A tudományos világ eredményeivel szembemenő ilyen-olyan tagadók virágkorukat élik az emberi hülyeségnek és aljasságnak köszönhetően.
Az evolúciót mint számos tudományterület által leírt és elemzett tudományos tényt az evolúciótagadók és vallási fanatikusok támadják. A holokausztot mint a történelem egyik legjobban dokumentált tragédiáját szélsőjobboldali fanatikusokat támadják. (Érdekes, hogy mindkét fanatikus csoport megpróbálja magát közben mérsékeltnek eladni). A vakcinák mint életek millióit megmentő orvosi találmányok szintén az oltástagadók látókörébe kerültek, akiknek komoly metszetük van vallási fanatikusokkal és szélsőjobboldaliakkal is. Mindegyik az emberi ostobaságból és hiszékenységből táplálkozik, ráadásul úgy, hogy közben ezen tagadókat teszik meg minden titkok tudóinak, akik felette állnak a mindenben hívő „birkatársadalomnak”, közben pedig észre sem veszik, hogy ők vannak átverve saját naivitásuknál fogva.
Az internet elterjedésével ezen propagandisták új erőre kaptak, és a koronavírus járvány sem szegte kedvüket, hogy egyrészt némi extra bevételre tegyenek szert kattintásszámokból, vagy éppen politikai vagy más anyagi tőkét kovácsoljanak. Sajnos az orvosszakmán belül is megjelentek hozzá nem értő koronavírustagadók, akik saját népszerűségi pecsenyéjüket sütögetnék.
Ahogy az evolúciótagadás és a holokauszttagadás veszélyes a demokratikusan berendezkedő társadalmakra, úgy veszélyes a vakcinatagadás és a járványtagadás az életünkre. És nem csak a naiv emberek életére.
Ha fel kell tenni a kérdést, hogy akkor kinek is higgyünk a koronavírussal kapcsolatban, akkor e sorok mikrobiológus szakorvos írójánál nagyobb autoritást ne nagyon tessenek elképzelni, esetleg sok ilyen mikrobiológust egy testületben, akiknek speciális virológiai tapasztalatuk van. Szerencsére ilyenek is vannak, a cikk az ő véleményük alapján is íródott, a közérthetőség kedvéért a szakzsargont mellőzve.
A COVID-19 járvány tagadásának egyik sarkalatos alfaja a maszktagadás. Komoly viták alakulnak ki a közösségi médiában és sajnos a hétköznapi életben is, hogy vajon hordjunk-e maszkot vagy sem? Hatásos vagy sem?
A válasz egyértelmű: Igen, hordjuk!
A maszktagadás egyik sarokköve, hogy a maszk nem véd rendesen. Mémek tömege lepi el az internetet ezzel kapcsolatban, némelyik jogos, némelyik nem. Abban igazuk van a maszkok hatékonyságát kifigurázó vicces képes szösszeneteknek, hogy a maszk nem ad 100%-os védettséget. Nem véletlenül öltöznek a virológus kollégák tetőtől talpig zárt, külön levegőztető rendszerrel ellátott szkafanderekbe, amelyek az űrruhákkal vetekednek kinézetben. Igen, tényleg az lenne az ideális, ha a társadalom minden tagját ellátnánk ilyen több millió forintos védőfelszerelésekkel, és akkor tényleg nem lennénk a vírus helyében, ha terjedni kell. Ezen esetben azonban a társadalom helyében sem lennénk, hiszen minden szociális interakcióban és helyzetben gátolva lennénk, ráadásul az államháztartás sem bírna el ilyen kiadást. Marad a néhány 10 forintot érő (ám azt több száz forintra felsrófolt) szájmaszk, amely tényleg nem ad 100%-os védettséget, de akármennyit is ad, már használ. Miért? Mert járványügyben társadalmi szinten, statisztikailag is (!) kell gondolkozni. Ha csak csekély esélyt is adunk, hogy a vírus ne terjedjen, már sokat tettünk járványok megakadályozása érdekében. Márpedig a szájmaszkok a csekélynél azért több esélyt adnak! A szájmaszkok (pontosabban ennek különféle változatai és fokozatai) azok, amelyeket tömegesen lehet a társadalom minden tagja számára nagyobb mennyiségben biztosítani, és ezzel lehet a vírus terjedését minél tömegesebben, minél nagyobb százalékban gátolni. Érthetetlen pont a szájmaszkoktól elvárni a 100%-os hatékonyságot, mikor a világon soha semmi sehol nem működött, nem is működik és nem is fog működni 100%-os hatékonysággal.
