Beszéljünk végre az ellenzék felelősségéről is!

Nyilvánvalóan rendkívül fontos az esetleges választási csalásról folyó társadalmi diskurzus, de emellett teljesen elsikkad az ellenzék felelőssége ebben a bukásban.

Mi több: szinte az az érzésünk támad, hogy egyesek saját sikertelenségüket próbálják ezzel a csalási mizériával magyarázni.

Ha nincs diskurzus az ellenzéken belül ezekről a problémákról, akik ne is számítsunk arra, hogy 2022-ben (vagy előbb) ezt a rezsimet le lehet váltani.

Túl azon, hogy az Európai Baloldal több hivatalos úton is belekezdett az esetleges választási csalás ügyében való nyomozások és eljárások kikényszerítésébe, foglalkozzunk egy kicsit azzal, mit rontott el az ellenzék ebben a küzdelemben.

Az ellenzékben nem csak a vélt csalásokkal magyarázzák a bizonyítványt. Mutogatnak a kispártokra is. Milyen jogon? Milyen jogon merik kétségbe vonni kispártok létezését? Milyen jogon várják el kispártoktól, hogy szüntessék meg egzisztenciájukat, és ne induljanak a demokratikus versenyben? A kispártokra mutogatnak, hogy miattuk nem volt elég szavazójuk, de az eszükbe sem jut, hogy nem a már szavazni akaró emberekkel kellett volna seftelni, hanem az otthon maradó 40%-ot kellett volna meggyőzni, esetleg a kormánypártokra (ide a Jobbikot is beleszámoljuk) szavazó megtévesztett embereket kellett volna áttéríteni.

Pont 3 éve – még épp időben az észbe kapáshoz – közöltünk cikket „A Fidesz legyőzésének 12 törvénye” címmel, amelyben 12 pontban soroltuk fel, mit kellene tenni, hogy ezt a reakciós, korrupt és fasisztoid rezsimet eltávolítsuk. (Erre most ne keressenek rá, egyenként végigvesszük a pontjait.)

Ahogy sajnos vártuk: egyetlen pont sem valósult meg, és ennek most meg is lett a böjtje:

1, Nem csak mennyiségi, de minőségi ellenzék is kell.

Ezzel szemben az ellenzék ahelyett, hogy választókat, új szimpatizánsokat, új szférákat emberi nyelven szólítson meg és jó programot tegyen le az asztalra, lényegében a már meglévő szavazókkal való seftelésbe kezdett ilyen-olyan visszalépésekkel és a Jobbik-fasisztákkal való szövetség állandó vitájával. Csak a számokra koncentráltak, egyre több pártot akartak összehozni, de az senkinek nem jutott eszébe, hogy esetleg a már bukott álellenzéki, álbaloldali politikusokkal és nácikkal nem kellene szóba állni. Nem volt minőség: az ellenzék rossz dolgokról beszélt, rosszul és rosszkor.

 

2, Bukott politikusokkal nem lehet választást nyerni, mert nem élvezik a választók bizalmát. Milliárdos politikusokkal nem lehet választást nyerni, mert nem képviselik a nép érdekeit.

Ez a pont részben megvalósult, hiszen szerencsére nem jött létre megint teljesen felesleges monstre összefogás Fodorok, Bokrosok és Gyurcsányok között, akik a szavazók nagyrészét otthon tartják. Végre sikerült egy népszerű politikust találni Botka László személyében, akinek Szeged polgármestereként papírja is van róla, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormányzás miatt az MSZP-t még mindig büntető nép hajlandó megbocsátani a párttagságát. Őt természetesen a baloldali jelszavaktól rettegő, neoliberális köröknek sikerült kicsinálni. Ezen kívül semmilyen szinten nem sikerült elhatárolódni a múlttól, az Orbán kétharmadát nyakunkra hozó Gyurcsány-Bajnai kormányzás neoliberális megszorításaitól.

 

3, Orbán rendszerét nem csak a parlamentáris rendszerrel, sokkal inkább az alulról és balra építkező demokrácia segítségével lehet megbuktatni.

