Erdogan folytatja a háborús stratégiáját a Kurd Munkáspárt ellen.
Ez a háború napról napra fokozódik.
Feltételezhetjük, hogy a vér és a tűz olyan korszaka felé tartunk, amely felülmúlja a mait.
Néhányak szerint a Kurd Munkáspárt (PKK) elleni háború stratégiája, hogy teljesen kiirtsák őket.
Metin Gürcan stratéga szavai fontosak ebben a tekintetben:
Ankara megkérdőjelezhetetlen véleménye az volt, hogy sosem volt szimultán és átfogó harc a Kurd Munkáspárt ellen sem a katonai, sem a civil szférában, mióta 1984-ben megkezdődtek a fegyveres összecsapások, és hogy ez a valódi oka, hogy nem voltak képesek megsemmisíteni.
A terrorizmussal foglalkozó tanulmányok kritikus kérdése a következő:
El lehet-e tántorítani egy nem állami szereplőt attól, hogy terrort használjon, vagy meg kell semmisíteni?
Látható, hogy a július 15-e után a kormányzat és a törvényes hatalom, amely harcba bocsátkozott a FETÖ (gülenisták) ellen, a Kurd Munkáspárt és minden szövetségese elleni teljes kiirtási stratégiát választotta, mintsem elfogadták volna tárgyaló félként, és új egyeztetési folyamatot kezdtek volna.
A teljes kiirtás stratégiájának keretét így lehetne összefoglalni:
– Fegyveres háború a Kurd Munkáspárt ellen…
– A HDP (kurd Népi Demokratikus Párt) parlamenti képviselői mentelmi jogának eltörlése és valószínű bebörtönzésük…
– A kurd média teljes elhallgattatása…
– Kurd újságírók bebörtönzése…
– A kurd tanárok és az állami szektorban dolgozók elleni tisztogatás – a Kurd Munkáspárttal való szimpátia vagy tagság ürügyén – az ország délkeleti részén…
– Az önkormányzatok elfoglalása, hogy a kormány hatáskörébe vonják őket…
– Mindenki megalázása, bebörtönzése és letartóztatása, akiket a Kurd Munkáspárttal való szimpátiával vádolnak…
Erdogan elnök azt hiszi, hogy a „háború, nem béke” erősítette a kezét és népszerűségét az urnáknál.
Ezt 2015 nyara óta hiszi.
A november elsejei választási eredmény (a javára) sokkal konokabbá és állhatatosabbá tette őt eme háborús stratégia felé.
Azt is mondhatjuk, hogy a július 15-ei választási eredmény (amely során a párt elvesztette többségét) szintén kulcspillanat volt Erdogan elhatározásában a teljes kiirtás felé.
Egy kérdés:
Erdogan eltökéltsége vajon eredményezhet egy Qandil (a PKK főhadiszállása) elleni szárazföldi hadműveletet, amelyet eddig még soha nem tettek meg?
Tervben van egy „mély” hadművelet Qandil ellen?
Vannak, akik szerint ez lehetséges.
És vajon Barzani vajon támogatni fogja valahogy a „Qandil hadműveletet”?
Menjünk tovább.
Sok kérdés van.
Továbbá, ezen kérdések horgonyai ránehezednek Moszulra és ezáltal Irakra, és az Eufrátesz Pajzs Hadműveletre és Szíriára is.
Más szavakkal:
Hány fronton viheti be Erdogan Törökországot a „háborúba” vagy „kalandba”…
Egy másik kérdés a Kurd Munkáspártról.
A Kurd Munkáspárt szintén megalkotja saját háborús stratégiáját Erdogan teljes kiirtási stratégiája ellen.
Mondhatjuk ezt:
A Kurd Munkáspárt meg akarja mutatni, hogy a háború zsákutca Erdogan számára, és felkészül, hogy fokozza a saját háborúját, vagy már azt is teszi.
Röviden:
Mindkét fél előnyt vár a „háború, nem béke stratégiától”.
Ezért kell ezt mondanom:
Törökország olyan véres és tüzes körben fogja találni magát, amely sokkal rosszabb, mint a mai.
Írta: Hasan Cemal
forrás: T24