Köszönöm a Morning Starnak és olvasóinak, a hihetetlen támogatást a kampány alatt – és a részletes beszámolókat a politikai követeléseinkről és a vitákról, amelyek ezeket ösztönözték.
A kampány a Munkáspárt májusi választási kudarcával kezdődött, amikor a párt a választásokra inkább új vezetőt akart, mintsem kiterjesztett politikai követeléseket.
Sok vita után a Szocialista Kampány Csoport támogatói a parlamentben úgy döntöttek, hogy vezetőként kell felmutatni egy jelöltet, és a kellő időben engem jelöltek.
Kezdetben tizenegy parlamenti képviselő jelölt engem. Ez csak egyre nőtt, ahogy más képviselők sem akartak a párt demokratikus folyamatainak útjába állni (annak ellenére, hogy nem értettek egyet a politikámmal), és óriási aktivitást tapasztaltunk a párttagjaink és támogatóink körében a szociális médiában, bátorítva a parlamenti képviselőket, hogy így cselekedjenek.
A kampány alapvető politikai problémája a megszorítás politikájával és gazdaságtanával való szembenállás volt. Alapvetően a megszorítási folyamat azt állítja, hogy a 2008-as bankkrízis a túl sok kormányzati kiadás terméke volt, valamint az emiatti deficité, és nem pedig a bankok kicsapongásai és a kormányzati mentőcsomagok miatt történt.
Ez azt jelenti, hogy a színre lépő Tory-Liberális Demokrata koalíció 2010-ben rögtön előállt egy olyan folyamattal, amely 21 milliárdos megszorítást eredményezett csak a jóléti kiadásokban, és óriási megnyirbálásokat majdnem minden helyi önkormányzat költségvetésében, csakúgy, mint a bérek befagyasztásában, valamint a magánszektorban a nullaórás szerződések óriási megnövekedésében.
A kampányunk szembeszállt azzal az elképzeléssel, hogy a adósság problémáját a legszegényebbek büntetésével lehet kezelni. A megszorítás alapvetően olyan politikai elképzelés volt, amely visszaszorítja az államot és magánosítja a közszolgáltatásokat, inkább mint hogy biztosítsa a folytatólagos kollektív szerződéseket.
Nagy-Britannia nemzetközi problémái óriásiak, és a kampányunk kezdete óta sokszor felidézem az iraki háborúval és a jövőbeni bombázó hadjáratokkal szembeni ellenállásomat, de arra is felszólítottam a Munkáspártot, hogy ellenezze a Trident nukleáris rakétarendszer áthelyezését, és helyette olyan védelmi diverzifikációs ügynökséget hozzon létre, amely biztosítja, hogy a munkahelyek és a szakértelem nem vész el, és olyan termékeken dolgozik, amely mindannyiunk életét fejleszti.
A Tory Egészségügyi és Szociális Gondozási Törvényt arra találták ki, hogy elpusztítsák a Nemzeti Egészségügyi Rendszert (NHS), és az utolsó szalmaszál szolgálatává tegyék, ahelyett, hogy mindenkire kiterjedő szolgáltatást nyújtanak. A Tory Jóléti Reform Törvény a legszegényebbeket és a társadalom legelesettebbjeit sújtja leginkább.
Mi, mint a munkásmozgalom, elég erősnek kell legyünk, hogy felállhassunk, és biztosíthassuk, hogy olyan rendszerünk legyen, amely megelőzi, hogy bárki nélkülözésbe essen, támogatja azokat, akik mentális egészségügyi problémákon mennek át, és véget vet az egészségügyi szolgáltatásaink belső piacának és privatizációjának.
A kampányunk jelmondata az volt, hogy a népet határozottan bevonjuk a demokratikus politikába, megalkotva 13 politikai javaslatot, és abszolút elutasítva, a személyes támadásokat és bármilyen zaklatásokat.
Már a végén járunk egy majdnem példa nélküli, három hónapos zaklatásnak néhány média által, de mi teljes mértékben elutasítottuk, hogy részt vegyünk ebben, vagy reagáljunk azért, hogy biztosítsuk, hogy a politikai üzeneteink nem vesznek el.
99 különféle rendezvényen vettem részt a Munkáspárt vagy más csoportok által szervezett gyűlésektől a média által szervezett eseményekig.
