ELMÚLTAK A VÁLASZTÁSOK. MINDEN FOLYTATÓDIK, AHOL ABBAMARADT
1. A választásokról, tulajdonképpen már csak annyit: november 4-én mindkét újonnan megválasztott államfő – Alekszandr Zaharcsenko Donyeckben, illetve Igor Plotnyickij Luganszkban – letette a hivatali esküt. Ezzel MINDKÉT ÚJ NÉPKÖZTÁRSASÁGNAK TÖRVÉNYES, A NÉP ÁLTAL MEGVÁLASZTOTT ÁLLAMFŐJE, ILLETVE PARLAMENTJE VAN. Akik, elvileg, törvényes, egyenrangú partnerei bármelyik másik ország vezető politikusainak. (November 10-én a luganszki parlament – a Népi Tanács – már meg is tartja első ülését.)
Minden esetre SOKKAL TÖRVÉNYESEBB, sokkal reprezentatívabb ÁLLAMFŐK, ILLETVE PARLAMENTEK ŐK, MINT A SZOMSZÉDOS UKRAJNÁNAK. AHOL EGY, A HATALMAT ERŐSZAKKAL MEGRAGADÓ JUNTA LEGITIMÁLTATTA MAGÁT OLYAN ELNÖK-, ILLETVE PARLAMENTI VÁLASZTÁSSAL, amelyből az ellenzéket gyakorlatilag kizárták, az esetleges ellenjelölteket terrorral, megfélemlítéssel kényszerítették visszalépésre. A választások pedig nem voltak reprezentatívak. Minthogy, egyrészt, a Donyec-medence népe eleve nem is volt hajlandó részt venni rajtuk – másrészt a junta uralma alatt álló területek jó részén is A LAKOSSÁG NEM ÉREZTE MAGÁÉNAK A VÁLASZTÁSOKAT, AZOK TÉTJÉT. Nem beszélve a rengeteg visszaélésről. DE HÁT MILYEN VÁLASZTÁS IS LENNE ELVÁRHATÓ EGY FASISZTA, ELEJÉTŐL FOGVA TÖRVÉNYTELEN JUNTÁTÓL?
Az orosz külügyminisztérium nyilatkozatban üdvözölte a választást. Volt abban egy kulcsfontosságú mondat. Amit sokféleképpen lehet értelmezni – és NYILVÁN MAGÁTÓL AZ OROSZ VEZETÉSTŐL (egyebek mellett a térségben fölöttébb zavaros, életveszélyes sakkjátszmát játszó államfőtől, és diplomáciai piruett-bajnokától) FÜGG, MIKÉNT ÉRTELMEZI AZT. A kulcsmondat így hangzik: OROSZORSZÁG TISZTELETBEN TARTJA A DONYEC-MEDENCE NÉPÉNEK VÁLASZTÁSÁT.
Márpedig a Donyec-medence választói – akiknek, a junta szokásos hazugságaival ellentétben, jó kétharmada-háromnegyede az urnákhoz járult, és órákon keresztül várt sorára, dacolva a hideggel, a bármikor kiújulható gyilkos tüzérségi csapások veszélyével, a junta fenyegetőzéseivel – ELSŐSORBAN ÉS MINDENEKELŐTT A LEGITIM VEZETÉSRE, EZEN KERESZTÜL PEDIG A KÉT ÚJ NÉPKÖZTÁRSASÁG FÜGGETLENSÉGÉRE SZAVAZOTT. És minthogy a nép már másodszor tett arról tanúbizonyságot, hogy TÖBBÉ NEM KÍVÁN EGY ÁLLAMBAN ÉLNI az őt 23 évig megalázó, másodrendű polgárokként kezelő Ukrajnával, az őt bombázásokkal, nélkülözésekkel gyilkoló, létében, nemzeti mivoltában fenyegető FASISZTA JUNTÁVAL – VÉGTELEN CINIZMUSRA VALL EZEK UTÁN OLYASFAJTA KOMBINÁCIÓKAT GYÁRTANI, AMELY A DONYEC-MEDENCÉVEL, MINT UKRAJNÁNAK TOVÁBBRA IS A RÉSZÉVEL SZÁMOL. Ha tehát a mesteri sakkjátszmák és diplomáciai piruettek kedvelői, értelmi szerzői és végrehajtói komolyan vennék saját szavaikat, akkor a választásoknak ebből az üzenetéből kellene kiindulniuk. Ahelyett, hogy milliók bőrét vinnék, újra és újra, a vásárra. Már Oroszországban is mind többen figyelmeztetnek: a felelőtlen játszadozás és hazardírozás Novorosszija bukásához vezethet – és akkor az isten sem menti meg Oroszországot a háborútól. Mert akkor ő következik a sorban, a minden józan eszét elvesztett, saját hatalmi tébolyától megittasult amerikai vezetés globális harci tervében.
