Gondolatok az ukrán választásokról

A hétvége a kijevi parlamenti választás jegyében telt el. Nyilván a választások miatt – no meg, az offenzívára való készülődés jegyében – aránylag csöndben telt a hétvége.

UKRAJNÁBAN AZ EURÓPA-PÁRTI ERŐK GYŐZTEK – lelkendezett a liberális RTL-II híradója. Ehhez egyelőre csak annyit: AZ ÚJ ÖSSZETÉTELŰ LEGFELSŐBB RADA (parlament) KORELNÖKE: JURIJ SUHEVICS. Annak a bizonyos Suhevicsnek a fia, akit UKRAJNA 2. SZ. HÁBORÚS BŰNÖSEKÉNT A SZOVJET NÉPBÍRÓSÁG HALÁLRA ÍTÉLT ÉS KIVÉGZETT. Suhevics papa kezéhez százezrek vére tapadt: oroszoké, kommunistáké, a náci rendszerrel szembeszálló ukránoké. ZSIDÓKÉ (talán még a mi azon 16-18 ezer honfitársunké is, akiket 1941 augusztusában a megszállt Nyugat-Ukrajnába deportáltak, likvidálás céljából). ÉS SUHEVICS PAPA VOLT AZ ÉRTELMI SZERZŐJE ÉS KIVITELEZŐJE MINTEGY 80 EZER VOLHÍNIAI LENGYEL BORZALMAS LEMÉSZÁRLÁSÁNAK 1943-44-BEN.

A fiúk nem felelnek apáik tettéért – mondhatnánk. Igaz! De vajon mindig igaz-e? Nézzük az időközben elaggott Suhevics-fiút (tessék figyelni a kép hátterét!):

Jurij Suhevics

Az RTL-II lelkendezésével kapcsolatban máris megtehetjük az első megjegyzést: AZ UKRÁN PARLAMENT KORELNÖKE EGY OLYAN NÁCI IVADÉK, AKI MINDENBEN KÖVETI HÁBORÚS BŰNÖS ATYJÁT.

A kivénhedt náci csemete, mint EURÓPA-PÁRTI POLITIKUS ??!! ILYEN BARÁTAI VANNAK UKRAJNÁBAN EURÓPÁNAK??!! ILLETVE EURÓPÁNAK UKRAJNÁBAN??!! (De hát miért is méltatlankodom? Nem ott állt-e Európa – nem ott álltak-e a 80 ezer lemészárolt ártatlan lengyel mai honfitársai – a náci tömeggyilkosok szellemi örököseinek, unokáinak az oldalán a Majdanon? Nem az ukrán nácik által lemészárolt lengyelek mai honfitársai harcolnak-e a legnagyobb létszámban egykori honfitársaik gyilkosainak oldalán – a kegyetlenkedéseikről hírhedtté vált lengyel zsoldosok közül eddig már TÖBB MINT KÉTSZÁZAN HARAPTAK A FŰBE?)

De nézzük tovább, miféle EURÓPA-PÁRTI TÖBBSÉG diadalmaskodott az ukrán parlamentben.

Bár 29 párt – és rengeteg egyéni jelölt – indult a választáson, AZ UKRÁN PARLAMENTBŐL SZINTE TELJESEN KISZORULT A FASISZTA REZSIM ELLENZÉKE. A februári puccs óta eddig sem nagyon hallathatták a hangjukat: azt a néhány képviselőt, aki mégis szót merészelt emelni a kialakult állapotok ellen, eddig is – SZÓ SZERINT! – kipofozták, kiütlegelték-rugdosták az ülésteremből (sokszor egyenesen a szószékről ráncigálva le őket). A FASISZTA JUNTA SZABÁLYSZERŰEN ÜLDÖZTE Janukovics Régiók Pártjának, illetve a Kommunista Pártnak a képviselőit. Az utóbbiak esetében olyan törvény született, amelynek alapján úgy lehetett módosítani a házszabályt, hogy, például, A KOMMUNISTA FRAKCIÓT FELOSZLATTÁK (mondom, ezt még jóval a mostani választás előtt)! Egyébként a hivatalosságok megígérték: a választások után teljesen betiltják majd a Kommunista Pártot (ehhez most „csont nélkül” meglesz a többségük).

IGEN, MOST AZ „EURÓPA-PÁRTI KÉPVISELŐK” VANNAK (ELSÖPRŐ) TÖBBSÉGBEN. Ujjong ezen az a liberális média (benne az RTL-II), mely pedig nem győz lamentálni azon, hogy nálunk, a mostani kormánynak megmaradt a kétharmados többsége. (Ami nem jó – de hát, végsősoron, nálunk senkit sem pofoztak ki az Országgyűlés ülésterméből.)

