Ördögi körök alakulnak ki: aki nem dolgozik, az szegény, aki szegény, az nem kap munkát. Aki szegény nem tanulhat, aki nem tanul, nem kap munkát, aki nem dolgozik, nem is törhet ki, és a gyermekeit sem tudja rendesen taníttatni, így az ördögi körből generációs hanyatló spirál lesz.
A nácizmus szerencsére tömeges szinten nem népszerű hazánkban. Bár egyre több a nyíltan rasszista, antiszemita, homofób elem, amelyek tulajdonképpen fasiszták, neonácik, ám önmagukat nem tartják annak. Annak ellenére, hogy tudtukon kívül élnek Hitler gyűlöletlogikájával, nem használják a nácizmusra jellemző szimbolikát. A társadalom többségében a nácizmus és a jelképei undort váltanak ki, ezért a szélsőjobboldali pártok igyekeznek ezeket kerülni, hogy eladhatóbbá váljanak, ám eszmeiségük semmiben sem különbözik a nyilas vagy hitlerista szellemi elődeiktől. Ugyanúgy fekete egyenruhában masíroznak, mint Mussolini fasisztái, az SS vagy a nyilasok, de nem is ez a külsőség a lényeg, hanem a lumpenek anyagi és szellemi nyomora szülte fékevesztett düh, amelyet ostoba és gyáva módon nem azokra irányítanak, akik felelősek a társadalmi hanyatlásért (tőke), hanem a leggyengébb rétegekre.
A kormány megszorításai nem véletlenül a kismamákat, nyugdíjasokat, rokkantakat, diákokat veszik célba. Ezek ugyanis a leggyengébb társadalmi rétegek, akik nehézkesen tudnak szerveződni és kiállni a saját érdekeikért. A rendszerváltás után is a kisebbségekbe rúgtak bele először: a cigányság volt az első, akiket tömegesen elküldtek a munkahelyekről. Egy 1971-ben végzett kutatás szerint, a 15-59 éves cigány férfiak 85 százaléka volt aktív kereső, és 75 százalékuk állandó munkaviszonyban dolgozott. A rendszerváltás következtében 1993-ra a munkahelyek 30 százalékát, a cigányok esetében 55 százalékát (!!!) szűntették meg, mivel a romák elsősorban a leépülő gazdasági ágazatokban (pl. építőipar) dolgoztak. Képmutatóak lennénk, ha azt mondanánk, nincs cigánykérdés. Csak a probléma, hogy ezt nem a roma genetikai állomány termelte ki, mint ahogy azt a neonácik gondolják, hanem a kapitalizmus.
Az ember jellemfejlődését ugyanis nagy fokban meghatározza a külső környezet. Ezek a hatások sokkal erőteljesebbek, mint azt gondolnánk. Ma már kimerítő tudományos elemzései vannak a tömegpszichózisnak, manipulációnak, stb… A történelem megmutatta, hogy adott környezet az átlagos emberből tömeggyilkost képes faragni, gondoljunk csak a nácizmus történetére. A cigány honfitársaink nyomorba züllesztése magával vonta a gettósodást, a bűnözést. A bűnt eltanulják az újabb generációk, hiszen azt látják, hogy tisztességes munkával megélni nem lehet. Megjelenik a megélhetési bűnözés, a nyomorbűnözés. A kapitalizmus kapva kap az olcsó munkaerőért, virágzik a feketemunka, mely nem jelent sem munkaviszonyt, sem rendes bérezést, TB és nyugdíj-járulékot pedig pláne nem. A cigányság munkavállalási statisztikái pedig romlanak, és elterjed a legenda, hogy “nem dolgoznak”.
A gettókban összetömörült lumpen réteg önmagában gerjeszti a bűn általi boldogulás kultúráját. Egy idő után sokan már nem lesznek rászorulva a feketemunkára és a kapitalisták által nyújtott éhbérre.
A társadalom elzüllik, a fiatal generációk nevelése elmarad, amely újabb szociális válság központja lesz. Mint a problémák előli egyetlen és legolcsóbb menekülés illúziója, megjelenik az alkoholizmus és az olcsó kábítószerek fogyasztása.
