Murat Karayilan, a Kurd Munkáspárt (PKK) Végrehajtó Bizottságának tagja kemény megállapításokat tett a török állam kurdok elleni támadásairól és a kurd fiatalok észak-Kurdisztáni (dél-kelet-Törökország) ellenállásáról.
Tisztelegve a Cizrei és a Sur-i ellenállás előtt, amely már egy hónapja tart, Karayilan megígérte, hogy felelősségre vonják a kurd nők, gyermekek és fiatalok elleni erőszak elkövetőit.
Murat Karayilan a Kurdisztán Hangja Rádió kérdésire válaszolt. Az alábbi interjú az ANF angol szolgálata által fordított szövegből való.
Abdullah Öcalan, a kurd nép vezetőjének súlyosabb elszigetelésén túl az állam minden erejével háborút visel a kurd nép ellen. Hogy értékeli ezt a totális agressziót?
A kurd szabadságmozgalom az ellenfél totális támadásaival szembeni ellenállása történelmének nagyon kritikus folyamatán megy keresztül, amely célja, hogy a népünk megadja magát. Ezt a háborút kezdetben az Imrali szigeten kezdték (Öcalan ellen), ahol a pszichológiai kínzó rendszert kiélezték. A legújabb hír, hogy két imrali fogvatartottat (akik a kurd kérdés megoldásának titkárságának tagjai) minden magyarázat nélkül száműztek. Ez egy lépés a vezetőnk, Öcalan ellen, aki három másik elvtársunkkal, szembeszáll a pszichológiai nyomással és támadással. Ez annak az üzenete, hogy le kell vonnunk a tanulságot, hogy szilárdan álljuk az ellenség támadásait. Ahogy a kurd népnek és mozgalomnak, nekünk is végig kell vinnünk ezt a harcot, mivel már az utolsó fázisban vagyunk. Számos országban és háborúban a városi hadviselés az utolsó szint.
A Sur-ban és Cizré-ben kialakult ellenállásnak ma vitathatatlan jelentése van. Tisztelgünk a fiatal kurd férfiak és nők előtt, akik ellenállnak egy ezer éves aljasságnak. Sur és Cizre népe már régóta sikeres ebben az ellenállásban. Az állam mobilizálja minden technikai és katonai adottságát, beleértve a Különleges Hadműveleti Csendőrséget, a Rendőri Különleges Egységeket, SAS kommandókat és legújabban a Vörössapkásokat is. Az egyetlen, amit az állam nem használ, az a harci repülői, mivel ez azt jelentené, hogy eltalálhatná a saját egységeit is.
Az ellenállás Sur-ban 50 napja tart, Cizré-ben 39 napja. Ez önmagában győzelem a török állam és az AKP rezsim felett, valamint személyesen Erdogan felett is. Ahogy látható, 2-3 város megállította az államot. Mi történne, ha 20 város tenné ugyanezt közösen? A kurd nép és a török demokratikus erők látták, hogy az állam zsarnokságát megállíthatják, és ezt a fasiszta rendszert megtörheti az ellenállás. A Sur-ban és Cizré-ben ellenállók a szabadság és a demokrácia harcosai; győzelmet aratnak az állam zsarnoksága felett.
A török állami erők ezt a kérdést taktikailag közelítik meg. Ők biztosak akarnak lenni benne, hogy a fegyveresek kifogynak a munícióból. Hogy ezt elérjék, éhezésre kárhoztatják a népet, és megfélemlítik őket, hogy elhagyják az önigazgatott körzetet. Kíméletlenül támadnak és elpusztítanak bármit, ami az útjukba kerül. Ezzel az igazsággal szembesülve fontos meghiúsítani ezeket a támadásokat és véghez vinni ezt a méltóságteljes ellenállást. Minden kurdisztáni városnak és falunak hasonló ellenállást kell mutatni, amelyet Imrali-ban viselnek. Az ellenség megközelítése, hogy „megmentjük egész Törökországot, ha bevesszük Sur-t és Cizré-t.” Ez valójában igaz, mivel nem csak a török állam, hanem az AKP kormány is ingoványos területre tévedt, és mindent és bármit megtesznek, hogy mentsék a fejüket. Erdoganról bebizonyosodott, hogy egy zsarnok, rasszista és barbár személyiség. Más szóval az AKP valódi arca megmutatkozott. A kurd nép ellenállása nem csak ezt az igazságot fedte fel, hanem utat is mutatott a szabadság felé.
A legfrissebb hírek szerint egy csoportnyi embert, köztük a polgármester helyettesét és egy képviselőt megtámadták, miközben az áldozatokat szállították Cizré-ben. Néhányan életüket vesztették, másokat megsebesítettek. Mik az észrevételei ezzel barbársággal kapcsolatban?
Láttuk az incidensről készült képeket: szó szerint szívfájdító. Nem kezelhetjük úgy ezt a periódust, mintha ez normális lenne, látva a népünk ellen elkövetett atrocitásokat Cizre utcáin. Egy csoport embert, köztük a polgármester-helyettest, egy képviselőt és megyei tanácstagokat lelőnek, miközben a meggyilkoltak holttesteit próbálták összegyűjteni, amelyre az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) engedélyt adott. A török államnak nincs törvénye, nincs erkölcse, nincs tisztessége és embersége. Nem érdeklik őket az európai törvények és szerződések. Meglátjuk, mit fog tenni az EJEB. Vagy felfogják az AKP kurdisztáni atrocitásait, vagy nem akarják felfogni.
