A Fidesz-fasiszta médiabirodalom egyik szócsöve, a Magyar Nemzet is sírásban tört ki állítólagos egyházellenes propaganda miatt.
A keresztény vallást már rég odacsapták a kormánypolitika szélsőjobboldali propagandapakkjához (nacionalizmus, irredentizmus, bevándorlóellenesség, munkásellenesség, fasiszta kultúra, elitizmus, etatizmus, militarizmus…). Nem is csoda, hiszen célja ugyanaz, mint minden vallásnak: az osztálykülönbség fenntartásának azon faktora, amely a szellemi elnyomásért felelős. Az igazságot és a valóságot úgy torzítják el vallásos babonákkal, képzelgésekkel, tévhitekkel és hazugságokkal, hogy az így kialakult szemlélet és világnézet ellentétes legyen azzal a magatartással, amikor a kizsákmányoltak és elnyomottak kiállnak saját jogaik ellen és visszaszerzik azokat.
Hazánkban a fasizálódó kultúra, a nullára lezüllesztett (és a tantervben szintén fasizált) oktatás, valamint a kormány médiaháborúja (vagy pontosabban inkább egyoldalú médianépirtása) ugyanezen szellemi elnyomást és hülyítést szolgálja. A költségvetésből tetemes összegeket rabolnak ki a magyar néptől, hogy azt a jobboldali hatalom támaszául szolgáló keresztény egyházaknak adják nem keresztény emberek kereszténnyé transzformálására, a meglévő hívek fanatizálására és szavazatszerzésre – azaz közpénzen történő párthatalmi bázis építésére.
Nem csoda, hogy nekünk, mint baloldali és forradalmi szervezeteknek, pártoknak, civileknek és médiának, kötelességünk fellépni az osztályelnyomás minden faktora, köztük az egyházak és vallások káros, emberellenes, munkásellenes tevékenysége ellen. Mikor a Magyar Nemzet sír-rí az egyházellenes megnyilatkozások miatt, akkor olyan osztályellentét miatt sír-rí, amelyet egyrészt az ő hatalmi köre generált, másrészt, amelyben egyértelműen ő a rosszfiú.
A dolognak azonban van még egy pikantériája. Bár létezik Magyarországon egyelőre kis számú ateista aktivista mozgalom, amelynek különösen szépen megmutatják magukat kormányellenes tüntetéseken és jelentős eredményeket érnek el a közösségi médiában, a Magyar Nemzet cikke erről egy mukkot sem ír, helyette a kormány háziellenzékét bírálja olyan idézeteken keresztül, amelyek valójában nem is keresztényellenesek, csupán a kormány „álkeresztény” magatartását bírálják, miközben a kereszténységet pont nem! Ez egyrészt tragédia, hogy nincs mainstream militánsan ateista és az elnyomó keresztény agymosás ellen felszólaló pártunk és politikusunk fent, csak az alulról szerveződő (amúgy sokkal fontosabb) mozgalom. Másrészt tanulságos, hogy a Magyar Nemzet épp a háziellenzéket futtatja, főképp a DK és az MSZP embereit, ugyanakkor említésre sem kerül a valóban egyházellenes Magyar Ateista Társaság vagy az ateizmus.hu.
A mainstream „ellenzék” ma ugyan elveti a szellemi elnyomás ideáit terjesztő kormánypolitikusokat, de nem veti el ugyanezen szellemi elnyomást terjesztő keresztény „ellenzékieket”, sem magát a szellemi elnyomás keresztény ideológiáját! Ez NEM ellenzékiség, nem baloldaliság és legfőképp csak tragikus közállapotokhoz fog vezetni. A cikkben említett politikusok most nyilván már túrják a Bibliát, hogy idézeteket posztoljanak a Facebookon, csakhogy megfeleljenek a hatalmi média elvárásainak és meaculpázzanak egy kicsit, bizonygatva, hogy ők aztán nem is keresztényellenesek, pedig pont az lenne a dolguk, hogy ezt a jelzőt büszkén vállalják és felvilágosítsák a tömegeket, hogy ezen hazugságok mennyire károsak az emberiség számára (legalább azt a több százmillió halottat emlegethetnék, akik a kereszténység áldozatai).
Attól, hogy a kereszténység a szélesebb tömegekben való elfogadása miatt, marketing okokból a legszebb, legszolidárisabb, leghumanistább szeretetet ide-oda teljesen logikátlanul és félremagyarázva (isteni eredetűnek beállítva) beiktatta a tömegeket szegénységre és alázatra buzdító szövegeibe, még nem lesz legitim! Sőt, csak olyan történelmi eseményekhez vezetett, amikor a „szeretet” nevében keresztes háborúk népirtották a Közel-Keletet, vagy égették el máglyán az asszonyokat, vagy kínozták és gyilkolták halálra azokat az „eretnekeket”, akik gyakran a leghithűbb keresztények voltak. Maga a kereszténység és minden tudományellenes, valóságot tagadó babona a probléma, nem pedig az ezt – az eredeti szándék szerint – kihasználó politikusok és kizsákmányoló osztályok.
A Magyar Nemzet olyan „ellenzéki” politikusokat idézget, akik azzal provokálják a kormányt, hogy Jézus „radikális baloldali”, ám a krisztusi tanítás sehol sem mondja, hogy a szegényeknek is jár a jobb lét, pont egyezik a Biblia más átlátszó, ostoba és elnyomó „tanításával”, amely szerint a kizsákmányoltak viseljék el a földi életben nyomorult sorsukat és uraik dőzsölését, és majd a nem létező túlvilágon vár rájuk is a jólét. Az ebben való hithez végtelenül naiv és ostoba tömegek kellenek, akik hitét ugyan tiszteletben kell tartanunk és nem korlátozhatjuk, de egyben pont ugyanolyan jogunk van ezt kritikával illetnünk, még akkor is, ha emiatt a Magyar Nemzet sírógörcsben tör ki.