Azt már elfelejtették mondani, hogy a mostani rezsimmel valamennyire is szemben álló politikai erők már a májusi elnökválasztáson sem indulhattak: az általános terror közepette, jelöltjeik sorozatos inzultálásai, megfélemlítései után JOBBNAK LÁTTÁK már akkor is VISSZALÉPNI. MOST PEDIG SOKAN EL SEM INDULTAK. Hiába volt tehát 29 párt – IGAZI VÁLASZTÉK NEM VOLT KÖZÖTTÜK: MIND – TÖBBÉ VAGY KEVÉSBÉ – DE A JUNTÁT TÁMOGATÓ POLITIKAI ERŐK KÖZÜL KERÜLTEK KI. Egyetlen kivétel talán a Régiók Pártjának megmaradt néhány képviselője által létrehozott un. „Ellenzéki Blokk”. Ez többséget szerzett az egyetlen (igaz, a polgárháború sújtotta Donyec-medence tőszomszédságában lévő) Zaporozsje megyében (ahol a kormányzó jobbnak látta, ha lemond). Az előzetes eredmények hirdetése közben a pártszövetség még nyerésre állt két másik megyében is: Harkovban és – a véreskezű oligarcha, Igor Kolomojszkij rémuralmát nyögő – Dnyepropetrovszkban is (az ottani végeredmény nem ismert).

A TÖBBI HELYEN GYŐZTEK AZ „EURÓPA-PÁRTI” ERŐK: a fasiszták ilyen-olyan csoportjai. Pártlistákon, és az egyéni körzetekben is. Az Európa barátai fasiszták nagyon sok helyen az egyéni körzetekben győztek: így a Jobb Szektor feje, Dmitrij Jaros (akinek mozgalmát, bár pártnak ismerték el kevéssel a puccs győzelme után, a parlamentbe nem került be). A terroralakulatok jó néhány parancsnoka jutott most be, egyéni körzetekben, az ukrán parlamentbe. Például az a Szemjon Szemencsenko, akinek halálbrigádja nemcsak vérengzéseiről hírhedt, de arról is, hogy parancsnokuk, Szemencsenko, OSZLOPOS TAGJA A BELÜGYMINISZTER ÉS A NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT – amúgy amerikai kém és amerikai állampolgárságú – VEZETŐJE ÁLTAL IRÁNYÍTOTT ÉS MŰKÖDTETETT SZERVKERESKEDŐI HÁLÓZATNAK. Európának ezek a barátai nemcsak az elfogott antifasisztákból operálták ki, és adták el Nyugatra létfontosságú szerveiket – de nem kegyelmeztek saját, súlyosan sebesült (de sokszor a „műtét” idején még élő) bajtársaiknak sem. EZ A DÍSZES TÁRSASÁG MOST UGYANCSAK „AZ EURÓPA-BARÁT PARLAMENTI TÖBBSÉG” SORAIT GAZDAGÍTJA.

Bekerült viszont a szadista homoszexuális gestapós vallatótiszt, Oleg Ljasko Radikális Pártja is. Azé a Ljaskoé, aki eddig is ott volt a parlamentben – habár képviselőként fő foglalatossága eddig is az volt, hogy terroralakulatainak élén járta (a már hódoltatott) településeket, vadászott a népi hatalom helyi vezetőire, aktivistáira – kézre kerítésük után pedig szadista kéjjel vallatta, lelkileg gyötörte, fenyegette, alázta őket. Ha éppen nem ezzel töltötte idejét, akkor pedig az ocsmány szenvedélyeinek kielégítésére kirendelt kiskatonákkal fajtalankodott, erőszakoskodott. AZ ÚJ PARLAMENT ERŐVISZONYAI KÖZÖTT EZ A SZADISTA VADÁLLAT LETT UKRAJNA FŐFASISZTÁJA. Oleg Ljasko is, ugyebár, „az Európa-barát parlamenti többség” tagja. Oleg Ljasko tehát Európa barátja… Nos hát, madarat tolláról, embert barátjáról … Remélem, az Európai Unió régi és majdani vezetői majd vendégül látják eme barátjukat – de azért kamasz-, vagy legénykorú fiaikat, ha tanácsolhatnám, idejében rejtsék el előle.

Európa barátja az ukrajnai fasizmus központjának, Lvovnak a polgármestere, aki nemrégiben, az említett tömeggyilkos hóhér, Igor Kolomojszkij közreműködésével, „Kölcsönös Segítség” néven pártot gründolt, és amely párt rögtön a harmadik helyet foglalta el most a parlamentben.

