Degenerált, nacionalista villongások a magyar-románon

A sport célja nem csak a nemzet egészséges nevelése kell, hogy legyen, hanem a népek közti jó viszony és barátság erősítése is. Ez a sportdiplomácia.

Ezzel szemben Magyarországon – és a kapitalista társadalmakban általában – az egészséges tömegsport helyett a játékosokat fiatal korukra már rokkanttá tevő versenysport preferálja a hatalom.

Magyarországon a sport azt jelenti, hogy a tévé előtt ülő elhízottak és éhezők nézik az érdemtelenül milliókat kereső karrierfocistákat. A lelátókat pedig a legprimitívebb lumpen foglalja el, amely erősen fogékonnyá vált az utóbbi évtizedek fasiszta propagandájára – tisztelet a kivételnek.

A normális szurkolók, munkások, diákok, nyugdíjasok, gyermekek (!), nők és családok szinte teljesen kiszorultak a stadionokból, holott ezeknek a drága létesítményeknek célja az ő szórakoztatásuk kellene, hogy legyen, nem a kopasz bunkóké.

A mostani sportdiplomácia rettentő jól kezdődött. A Nagy-Magyarország zászlókkal felszerelkezett ultranacionalista, degenerált és primitív magyar szurkolók a határ átlépése után sörös dobozokat dobáltak ki a vonatból, valamint üvöltöztek, randalíroztak. Az ezek szerint túl liberális román hatóságok – sajnos – ezt hagyták.

A meccs előtt érkezett a válasz. A Nagy-Románia zászlókkal felszerelkezett ultranacionalista, degenerált és primitív román szurkolók kifütyölték a magyar himnuszt.

Aztán jött erre is válasz. A magyar szurkolók feltépték a lelátó székeit, majd petárdával kezdték egymást dobálni. Szép példája egy konfliktus eszkalálódásának.

Miért nem lehet normális, közösségi társadalmat építeni, ahol a más nemzetiségű ember nem ellenség, hanem barát? ahol a szórakoztatás a hétköznapi családokat szolgálja? ahol a sport célja az egészség? ahol a rendőr meg mer büntetni egy ostoba nácit?

Vélemény, hozzászólás?