Amíg Magyarországon keveset vagy inkább semmit nem értenek a baloldali összefogáshoz és dunaújvárososdit játszanak, addig Spanyolországban – egy civilizáltabb ellenzékkel bíró országban – kicsit máshogy működnek a dolgok.
Először is itt a baloldal tényleg baloldal. Van persze itt is Szocialista Párt, amelynek a francia vagy a magyar „szocialistákhoz” hasonlóan semmi köze a szocializmushoz. Ezekben az országokban gyönyörűen megmutatkozik teljesen ugyanaz a jelenség: a szocialisták a neoliberális megszorítások útjára léptek, majd szépen lenullázták önmagukat. Spanyolországban már a jobboldali Néppárt a nyerő, nálunk a Fidesz, és a megszorító Hollande elnök ideje is meg van számlálva.
Sajnos a neoliberális megszorításoknak nem csak az volt a böjtje, hogy a Fideszhez hasonló pártok megerősödtek; ezek magukkal erősítették a náci pártjaikat is (lásd: Jobbik, francia Nemzeti Front, görög Arany Hajnal, stb…)
Ám a világ civilizáltabb felén az neoliberális álbaloldal gyengülésével teret nyertek alternatív, szegénypárti baloldali szervezetek is. Ilyen a görög Sziriza, a német Linke, a francia Baloldali Front, az ír Sinn Féin és a spanyoloknál a Podemos és az Egyesült Baloldal. Ezek mind az Európai Baloldali Párt és az Egyesült Baloldal/Északi Zöldek EP frakció nagy családjának tagpártjai. Magyarországon sajnos a szegénypárti baloldal helyett csak a tömegnyomor erősödött. Lehetett volna fordítva is, ha lett volna rá társadalmi igény. Nem volt.
Spanyolországban mindenesetre van társadalmi igény arra, hogy véget vessenek a megszorításoknak. Ez két párt erősödésében mutatkozott meg. Az egyik volt a Podemos, a másik az Egyesült Baloldal (=Izquierda Unida = IU). Utóbbi gerincét testvérpártunk, a Spanyol Kommunista Párt alkotja. A két párt viszonya már a kezdetektől fogva jó volt. Több helyen volt már, hogy közös jelöltet állítottak, azonban az utóbbi hónapokban sikerült olyan szintre fejleszteni a közös viszonyt, hogy a két párt együtt fog indulni a június 26-ai választáson.
Ezzel majdnem olyan erőssé váltak egységben, mint a Néppárt. A „Szocialisták” ebben a pártszövetségben nem vesznek részt, de egy esetleges koalíció sem zárható ki a választások után.
További fejlemény, hogy a közvélemény-kutatások szerint május 22-e és június 5-e között a Néppárt népszerűsége erős zuhanásba kezdett. 29,9%-ról 28,5%-ra esett, ami 1,4%-os visszaesés.
Szintén bíztató fejlemény, hogy a Néppárt esésével párhuzamosan a Podemos/Egyesült Baloldal népszerűsége viszont erősen emelkedni kezdett. Szintén ebben az időszakban 23,2%-ról 25,6-ra értek fel, amely 2,4%-os emelkedés! Ez egy két hetes periódus, és a választásokig még 20 nap van hátra. Ha feltételezzük, hogy ebben az időszakban ez a tendencia megmarad, és mondjuk a Néppárt továbbra is esik 1,4%-ot, akkor 27,1 %-a lesz; ha pedig az IU szerez még 2,4%-ot, akkor 28,0%-on fog állni.
Ez persze csak az első helyről szólna, a kormányalakítás ennél sokkal bonyolultabb lenne a Néppárt számára, hiszen még ott vannak a „szocialisták” a maguk 20,2%-ával.
Az biztos, hogy a neoliberális megszorítások megbuktak Spanyolországban is, ahol borzasztó méretű a munkanélküliség, különösképp a fiatalok körében.