A választásokon fej-fej mellett végzett az államfő „Petro Porosenko Blokkja”, illetve Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök „Népi Front” elnevezésű pártja (az utóbbi pár tized százalékkal megelőzte az államfő pártját).

Kettejük, jobb híján koalícióra lesz kénytelen lépni egymással. Pedig eddig sem szívelhették egymást. JACENYUK, ELVILEG, NEM „EURÓPA BARÁTJA” (legföljebb a felületes liberális sajtó szemében): RÓLA SOKAN TUDJÁK, HOGY NEM EURÓPA, HANEM AMERIKA EMBERE (szemben a bábelnökkel, aki Brüsszel dédelgetett kedvence). Kettejük viszonyában a miniszterelnök némileg alárendelt szerepet játszott: részben az erőviszonyok, részben pedig annak folytán, hogy Ukrajna – formailag még – elnöki köztársaság maradt.

Az orosz diplomácia aktív közreműködésével tető alá hozott február 21-i megállapodás még arról rendelkezett, hogy vissza kell állítani az alkotmány 2004-es módosítását megelőző állapotokat (2004-ben lett az ország elnöki rendszerű). Ám az alkotmány módosítása helyett – ami UTÁN kellett volna megtartani a választásokat – jött a puccs. És a mostani választást is az alkotmányos rendezés ELŐTT tartották meg.

Egy szó, mint száz, a két rivális politikus közötti erőviszonyok most kiegyenlítődtek. És mostantól jöhet a civakodás az alkotmányos hatáskörök körül – újabb elemet adva az államfő és a nála is szélsőségesebb többség között.

A szembenállást számos egyéb tényező is fokozza: 1. Porosenko az „európaiak” míg Jacenyuk az amerikaiak emberének számít. (Az orosz diplomácia, ezzel összefüggésben, arra számít, hogy ez is élezi az USA és az EU közötti – állítólagos – ellentéteket. Noha a mindennapok során az EU inkább bizonyult az USA csatlósának, semmint olyan politikai erőközpontnak, amelynek vannak önálló, az amerikaiakétól eltérő célkitűzései is). 2. Jacenyuk a háború embere, míg Porosenko – netán a konfliktus mérséklésére (nem túl vehemensen) törekvő – EU kegyeltje.

Másfelől: politológusok egyöntetű véleménye szerint a kialakult új erőviszony fő nyertese Ukrajna első számú közellensége, a vérszomjas, milliárdos terror-oligarcha, Dnyepropetrovszk kormányzója, (a magát zsidóbanderistának nevező) Igor Kolomojszkij.

Igor Kolomojszkij

JACENYUK MOST MEGERŐSÖDÖTT HELYZETE AZ AMERIKAI, A HÁBORÚS PÁRTI POZÍCIÓK ERŐSÖDÉSÉT JELENTI. JACENYUK VISZONYLAGOS GYŐZELME CSAK NÖVELI AZ ESÉLYÉT ANNAK, HOGY A JUNTA (várhatóan már a közeli napokban) ÁTFOGÓ OFFENZÍVÁT INDÍT. (Még akkor is, ha ezt egyesek Donyeckben – újabban – kétségbe vonják. Sajnos. Nagyon rosszul teszik!)

Az ukrán választásokról általában elmondható, hogy LEGITIMIZÁLTA A JUNTÁT, MEGERŐSÍTETTE AZ EDDIGI AGRESSZÍV POLITIKÁT. Ha Moszkva arra számított, hogy a nép netán nemet mond a mostani kurzusra – alaposan csalódnia kellett. ÉS RÉGEN ROSSZ, HA ERRE ÉPÍTETTE FÖL EGÉSZ STRATÉGIÁJÁT. Aminek, sajnos, vannak jelei.

A JUNTA TEHÁT – DACÁRA A TÉL KÖZELEDTÉNEK, a hadsereg továbbra is rossz ellátásának – MINDENT EGY LAPRA TETT FÖL. A POZÍCIÓIBAN MEGERŐSÖDÖTT „HÁBORÚS” (v.ö.: amerikai) PÁRT A HÁBORÚ FOLYTATÁSA MELLETT DÖNT MAJD. Lehet, hogy ezt az európaiak már nemigen akarták volna – de a helyzet ez. Ha ők talán nem is annyira, ÁM AZ USA MINDENÁRON HÁBORÚT, A TERRORHADJÁRAT FOLYTATÁSÁT AKARJA.

Csikós Sándor

Vélemény, hozzászólás?