2. Alig zárták be a szavazóhelyiségeket, a junta ismét „beindult”. Már az első éjszaka súlyos tüzérségi támadás érte Donyecket – csak azon az éjszakán öten estek a junta gyilkos tüzérségének az áldozatául. Azon az éjszakán ÚJRA GYÚJTÓLÖVEGEKET LŐTTEK KI A VÁROSRA. A gyilkos tüzérségi támadások másnap is folytatódtak. Találat ért, egyebek mellett egy iskolát. Az épület előtt becsapódó aknáktól súlyosan károsodott maga az épület is. De áldozatul estek az iskola melletti sportpályán gyanútlanul focizó fiatalok is: a repeszek kettejük életét oltották ki, egy nyolcadikos, és egy végzős fiúét. Négy másik fiatal kórházba került, egyikük válságos állapotban. (Az orvosoknak sikerült megmenteniük az életét.)
Ismét heves harcok folynak a repülőtér körül: az ellenség az irodaépületek visszafoglalásával próbálkozik. Részben ezt a célt is szolgálja a város kiújult és heves ágyúzása. A tüzérségi tűz mellett az ellenség tankrohamokkal is próbálkozik: a repülőtéren tankcsatára is sor került. Másfelől a néphadsereg is próbálja, legalább részben, elhallgattatni a Donyecket és a repülőteret lövő ütegeket. Kisebb, helyi jelentőségű csatákra is sor kerül.
Már hetek óta szerepel a hadijelentésekben egy Luganszk megyei falu, Bahmutka, illetve a közelében vezető országúton lévő több ukrán ellenőrző poszt. Hosszú, keserves küzdelmekben a néphadseregnek sikerült elfoglalnia a 32 sz. posztot, a 31-est azonban az ellenségnek sikerül újra és újra megerősítenie. Ez utóbbi ellenőrző poszt felől egyre hevesebb tűzcsapások érik a környező városokat, falvakat. Az egyik városban sikerült eltalálni egy étolajüzemet: a becsapódás számos emberéletet követelt. Egy fiatal lánynak a fejét vitte le a repeszgránát. Heves tűzcsapások érik a néphadsereg Mariupol város környékén elfoglalt állásait is.
Luganszk megye északi részén a frontvonal a Szeverszkij Donyec folyó mentén húzódik. Az ellenség két pontonhidat épít – az egyiknél sikerült feltartóztatni a támadó alakulatot. A folyó átlépése azt jelentené, hogy a front, a harci cselekmények visszatérnek a megye központi részébe, többek között a főváros, Luganszk közelébe is. Liszicsanszk városában a helyi lakosok óriási konvoj vonulását figyelték meg: félszáz páncélossal, hadianyagokat és ponyvával letakart rakományt szállító teherautók sorával, továbbá öt „Grad” típusú rakéta sorozatvetővel. A KONVOJ LUGANSZK VÁROSA FELÉ VONUL, így félő, hogy közel két hónapnyi szünet után újra kezdődnek a nyáron nagyon sokat szenvedett város megpróbáltatásai. A közelben lévő Szcsasztyje város körül (ahol a megye északi részét árammal ellátó hőerőmű is van) tovább folynak a heves összecsapások, egyelőre eredmény nélkül.