A maszkot hordani kell, még annak ellenére is, hogy nem nyújt 100%-os védelmet, mert ha csak 1%-ost nyújtana is, már akkor is tettünk valamit a járvány ellen (persze ennél jóval nagyobb hatékonysága van!). Kézmosással együtt a maszk használata még hatékonyabb, mintha csak a kettőt külön használnánk.
Szintén borzalmas, hogy a közösségi médiában tömegesen lehet belefutni olyan képekbe, amelyek a vírust a szellentéshez hasonlítják, amelyet ha maszkon keresztül érzünk, akkor a vírussal is nyilván megfertőződhetünk, tehát felesleges viselni. Ebben az az óriási logikai baki, hogy bár a vírusok tényleg nagyon aprók, a szellentés szagát okozó metán molekula mérete még ezeknél is nagyságrendekkel kisebb.
Egy másik internetes mém 25-szörös (!) nagyításban ábrázolja vírust és a maszk szövetét. Aki ért hozzá, az tudja, hogy a baktériumok is csak 100-szoros nagyítással láthatók fénymikroszkópban úgy, hogy biztonságosan felismerhetők és megkülönböztethetők legyenek (pl. alak és festési tulajdonságok szerint), a vírusokhoz pedig több ezerszeres elektronmikroszkópos nagyítás szükségeltetik, ehhez képest az említett 25-szörös szorzó nonszensz.
Szerencsére léteznek okos mémek is, pl. amelyik a maszk fölött kilógó orrt a fürdőnadrág fölött kilógó péniszhez hasonlítja. Nos, bár ez nem kissé gyermeteg, mégis igaz. A maszk ugyanis csak akkor hatásos, ha minden egyes légzőszervet fedi, beleértve az ember orrát is, mégis a hétköznapokban több maszkos embert látunk fedetlen orral, mint ahányan azt szabályosan felteszik az orrt takarva.
Szintén a neten láthatjuk keringeni:
Intenzives nővér: “NINCS egyetlen covidos betegünk sem, viszont nagy mértékben megnőtt a semmilyen antibiotikumra nem reagáló tüdő staphylococcus fertőzésben szenvedő betegek száma az egész nap hordott koszos, nedves, az orrban és a szájban tenyésző baktériumokat csapdában tartó maszkok viselése miatt…”
Természetesen az „intenzíves nővér” (eredetiben ráadásul rosszul írva) nem hiteles forrás! Egyrészt ilyet egyetlen intenzíves nővér sem mondhat, mert nincs semmiféle ilyen statisztika. Az említett staphylococcusok ténylegesen a bőrflóra tagjai, azonban semmiféle tüdőbetegséget nem okoznak. Extrém kivételes eset a Staphylococcus aureus okozta tüdőtályog (nem pedig pneumonia), amely nem a maszk viselése miatt alakul ki, és csak rendkívül súlyos állapotú betegekben. Vélhetően a forrás intezíves nővér nem is létezik, csak valaki gasztroenterális módszerrel (hasraütéses alapon!) kitalált valami ostobaságot és terjeszti.
Fontos megjegyezni, hogy rengeteg, az emberi agy számára szinte felfoghatatlan mennyiségű és minőségű baktérium (sőt, vírus is, sőt, a genomunk egy része virális eredetű!) része a normál flórának, amelyek nélkül az emberi élet is elképzelhetetlen. A maszk nem tartja csapdában az orr és szájflóránkat, mint ahogy az alsóneműnk sem tartja csapdában a bél- és hüvelyflóránkat. Azok ott vannak, ott tenyésznek, ott érzik jól magukat, mi is azért érezzük magunkat tőlük jól, nem véletlen, hogy ezeket antibiotikus kezelések során pótolni kell. Tény, hogy a rossz higiénés körülmények között viselt rossz higiénés maszk tud már gondokat okozni az arcbőrön, azonban ez az alsóneműre is ugyanúgy jellemző volt az emberiség történelme során, az alsónemű-tagadásra azonban valahogy mégsem épült internetes profitszerző iparág.