2016 van és városokat bombáznak tankokkal és tüzérséggel. Az állami erők véletlenszerűen lőnek és elpusztítanak házakat, tekintet nélkül arra, ki van benn. Nem törődnek az áldozatokkal. A városokat éjjel nappal ágyúzzák. És melyik államban és országban történik mindez? Európa nem látja ezt? Ha igen, akkor természetesen nem akarja látni. Ez barbárság. Egy háború, amelyet az állam visel a nép ellen. Hadd ismételjem meg még egyszer: nincsenek professzionális gerillák az önigazgatott területeken, csak az újonnan alakult Civil Védelmi Erők (YPS), amely a nép önmaga. De még ott sem volt YPS, ahol a kurd politikusokat lelőtték Cizré-ben. Fegyvertelen civilek voltak, akiket a török AA hírügynökség később „terroristáknak” mutatott be. Határok nélkül hazudnak.
A tolerancia határait már rég átlépték. Erdogan a november elsejei választás után meggyőződött, hogy a török nacionalisták és soviniszták szavazatai addig tartják hatalomban, ameddig háborút visel a kurd nép ellen. Nincs kegyelme vagy lelkiismerete. Most az atrocitásai elpusztítják és romba tiporják a kurd és a török nép együttélésének alapjait. Hogy éljen a népünk velük együtt ezek után a tapasztalatok után?
Az állam tankok és tüzérség eszközeivel tartja fenn hatalmát a nép felett. Hogy fogadhatja el ezt a nép és a fiatalság? Gyalázatos lenne. Ezen atrocitások elkövetői ezért Törökország integritását is támadják. Erdogan politikája szorult helyzetbe hozza az országot és ő maga is felelős ennek következményeiért. Felelősségre lesz vonva. Számos gyermeket, nőt és anyát öltek meg. Megúszhatja? Nem, ezt ígérhetem. Felelősségre lesz vonva minden bűncselekményért, amelyet elkövetett. A köztünk és a török állam közti háború már egy éve tart, de még nem láttunk olyan pusztítást, amelyet az elmúlt néhány hónapban okoztak. A török állam óriási pusztítást visz véghez. A Cizre-i incidens bizonyítja az állam civilek elleni háborúját. Az állami erők megszórták golyókkal ezeket az embereket annak ellenére, hogy tudták, hogy civilek. A török állam úgy akar eredményeket elérni, hogy a civileket és a képviselőiket célozza meg.
Végül, mit üzenne?
Ami a jelenlegi időszakban számít, hogy mindenki késlekedés vagy belső konfliktus nélkül vállaljon felelősséget. Faysal Saiyildiz, Sirnak (Botan régió) képviselője, mikor egy friss TV interjúban megkérdezték tőle, hogy mit kérne, ha hívhatna segítséget, azt válaszolta: „Minden nap kérünk, de semmi sem történik, csak folyamatosan ölnek bennünket. Nincs már több kérésünk.” Mindenkinek hallania kell Cizre kiáltását. Nem az 1930-as vagy 40-es években vagyunk. A kommunikáció korában élünk, amikor a Föld olyan kicsi, mint egy falu, és a média befolyása a világra egyre erősödik.
Nem csak a kurdok, hanem a demokraták és a török baloldal kötelessége is, hogy mozgósítsák a közvéleményt; ez megállíthatja még a legnagyobb zsarnokokat is. És ha csak a kurdok meghallják a Cizre-i kiáltást és cselekednek, akárhol is vannak, ez egyedül megállíthatja az AKP-t. Nem tudom felfogni, hogy hívhatják magukat kurdok török városokban hazafiaknak vagy demokratáknak, amikor végignézik, hogy népüket minden egyes nap támadják és megölik, vagy a sebesült fiatalokat nem engedik be a kórházba és halálra véreznek. Mire vártok még, amíg városainkat leégetik és földig rombolják?
Ezért van igaza a Cizre-i népnek, amikor azt mondja, hogy „nincs már több kérésünk”. Ez a bátorság és tisztesség ideje, a cselekvés ideje, nem a kimondott szavaké és a nyilatkozatoké. Mindenkinek meg kell tennie, amire csak képes. Ha a kurd nép Törökországon kívül és belül, észak-Kurdisztánban és Kurdisztán négy részén cselekszik, bármit elérhet. A felszabadulásunk a saját kezünkben van, ahogy ezelőtt még soha. Ezért mindenkinek figyelnie kell az ellenállás városaiban felemelkedő kiáltásokra, és teljesítenie kötelességét annak tudatában, hogy különleges, nyomasztó és kritikus perióduson megyünk keresztül. Ez segíthet elpusztítani a zsarnokság kastélyát és felemelni a demokrácia és szabadság zászlaját. Elkötelezettségünk és bizalmunk erősebb, mint valaha.
Szerkesztette a Kurdish Question
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.