Mikor az ellenzék jelenlegi képviselői voltak hatalmon és bár nem olyan súlyosan, mint ma, de volt kormányzati médiafölény, Orbán nagyon ügyesen alulról szerveződő polgári köröket hozott létre, amelyből rengeteg ocsmányság nőtt ki, köztük a Jobbik és a jelenlegi kormányzat. (Természetesen ehhez kellett a Simicska tőke és a pártpropagandát először burkoltan, majd nyíltan sugárzó HírTv). Attól, hogy ez ocsmány volt, el kell ismernünk, hogy idézőjeles “sikerrel” járt. A jelenlegi ellenzék meg sem próbált ilyen köröket létrehozni, bár voltak ennek csírái a diákok és a környezetvédők tiltakozásaiban, amelyből megint sajnos csak olyan liberális politikusok nőttek ki, akik teljesen alkalmatlanok voltak vezetésre. Még az Olimpia elleni tiltakozó akciókból is egy neoliberális párt nőtt ki, a Momentum. Nem hoztak létre érdekvédelmi köröket, szakszervezeteket, munkástanácsokat. (Bár a Közmunkások Szakszervezete jó kezdeményezés volt az MSZP-től, de ez volt az egyetlen).

 

4, El kell utasítani a neoliberális, megszorító politikát és az ezt képviselő politikusokat.

Ez lényegében Botka idején elkezdődött, majd elég gyorsan elhalt és elfelejtették a népszerű „Fizessenek a gazdagok” jelszót. Az ellenzékben soha sehol nem hangzott el, hogy a jelenlegi válság egy rendszerválság, amelynek csak tünete a Fidesz és az általa képviselt szélsőséges gyűlöletpolitika kinövése. Sehol nem hangzott el a rendszer, a rendszerváltás, a kapitalizmus és a fasizmus kritikája. Mi több, a mainstream baloldali pártok ahelyett, hogy baloldaliként és szolidáris emberként viselkedtek volna és nekimentek volna a kormány náci propagandájának, csak habogtak és még támogatták is Orbán elmebeteg propagandakerítését, ahelyett, hogy markánsan elmagyarázták volna az embereknek a gyűlöletpolitika lényegét, a bűnbak-képzést, a félelemkontrollt, a figyelemelterelést és az ellenségkép-teremtést. Ha az ellenzék neki mert volna menni az orbáni beteg gyűlöletpolitikának, számos választót le tudott volna rángatni a Fideszről és a Jobbikról.

 

5, Szegénypárti, baloldali politikára van szükség, szociális válságkezelő programmal.

Ezzel szemben NEM volt szociális válságkezelő program. Ha lett is volna, az ellenzék saját magával, az intrikus marakodással és a visszalépésekkel volt elfoglalva. Ez minden, csak NEM politikai marketing. Össze kellett volna rakni egy ilyen programot és az esetek 90%-ában csak erről beszélni, csak ezt népszerűsíteni, nem pedig defenzívába vonulni és bevándorlás-kérdésben pedig opportunista és kényelmes álláspontra helyezkedni, amely lényegében megegyezett a kormányéval, valamint abszolút helytelen és erkölcstelen volt.

 

6, A baloldalnak fel kell vállalnia, hogy a szegény többség felemelése csak a gazdagok luxusának, a nagyvállalatok profitjának és a banki spekuláció erős megszorításával és megadóztatásával lehetséges.

Botka bevállalta. Persze valószínűleg csak szavakban, de legalább az már megvolt. És csak az elején. Botka után pedig ahelyett, hogy az ellenzék rámutatott volna a valódi bűnösökre: a strómanokra, oligarchákra, korrupt politikusokra, az adókedvezményekben dőzsölő vállalatokra, az offshore-lovagokra, inkább az egész orosz nemzetet sértegették, Putyinoztak és vadkapitalista politikusokat kommunistáztak! Rájöttek tehát, hogy ellenségkép kell, de a valódi ellenség helyett kultúrrasszista módon ők is fantomokat jelöltek meg. A bukás innentől garantált volt.

 

7, A baloldalnak fel kell ismernie, hogy a fasizmus erősödése a megszorítások, a leszakadás és a nyomor egyenes következménye.

Az ellenzékben – rajtunk kívül – talán 1-2 politikus volt, aki fasisztának merte bélyegezni a kormányt. Még akkor sem voltak öblös nácizások, mikor ténylegesen ostoba nácik vonulgattak a várban, vagy fejbe lőttek egy magyar rendőrt Bőnyben. A kormány bevándorlóellenes rasszista és Soros ellenes antiszemita propagandája szintén nem kapta meg ezeket a jelzőket, pedig klasszikus példái a goebbelsi propagandának. Azt szintén nem merték kimondani, hogy a szélsőjobb erősödése a Gyurcsány-Bajnai kormányok megszorító politikájának volt köszönhető.

 

8, Antifasiszta egységfront-politikára, a Jobbik és társzervezetei betiltásának szándékára van szükség.