Mi szintén szerveztünk nyilvános felvonulásokat Nagy-Britannia nagyvárosaiban, és az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak szónokolni a legfontosabb munkásmozgalmi fesztiválokra, amelyeket szerte az országban tartottak.
A legeslegelső gyűlést a BBC Newsnight szervezte Nuneatonban, egy olyan városban, amelyet a Munkáspárt nem tudott visszanyerni. Elvesztettük a támogatásunkat a Ukip és a Toryk javára.
A gyűlések megmutatták, hogy amikor a Toryk politikailag belebonyolódnak a megszorításokba, akkor van közönség, aki figyel.
Csak hogy kiemeljem, múlt kedden szerveztünk egy másik gyűlést Nuneatonban, amelyen több mint 500 ember vett részt.
Az éves dorseti Tolpuddle hétvége, amely a bátor farm-munkásokra emlékezik, akik a 19. században felkeltek a szakszervezeti jogokért, óriási esemény volt.
A fesztivál végén megtartottuk a saját rendezvényünket, és több mint 3000 ember maradt, hogy ne a kétségbeesés, hanem a remény üzenetét hallgassa.
Talán a legnagyobb közönség az egész kampányban a Durhami Bányászgála volt, amely felidézte a durhami bányászharcok egész történelmét, de szintén erősen aktuális a napjaink társadalmában.
A fesztivál évről évre növekedett, ahogy a szocialisták fontossága és a bensőséges üzenet egyre világosabb és erősebb lett.
Találkozókat tartottunk számos városban, köztük a hatalmas glasgowi Pénteket, ahol több mint 2000 ember jött be a Régi Gyümölcspiacra, hogy részt vegyenek egy eseményen, ahol az egész közönség együtt énekelte a Bandiera Rossát.
A Camdeni Városháza annyira tele volt, hogy a tanácsteremben, egy másik bizottsági teremben és az utcán is meg kellett jelennem, ahol egy FBU tűzoltóautóra kellett állnom, hogy szólhassak a tömeghez.
Az egyik legszívbemarkolóbb felvonulás Tredegarban, Aneurin Bevan otthonában volt. A délután közepén egy NHS felvonulást tartottunk több száz emberrel az emlékköve körül, újra felesküdve, hogy az egészségügyi ellátás emberi jog legyen, ne pedig kiváltság.
A Leedsi Fegyvertár is otthon adott egy gyűlésünknek, több mint 2000 ember jött össze az élet minden területéről, szerte Yorkshire-ből, akik azért jöttek, hogy megmutassák, hogy támogatják az alternatívát.
A 99. esemény csütörtök éjjel volt, a saját választókörzetemben, Islingtonban, a legnagyobb templomban, amit csak találtunk. Több mint ezer ember zsúfolódott össze, hogy hallják Len McCluskey-t a Unite főtitkárát, John McDonnell-t, kedves barátomat és munkatársamat és Kate Osamor, Clive Lewis, Richard Burgon, Cat Smith és Rebecca Long-Bailey, frissen megválasztott parlamenti képviselőket.
Nagyon megérintő beszédeket mondtak mások is, köztük Neil Findlay, skót parlamenti képviselő, valamint régi islingtoni tagjaink és támogatóink, köztük Jan Whelan, George Durack és mások. Jan és George mindketten engem jelöltek, amikor először kiálltam 1982-ben.
Fantasztikus élmény és kampány volt, amely egyesített fiatalokat és időseket, valamint minden kultúrát és világnézetet, az optimizmus és azon hit alapján, hogy a társadalmat máshogy és jobban tudjuk megszervezni.
Nem kell elfogadnunk a megszorításokat és a még mélyebb egyenlőtlenséget a társadalmunkban, hanem kitörhetünk és egyesíthetjük az embereket egy haladó cél felé.
Előre nézek az előttünk álló kihívások felé, viszont senki sem veheti el azt, hogy ez a nyár megváltoztatta egész Nagy-Britannia politikáját, és óriási köszönet illeti azokat, akik szervezték a kampányt az ország minden területén.
A 16,000 embert, aki önkéntesnek iratkozott fel, sosem fogjuk feledni. Mindez 100 napja kezdődött.
Jeremy Corbyn
Észak-Islingoton parlamenti képviselője, a Munkáspárt elnöke
forrás: Morning Star