A kormányok nem oldják meg a problémát, mert nem akarják megoldani. A neoliberális politikusok pedig a szőnyeg alá söprik a problémát, mert a súlyosbodásáról személyesen ők is tehetnek. Mind ennek tetejében megjelenik a szélsőjobboldal, amely úgy akar szavazatot szerezni, hogy ellenségképeket keres a kisebbségekben (zsidók és cigányok), és az átlagember problémáinak okaiként nem a valódi gondot, a kapitalizmust jelölik meg, hanem az általuk élősködőnek bélyegzett rétegeket, köztük a cigányokat. Az persze nyilvánvaló, hogy a cigányság javai ugyanúgy csak annak az 1%-nak a részét képezik, amelyet a társadalom 99%-a birtokol. A szélsőjobb hamis frázisai, amellyel manipulál, azaz a cigányok segélyezésének megtagadása elégtelen lenne a magyar nemzetiségű lakosság problémáinak, anyagi gondjainak orvosolására. A szélsőjobboldal erőszakos kirohanásai szintén alkalmatlanok a cigányság társadalmi problémáinak kezelésére. Sőt, a neonácik tevékenysége csak súlyosbítja a problémát. A fokozódó nyílt és látens rasszizmus miatt a tehetséges cigány fiatalok kirekesztődnek az oktatásból, a munkaképes roma lakosság pedig nem kap állást, hiszen a látens rasszizmus már állami és vállalati szinten is megjelenik. A szélsőjobboldal elterjeszti a “cigánybűnözés” frázisát, amelyről kutatások megállapították, hogy nem létezik, ellenben kiválóan alkalmas a felhergelt tömegek szavazatának megszerzésére.
Ördögi körök alakulnak ki: aki nem dolgozik, az szegény, aki szegény, az nem kap munkát. Aki szegény nem tanulhat, aki nem tanul, nem kap munkát, aki nem dolgozik, nem is törhet ki, és a gyermekeit sem tudja rendesen taníttatni, így az ördögi körből generációs hanyatló spirál lesz. Az ősbűnt pedig az a fasiszta követte el, aki 1989-ben megszüntette a cigányok által betöltött munkahelyek több mint felét. De a hazai cigányság történelmileg már 1916-tól szembesült az állami rasszizmussal, ekkor már munkatáborokba helyezték a „renitens vándorlókat”. 1928-ban már cigányrazziákat tartott a Horthy-fasizmus, 1941-ben az SS-Einsatzgruppennek segédkeztek a kárpátaljai romák kiirtásában, 1944. augusztus 2-án (a nyilas hatalomátvétel előtt több mint két hónappal) az Auschwitzban fogva tartott cigányokat mind kivégzik. Egy ilyen brutálisan elnyomott, kizsákmányolt és irtott társadalmi réteg nyilván óriási történelmi hátrányból kell felzárkózzon a társadalmi átlag felé.
A fent vázolt társadalmi folyamat nem csak a cigány lakosságot érinti, a nem roma kisebbségek többsége, és ráadásul a nem-roma magyar lakosság is ugyanennek a probléma-szekvenciának az áldozata. Legfeljebb mentesülnek a bőrszín miatti megkülönböztetés alól, viszont a hajléktalanként, alkoholistaként, kábítószer-élvezőként vagy egyszerűen mélyszegényként ugyanazzal a társadalmi és gazdasági kirekesztettséggel szembesülnek.
A „fehér” lumpenrétegben ugyanúgy jelen van a bűnözés, alkoholizmus és egyéb devianciák, mint a roma lakosságban. Ebből is látszik, hogy a cigánykérdés, nem is cigánykérdés, hanem a leszakadó és nyomorgó társadalmi rétegek kérdése. A szélsőséges jobboldal faji válaszai ennélfogva értelmetlenek és helytelenek. Választ pedig csak a szegényeknek jólétet, a munkanélkülieknek munkát, a munkásnak tisztességes bért adó rendszer adhat. Volt már ilyen.