A történet ott kezdődik, hogy egy magára valamit adó demokrata nem jelenik meg a fasiszta kormánypropaganda csatornáján.
A „köztévé” már régóta nem köztévé. A Fidesz honosította meg hazánkban még ellenzékiként a pártérdekből való egyoldalú tudósítást, ferdítéseket és nyílt hazugságokat alkalmazó médiát, a HírTv képében. Mi voltunk talán az elsők, akik ezt már ideje korán és előrelátón fasiszta tévének bélyegeztük; jóslatunk pedig bevált, hiszen a csatorna a goebbelsi propaganda melegágyává vált, különösképp a menekültek és Soros elleni uszítás idejében.
A Fidesznek azonban kormányon még „jobb” ötlete támadt. Totálisan megszállták a közmédiát, majd elhallgattatták az „ellenzékinek” csak erősen jóindulattal nevezhető neoliberális sajtót, akik annyira betagozódtak már a NER rendszerébe és olyan baloldalellenes kampányt is folytattak, aminek után egy könnycseppet sem voltunk képesek megszűnésükkor hullatni.
A Fidesz-rezsim alapjává vált a hazudozó média, ráadásul olyan anyagi forrásokkal, amelyeket szinte közvetlenül a mi zsebünkből vettek ki. Így lehetséges ma, hogy az állampolgárok adóforintjainak százmilliárdjai mennek el a Fidesz szélsőjobboldali pártpropagandájára. Ez a pártpropaganda pedig a Soros-kampánnyal és a menekültellenes kampánnyal burkoltan antiszemitává és nyíltan rasszistává vált, amely manapság már bőven kiérdemli a fasiszta jelzőt. A mi pénzükből ontja a propagandát a “köztévé”, az állami rádiócsatornák, az önkormányzati lapok, helyi rádiók, illetve Fidesz-propaganda megy a szintén a mi adóforintjainkból működő kormánypropagandából is. Még a Kitörés napi neonáci propaganda és csapatépítő túrát is a mi adónkból támogatja áttételesen az EMMI, amely támogatja a Hazajáró Honismereti és Turista Egyesületet.
Ezen mocskos „sajtóval” szemben csak egyetlen demokratikus viszony képzelhető el: igazgatótól a portásig mindenkit kirúgni és elintézni, hogy ez életben ne kapjanak állást többet ebben az országban. Mindenki felelős, aki része a rendszernek, és megígérhetjük, hogy a szerepéért mindenkit el is fogunk számoltatni.
Az Európai Baloldal volt az első párt (és talán az egyetlen), amely nyíltan deklarálta, hogy törli a szélsőjobboldali „köz”- és magánmédia elérhetőségeit a sajtólistájáról. Miért? Mert fasisztákkal nincs semmilyen párbeszéd a feltétel nélküli kapituláció aláírásán kívül.
Karácsony Gergely már ott megbukott, mikor elfogadta a „köz”média meghívását és beült a stúdióba.
Itt még mindig meg lett volna a lehetősége, hogy a rá záporozó primitív és rosszindulatú kérdésekre keményen reagáljon és elküldje a műsorvezetőt oda, ahova való.
Itt még mindig meg lett volna a lehetősége, hogy kifejtse a véleményét a „köz”média stílusáról.
Itt még mindig meg lett volna a lehetősége, hogy szépen felálljon a székből és a műsor közben demonstratív módon elhagyja a stúdiót.
Ez nem újdonság, mi is így bántunk a nácikkal, amikor Budaházy György egy olyan pólóban jelent meg egy Echo Tv-s vitaműsorban, amin egy stilizált alak szemétbe dob egy Dávid-csillagot. A műsor elején Kende Péter ügyvéd/író és Vajnai Attila, az Európai Baloldal elnöke azonnal felállt az asztaltól és elhagyta a stúdiót. Fasisztákkal ugyanis csak így lehet bánni, minden más történelmi felelőtlenség és óriási károkozás, hiszen legitimálja a szélsőjobbot.
Karácsony Gergelynek azonban eszébe sem jutott felállni, eszébe sem jutott helyben rendre tenni a műsorvezetőt és a szerkesztőt. Márpedig ezt a férfias vehemenciát várnánk egy ellenzéki vezetőtől, nem a kisfiús teszetoszaságot.
Itt nem egy interjúról volt szó, amire legyinteni lehet. Itt egy demokratikusnak és ellenzékinek vélt vezető állt szemben a NER korrupt és fasiszta stílusú médiájával. Itt két – elvileg – történelmi ellenfélnek kellett volna összecsapnia, és lehetőleg a demokratikus oldalnak győzedelmeskednie, vagy legalábbis méltósággal kikerülnie ebből a csatából. Karácsony Gergely kimerészkedett egy frontra, ahol – mint kiderült – semmi keresnivalója nem lett volna, majd hagyta, hogy ocsmány módszerekkel a földbe döngöljék, majd hazament. Egyedül a kormánymédia műsorvezetőjének borzalmas stílusa és kérdései mentették a helyzetet, hiszen ezeket erősen kritizálni lehetett az “ellenzéki” médiában. Erről szóltak a hírek, nem pedig Karácsony Gergelyről. Arról a Karácsony Gergelyről, akinek ebben a szituációban brutális erkölcsi fölénnyel kellett volna győztesen kikerülni ebből a helyzetből, de az egyszeri riporternőt sem volt képes lemosni.
Karácsony Gergely nem először bizonyítja be, hogy egyszerűen gyáva és arra is alkalmatlan, hogy a saját cipőfűzőjét bekösse. Különösképp, ha a NER támaszának számító Jobbiknácikról kellett nyilatkoznia.
Az ellenzéknek olyan vezetők, olyan pártok és mozgalmak kellenek, amelyek
1, felismerik, hogy ez a rendszer a médiájával együtt fasiszta;
2, ezt a rendszert és a médiáját pironkodás nélkül le merik fasisztázni;
3, ezt a rendszert és a médiáját meg akarják semmisíteni.
Karácsony Gergely még az első szintre sem jutott el. És ez nem az első eset, amikor Karácsony Gergely gyávának bizonyult és alkalmatlannak a fővárosi emberek képviselőjének és ellenzéki vezetőnek. Aki a kormánypropaganda riporterével nem képes felmosni a padlót, az hogy lesz képes szembenézni februárban, Budapesten azzal a több száz nácival, akik Kitörés napot jönnek majd ünnepelni. Hogy lesz képes szembenézni azokkal, akik Budapesten családokat lakoltatnak ki? Hogy lesz képes kiállni azokért a százakért, akik telente halálra fagynak Budapest utcáin vagy saját fűtetlen lakásaikban?