Ehelyett azon volt a vita, hogy a demokratikus ellenzék összefogjon-e azokkal a nácikkal, akik már egy évtizede támadják a demokráciát, rasszista és antiszemita propagandát nyomnak nyíltan és még többet burkoltan, ám a választások előtt cukikampányba kezdtek, hogy átverve a szavazókat még több képviselőjük legyen a parlamentben. Rendszeresen szerveztünk antifasiszta tüntetéseket, amelyeken alig tűntek fel a mainstream pártok politikusai – tisztelet a kivételnek. A Jobbik betiltásának a szándéka még fel sem merült, holott teljesen jogos lenne az egész procedúra. Ehelyett a párt nyugodtan létezik, a „demokratikus ellenzék” kollaboráns szereplői egy asztalhoz ülnek vele és közös rendezvényekkel legitimálják ezt a vadállatot, amelyről azt hiszik, megszelídítették. Mindenki legyen „nyugodt”: marni fog. Mikor az ÁSZ rámutatott a gyanús, több száz millió forintos kampányfinanszírozásra, az ellenzék ostobább része még tüntetett is mellettük!

 

9, A baloldalnak fel kell vállalnia olyan modern és forradalmi ötleteket, mint a szociális bank, a feltétel nélküli alapjövedelem, a Tobin-adó és a demokratikus eszköztár bővítése.

A miniszterelnök-jelöltet adó párt az egyiket (FNA) felvállalta, azonban most markánsan egyáltalán nem képviselte, mert megint csak a profitorientált, szélsőségesen piacpárti, kapitalista ellenzéki szájíznek szeretett volna megfelelni. Így nem csak szociális válságkezelő program, de innováció sem volt, amellyel lehetett volna házalni és szavazókat megnyerni.

 

10, A baloldalnak békepártinak kell lennie, és el kell vetnie az imperialista NATO politikát.

A kampányban a Fidesz a migránsozással uralta a közéleti diskurzust, de az ellenzéknek eszébe sem jutott elmagyarázni, hogy a menekültek harmadik világbeli háborús körzetekből érkeznek, amelyek létrehozásáért a NATO és a csatlós államok felelősek, különösképp olyan külpolitika helyzetben, mikor az Egyesült Államok elnökének egy milliárdos elmebeteget választottak, aki ismét imperialista háborús kardcsörtetésbe kezdett számos országgal. Ha ezt határozottan és egyszerűen, egy mondatban kifejtik, és ezzel szembehelyezkedő álláspontot foglalnak el, az rengeteg szavazatot jelentett volna. És nem csak azért, mert népszerű, hanem mert így lett volna helyes.

 

11, Erőszakmentesség. Humanizmus.

Természetesen nem állíthatjuk, hogy az ellenzék erőszakos lett volna, de hogy humanista nem volt, az tény. Természetesen voltak kivételek, amikor politikusok segítették a Magyarországra érkező háborús menekülteket, azonban összességében a szolidaritást nem merték markánsan bevállalni. Még a Fidesz választási győzelméhez gratuláló Thürmer-párt is migránsellenes álláspontot foglalt el, és hasonló propagandaképekkel reklámozta magát a facebookon, mint a nácik.

 

12, Nem Orbán Viktor személyét, hanem a rendszerét kell bírálni.

Ehelyett továbbra is folyt a Fidesz vezetői elleni – jogos – lejárató kampány. De egy szóval sem mondták el, hogy a Fidesz nem a probléma alapja. A Fidesz csak egy felépítmény a probléma alapján. Az alap pedig a jelenlegi embertelen rendszer és embertelen termelési mód, amelyben a profit az isten. Orbán rendszerére alkalmaztak ugyan jogosan kemény szavakat, mint az oligarcharezsim, a strómanrendszer, ám alig merték fasisztának nevezni. A rendszer ugyan jelenleg nem klasszikus fasizmus – még! Ám ezt folyamatként kell tekinteni, és a módszereket és az egyértelmű irányvonalat tekintve nyugodtan le lehetett volna fasisztázni úgy, hogy az szakszerű, valamint politikailag és történelmileg helytálló legyen. Mellesleg még csak lekapitalistázni sem merték, pedig az is klasszikus a jelenlegi profithajhász, munkásellenes, szegényellenes, kizsákmányoló stílusával.

 

A legfőbb probléma, hogy az ellenzék a felsorolt problémák elhárítására nem csak képtelen volt, de nem is volt hajlandó. Ki kell mondani, amit már évek óta mondunk, hogy a kormányváltáshoz előbb ellenzékváltásra van szükség, a felsorolt 12 pont alapelvei szerint. Van ilyen mozgalom, ezt kell erősíteni – szervezéssel, bátorsággal, kitartással és sok munkával. Ne ringasson minket kényelembe a marxi történelmi szükségszerűség: A rendszer nem fog megdőlni, a rendszert meg kell dönteni.

Vélemény, hozzászólás?