A járvánnyal kapcsolatban külön probléma annak elbagatellizálása, az esetszámok és a tünetek csökkentése a különféle légből kapott történetekben és kamuhírben. Sajnos, tudományosan előre nehezen megjósolható, melyik egyén szervezetére milyen hatással lesz a COVID-19. Nyilvánvalóan többségében voltak, akik enyhe tünetekkel megúszták fiatalok, vagy súlyos tünetekkel végigszenvedték idősek, esetleg, akik nem is tudtak róla, hogy fertőzöttek és tünetmentesen átvészelték. Mint kiderült – és nem is vártuk másképp – a fiatal és egészséges szervezet megléte sem volt garancia arra, hogy könnyen meg lehet úszni a fertőzést és annak lefolyását, és voltak sajnos, akik ennek ellenére meghaltak. És persze voltak idős és beteg emberek is, akik egyszerű légúti tünetekkel átestek rajta. A statisztikák és az esélyek Gauss-görbéi sajnos így működnek felszálló és leszálló ágon. A tudományos világ kritikusai szeretnek belekapaszkodni ezen extrém egyéni esetekbe és történetekbe, ha pedig nincsenek ilyen történetek, akkor egyszerűen csak kreálnak. A „bizonyítékok” (valójában nem bizonyítékról, csak vallomásokról van szó, és ezt mostanság gyakran divat keverni) és „történetek” kreálása nem idegen sem az evolúció-tagadóktól, sem a holokauszt-tagadóktól, sem az oltástagadóktól, és mint látszik, a koronavírus-tagadóktól sem.
E sorok írója szintén azokat erősítette, akik a járvány globális elterjedése előtt még szkeptikusan fogadták, hogy ebből itt ekkora probléma lehet, és a pánik elkerülésére intettek – megadva persze a tudományos lehetőséget annak, hogy ez is benne van a pakliban és a legfelelősebb tudományos választ adva a kérdésekre: nem tudjuk! A pánikkeltés helyett az érdemleges felkészülést akkor hiába javasoltuk: nem volt elég maszk és fertőtlenítőszer a legsúlyosabb hónapokban, azok árát is felverték. Akkor még nem tudtunk semmit sem a vírusról, amit ma már igen. Ma már epidemiológiai, virológiai, genetikai adatok állnak rendelkezésünkre. Épp ezért rengeteg kérdésre kaptunk választ, azonban további kérdésekre kell teljes felelősséggel azt válaszolnunk, hogy nem tudjuk. Nem tudjuk lesz-e második hullám (valószínűleg lesz), és azt sem tudjuk, hogy az milyen mértékű és súlyosságú lesz. Találgatni, következtetni lehet és kell is, felkészülni azonban kötelező.
Ennek megfelelően továbbra is felelősségteljes maszkhordásra, kézhigiéniára és az adott karanténszabályok betartására ösztökélünk mindenkit, nem ettől leszünk megvezethető, naiv „birkák”, amellyel a vírustagadók gyakran dobálóznak.
A maszktagadók úgy állítják be a tevékenységüket, mint valami rendszer elleni lázadást; a maszkokat pedig mint valami bilincset vagy láncokat, amelyeket szét kell zúzni.Tény, hogy egy elnyomó-elnyomott társadalmi viszonyban élünk, amely kizsákmányoláson alapul, és amelyben a kormány rengeteget tett a társadalmi bizalom elvesztéséért, beleértve a migránskampányokat, a Soros-propagandát, az óriási mértékű korrupciót. Elég lázadásra adhat okot, ha megkapjuk a bérpapírunkat, vagy megnézzük a munkakörülményeinket, a minket körülvevő társadalmi nyomort, rasszizmust, idegengyűlöletet, kulturális hanyatlást, társadalmi elidegenedést, gazdasági válságot és a nemzetközi szövetségeseink által elkövetett háborús bűncselekményeket. A járvánnyal kapcsolatos egészségügyi szabályok ellen való lázadás azonban nem egyenlő az előbb felsoroltak elleni lázadással! Nem ugyanarról a tőről fakad, nem is ugyanoda vezet! Kifejezetten felelőtlen, káros és életveszélyes.
Dr. Buzási Péter
orvosi mikrobiológus szakorvos