ellen, nem az Iszlám Állam csoporttal kezdte, és nem a semmiből jött. Ezt a közel-kelettel kapcsolatos intervencionista megközelítés hatálya alatt tették meg, és egészen 2011 kezdetére datálható, amikor más dzsihádista csoportot támogattak, a Nusra Frontot, a szíriai al-Qaida csoportját, amely semmivel sem kegyetlenebb, mint az Iszlám Állam csoport. A Nusra Fronton belüli belső szakadást követően ezt az Iszlám Állam csoporttal helyettesítették, amely azóta támadásokat hajtott végre a felszabadított kurd területeken az AKP kormány támogatásával. Az AKP-Iszlám Állam csoport együttműködése addig fog folytatódni, amíg szükségük van egymásra. De megvan a terror egyensúlya Törökország számára, amelyet Törökország alakít: annak esetében, amikor befejezik az együttműködést az Iszlám Állam csoporttal, legvalószínűbb esetben azért, mert a terrorcsoport ellene fog fordulni, mivel az egyetlen logisztikai ellátási kapuja a török határ.
Hogy támogatja Törökország az Iszlám Állam csoportot?
Törökország politikailag és ideológiailag is együttműködik az Iszlám Állammal, amely számos csatornán terjeszkedik, amelynek részleteit David L. Phillips felsorolta a Huffington Post-ban. Az Iszlám Állam csoport katonailag szolgálja a török érdekeket azáltal, hogy harcol a kurdokkal, amíg az AKP kormány logisztikailag és pénzügyileg felgyorsítja az Iszlám Állam gyilkos hadjáratát. Az AKP kormány katonai felszerelést is biztosít a csoportnak. 2014. január 19-én három kamiont állítottak meg tele fegyverekkel az Adana régióban. A kormány tagadása ellenére világossá vált, hogy a fegyvereket az Iszlám Állam csoportnak szállították. Sok felszínre került dokumentum és média tudósítás szerint ezen a hármon kívül sok más kamion is szállított fegyvereket az Iszlám Állam csoportnak, amelyet szintén a Kurd YPG és YPJ harcosok fotói és videói támasztanak alá. Továbbá a török területeket használták a szaúdiak is, hogy fegyvereket szállítsanak az Iszlám Állam csoportnak.
Az AKP kormány szintén elősegítette a határátlépést az újonnan toborozott Iszlám Állam csoport tagok számára egy dokumentum szerint amelyet Muammer Güler, az akkori belügyminiszter írt alá 2014. június 13-án. A nemzetközi média azt is megerősítette, hogy Erdogan kormánya szemet huny a „dzsihád kapuja” felett, amely az ország szíriai határán át vezet. A török parlamentben az ellenzéki pártok által feltett hivatalos folyamodványok és kérdések a dzsihádisták elősegített határátlépéséről megválaszolatlanok maradtak. Több megválaszolatlan kérdés között Ibrahim Ayham, a parlament HDP-s tagja is kérdést intézett a belügyminiszterhez, hogy a kormány nyújtott-e menedéket az Iszlám Állam tagjai számára az Akcakale körzeti menekülttáborban.
Az Iszlám Állam harcosai, köztük magas rangú parancsnokai orvosi ellátást kaptak a török határon lévő kórházakban. Fehim Tastekin török újságíró állítja, hogy a kormány engedélyezte az Iszlám Állam csoport által megszállt területek olajának megvételét és eladását. Továbbá más források szerint Erdogan elnök néhány családtagja is érintett az Iszlám Állam csoporttal való olajkereskedelemben.
Ennek kezelésé során fontos észben tartani, hogy a nemzetközi katonai intervenció semmi mást nem szolgál, csak az Iszlám Állam csoport és hasonló terrorista szervezetek erősítését. Ehelyett a szárazföldi erők támogatása lenne leginkább hatékony, amelyek a területért és a szabadságért harcolnak.
Végül, az állandó szolidaritás az egyedi rojavai gyökeresen demokratikus kísérlettel egy olyan régió kellős közepén, amely tele van erőszakkal és atrocitásokkal, az egész világ felelőssége és a legjobb út, amelyen előre haladhatunk.
Írta: Yasin Sunca, kurd politikai aktivista
Eredetileg megjelent a telesurtv.net oldalon
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.