Nagy reményekkel kecsegtetett a diáktüntetés, ám ezt is sikerült idióta antikommunizmussal elrontani.
A diáktüntetésen olyan baromságok hangzottak el, amelyek szerint a kádárizmus is felelős a jelenlegi rendszerért.
Csak hogy világos legyen: a szocializmus előtt NEM volt mindenkire kiterjedő oktatás. A szegények járhattak némit elemi iskolába, de csak a módosabb szülők gyermekei mehettek gimnáziumba, a még módosabbak pedig felsőoktatásba. Az írástudatlanság óriási volt. A Horthy-fasizmusban ugyan volt egy Klebelsberg Kunó nevű miniszter, aki tett néhány pitiáner látszatintézkedést, amelyért a jelenlegi neohorthysta (!!!) rendszer az egekig sztárolja. Azonban a mindenkire kiterjedő oktatás, az írástudatlanság felszámolása, a teljesen ingyenes oktatás az alapoktól az egyetemekig, mind a szocializmus forradalmának eredménye, és nem évtizedek, hanem pár év alatt!
Ez a rendszer világhírű szaktekintélyek ezreit termelte ki; a magyar oktatás színvonala is világhírű volt. Külföldi diákok tízezrei érkeztek Magyarországra tanulni, sokuk ingyen jöhetett (és senki nem migráncsozott és verte el őket), és magyar diákok is mehettek cserébe külföldi egyetemekre, amely nem csak óriási élmény volt számukra, de jelentősen hozzájárult a diplomáciai kapcsolatok fejlesztéséhez is. A magyar oktatási rendszer középiskolái olyan diákokat teremtettek, akik műveltsége és tudása az élvonalbeli amerikai egyetemeken végzett diákokéval versengett. Ezt a rendszert sikerült lényegében teljesen leverni, ahol a kedves szülőknek kell krétát venni az oktatáshoz, és olyan diákokat termelnek, akik között rengeteg a funkcionális analfabéta (és egyre több a teljesen analfabéta), vagy akik olyan marhaságokat nyilatkoznak, hogy a jelenlegi katasztrófának bármi köze is van a kádárizmushoz.
Nem csoda, ez egy tendencia része. A kapitalista Orbán kapitalista álellenzékének ugyanis az a politikai érdeke, hogy senki ne bírálja azt a rendszert, amelynek ők is szerves részei! A kapitalista ellenzéknek az a célja, hogy senki ne mondhassa ki, hogy a RENDSZER A HIBÁS! Márpedig a rendszer a hibás, hiszen a kizsákmányoló, korrupt, antidemokratikus rendszer minden bűne visszavezethető a rendszer tőkés jellegére. Márpedig az embereknek a kizsákmányolásból, a korrupcióból és az antidemokratikus rendszerből van elegük. Ha az ellenzék nem mer baloldali lenni, és nem meri a rendszert a gyökerében kritizálni, akkor ne is számítson rá, hogy az elégedetlen tömegek majd rá szavaznak, vagy hogy újabb szavazókat győznek meg. A kapitalista ellenzék a tények ellenében kénytelen megvédeni a rendszerét, ezért úgy tesznek, mintha Orbán fasiszta pártja komcsi lenne, valamint hogy Magyarország nem kapitalista, hanem „posztkommunista” ország. Hazugságokkal nem lehet harcolni Orbán hazug rezsimje ellen, ezért van kétharmada immár 8 tragikus éve. Minden kormányellenes tüntetésre odakeverednek az idióta kommunistázós elemek, akik közül sokak jószándékát nem vitatjuk, de hát a pokolba vezető út is ezzel van kikövezve. Orbánt antifasiszta ellenzék tudja legyőzni, mert a rendszer a fasizmus felé halad. Ostoba antikommunizmussal Orbán neohorthysta rendszere ellen harcolni olyan, mint lángszóróval tüzet oltani.