Az új államfők beiktatása után, illetve az azt követő napon Donyeck megyében 12, Luganszk megyében 6 halálos áldozatot követeltek a belövések a polgári lakosság körében.
Mindez azt látszik jelezni, hogy a junta mégis támadni készül a közeli napokban. Ennek ellentmond, ugyanakkor, hogy szakértők véleménye szerint Kijev még nem készült fel a téli hadviselésre. Nem kész még a NATO sem a védenceinek való segítségnyújtásra. Sokak szerint azonban, ha – Moszkva szándékai szerint – a konfliktus elnapolódik tavaszig, a tél folyamán a NATO felkészülhet arra, hogy tavasszal, a junta offenzívájának megindulásakor, kész legyen maga is beavatkozni. Folynak már a tárgyalások fegyverek szállításáról, illetve azok egy része meg is érkezett. Ezek között nagy pontosságú tűzfegyverek, illetve a rádiófelderítés eszközei is lesznek.
3. Újabb hírek jelennek meg a junta kegyetlenkedéseiről. Az internetre fölkerült két kép, a néphadsereg egy-egy elfogott harcosának a kivégzéséről. Egy másik helyen szörnyű látvány fogadta a néphadsereg harcosait: egyik pár napja eltűnt bajtársuk holtteste került elő. Mint rekonstruálták az esetet: a felderítésben járt harcost súlyos sebesülés érte. A vérző, tehetetlenül fekvő emberre rábukkantak a junta katonái, akik előbb megkínozták, majd lábánál fogva egy tank után kötötték, és addig vonszolták, amíg a test szétmarcangolódott. (Szelényi Zsuzsanna pedig eközben az ilyen szörnyetegek emberi jogai miatt siránkozik.)
A junta erkölcseire jellemző, hogy még saját sebesültjeiket, halottaikat sem szállítják el. (Sőt még az is előfordult, hogy a néphadseregnek azokra a harcosaira lőttek, akik, helyettük, meg kívánták adni az ellenségnek a végtisztességet.) Az is nem ritkán megesik: még a rokonoknak sem engedik meg, hogy halottaikat elvigyék.
Megkezdődtek a november 2-i választás miatti megtorlások is. A junta megszállása alatt álló településeken embereket hurcoltak el csak azért, mert rokonaik Donyeckben részt a választások előkészítésében, lebonyolításában.
4. Történtek azért pozitív fejlemények is. Mindössze néhány nappal az ötödik után, az orosz állam hatodik segélyszállítmánya is eljutott rendeltetési helyére: Donyeckbe és Luganszkba. Mielőtt komolyan vennénk az e miatti kijevi és nyugati csaholást, nem árt felidézni: 1. az első szállítmány körüli, hetekig tartó kijevi packázást (amit megelégelve az orosz állam azután egyoldalúan lépett); 2. AZ UKRÁN VÖRÖSKERESZT MÁR ILYEN ÜGYEKBEN SEM HAJLANDÓ EGYÜTTMŰKÖDNI OROSZ PARTNERÉVEL, és HIVATALOSAN FEL IS MONDTÁK AZT. Pestiesen szólva: akkor pedig miről beszélünk?
November 4-én a Naftogaz – pár nap késéssel ugyan, de – átutalta tartozásának első részét, 1,45 milliárd dollárt, a Gazpromnak. Az év végéig még további 1,7 milliárdot kell törlesztenie, míg jövőre esedékes az 5,3 milliárdból még hátralevő részlet átutalása.
Már kevésbé pozitív, hogy a kijevi rezsim bejelentette: 1. semmiféle kifizetésre, bérekre, nyugdíjakra, segélyekre, stb. nem biztosítja a pénzt – mindaddig, amíg az adott területek a népi erők ellenőrzése alatt állnak. 2. Ugyanilyen kikötéssel, leállítják a Donyec-medencének való gáz és energia szállítását is (ami nem nagy baj, lévén, hogy Oroszország a térséggel már külön megállapodott a gázszállításról, illetve hamarosan távvezetéken érkezik majd az áram a térségbe Oroszországból).
Csikós Sándor