A következő hangzott el: „Itt vagyunk a 2010-es években, és Magyarország még mindig egy nagyon erősen kádárista attitűddel rendelkezik. A nagyszülők és a szülők felnevelkedtek a kádárizmusban. Megtanulták a tartásnélküliséget, az érdektelenséget, az államhoz való kezeskutya-állást. Az a probléma, hogy úgy nevelkednek fel a diákok, hogy nem kapnak semmilyen tartást. Az olyan mantrák még mindig teljesen elfogadottak és bevettek, mint például a »ne piszkíts oda, ahonnan enni kapsz« és hasonlók. Úgy nevelkedünk fel, hogy elmegyünk a munkahelyünkre azért, hogy mi ott dolgozzunk. A fizetésünkért munkába bocsátjuk a kreativitásunkat, ha fizikai munka, akkor a fizikai erőnket, a munkaidőnket. Viszont nem adjuk bérbe a véleményünket, az identitásunkat és a személyünket.”
Mi is történik ebben a rövid szösszenetben? A diák ostorozza a kommunista Kádár-rendszert, majd ennek indoklásában MARXISTA terminológiával írja le a kapitalizmust!
Amikor a munkát áruként jellemzi, amelyet bérért eladunk, az színtiszta marxista terminológia a munkaviszonyról! Utána pedig a kapitalizmus szörnyszülőtteiről, a multikról kezd beszélni, illetve arról a kapitalista agymosásról, amelynek célja, hogy a dolgozó istenként és megváltóként tekintsen munkahelyére és főnökeire. Mikor beletáplálják az emberbe, hogy ők vannak a cégért, nem a cég őértük, és csak legyenek hálásak, hogy dolgozhatnak és a tőke kizsákmányolhatja a bérért eladott munkaerejüket.
De hogy a kádárizmusnak és annak a mentalitásnak ehhez mi köze, azt nem értjük. A diák lényegében azt mondja, hogy a szülő és nagyszülő korú emberekben, akik akkor nevelkedtek, NINCS TARTÁS! Akár tetszik, akár nem, ez egy nyilvánvaló kultúrrasszizmus a diák szájából, amelyet még az Index újságírói is méltattak. A diák óriási elméleti hibát vét, amikor a kapitalista állam és a szocialista állam közé egyenlőségjelet tesz. Régen az emberek számíthattak a szocialista államra. A szocialista állam segített munkát találni, adott is munkát, teremtett munkahelyeket, biztosította a békét, a tanulást, a gyógyítást-gyógyulást. A rokkantak tisztességes támogatást, a munkanélküliek tisztességes segélyt, a friss házasok és anyák szintén jelentős támogatásokat kaptak. A gondoskodó szocialista államtól. Természetes, hogy az emberek a Kádár-rendszerben máshogy viszonyultak az államhoz, de még az állam által foglalkoztatott tanárokhoz, orvosokhoz és rendőrökhöz, akik kellő tiszteletet kaptak. De máshogy álltak az egymáshoz is. Brigádok közösen dolgoztak a munkahelyeken, közös célokért, csoportokként; nem pedig felfelé nyalva és lefelé taposva próbáltak érvényesülni, ahogy ma. A gyermekek közösségben nevelkedtek, úttörő-mozgalomban vettek részt, táboroztak, sportoltak, nem a számítógép előtt antiszocializálódtak, mint ma. A szocialista állam a gyarmati sorból felszabadulni vágyó, szegény országokba küldött katonai tanácsadókat, hogy felszabadulva saját talpukra állhassanak (utána pedig mérnököket küldtünk), ma pedig a hadseregünk idegen országok földjét tapossa, csak hogy a katonai szövetségeseink hatékonyabban elrabolhassák az ottani ásványkincseket. Az emberek máshogy álltak másokhoz is. Nem volt tömeges rasszizmus, bevándorlásellenesség és antiszemitizmus. Nem gyűlöltük a szomszéd országokat. A gondoskodó szocialista állam 1989-ben tőkés kezekbe került, és azonnal az ellenségünk lett. Ezt az ellenséget jól veszi észre a diák a beszédében.
Azonban nehogy már Kádár János hibája legyen, hogy az akkori állam egész jól működött, ma pedig az emberek nem veszik észre, hogy ez az állam az osztályelnyomás eszköze lett.
Természetesen a diákok követeléseivel egyetértünk, és nem vitatjuk, hogy a tüntetésen nagyon sok értékes gondolat elhangzott, amelyek előre visznek a rendszer és a kormány elleni demokratikus küzdelemben. A diákoknak sok sikert kívánunk. Mi minden tiltakozó akción ott leszünk.