„Kő kövön ne maradjon, se egyetlen test Nusaybin-ban!”
Ezek a szavak Devlet Bahcevi-től, a török Nacionalista Mozgalom Párt (MHP) vezetőjétől származnak. Mikor meghallottam őket a televízióban, megborzongtam.
Ez felhívás mészárlásra…
Vagy a „tenkil” mentalitás feléledése.
A tenkil nagyarányú megsemmisítés.
Kollektív mészárlás.
És azt jelenti, hogy kő kövön ne maradjon, sem egyetlen test.
Az 1938-as Dersim Mészárlás az egyik legborzasztóbb példája a „tenkil” mentalitásnak, és még mindig nagyon él, és nem tűnt el az állam zugaiban.
1991 februárjában Süleyman Demirel [korábbi török miniszterelnök] ezt mondta nekem:
“Szörnyű dolgok történtek Dersim-ben 1938-ban.”
Ihsan Sabri Çaglayangil, Demirel kormányának külügyminisztere és 1938-ban Dersim rendőrbiztosa ezt mondta 1986-ban Kemal Kılıçdaroğlu-nak, a Köztársasági Néppárt (CHP) jelenlegi vezetőjének:
„A menekülteket barlangokba vitték. A hadsereg mérges gázt használt a barlangbejáratokon keresztül és megmérgezte őket, mint a patkányokat… Fiatalokat és időseket, megölték Dersim kurdjait.”
Mushin Batir, a légierő korábbi parancsnoka és az 1971. március 12-ei katonai puccs kulcsfigurája ezt írja memoárjaiban a Dersim-i „különleges küldetésről”, amelyben pilótaként szolgált:
„Egy katonai sátrat emeltünk nem messze Elazig-tól, Harput lábánál. Röviddel azután megkezdtük a hadműveletünket az első állomásnál, amely Pertek [egy kurd város] volt. Több mint két hónapja voltunk különleges küldetésen… Elnézést kérek olvasóimtól, de tartózkodnék életem ezen szakaszának elmesélésétől.”
Mi volt a „különleges küldetés”?
Miért tartózkodott Mushin Batur attól még annyi év után is, hogy beszéljen életének eme periódusáról, ezt kérdem én.
Dersim minden bizonnyal egy „tenkil” hadművelet volt.
2010-ben a jelenlegi elnök, Tayyip Erdoogan ezt mondta:
„1938-ban 50.000 embert mészároltak le Dersim-ben…”
Újjáéledt a mentalitás, hogy „kő kövön ne maradjon, se egy test” Dersimben.
Sajnos ez a helyzet.
Évek múltán Cizre-ről és Sur-ról is úgy fognak beszélni, mint Dersim-ről, és sajnos a mai szenvedés megalapozza a holnap nagyobb bánatát.
De néhányan, ahogy a történelemben és ma is teszik, megvédik a „tenkil” mentalitást mint az „állami mentalitás” előfeltételét.
Miféle „állami mentalitás” az, amely nem talált megoldást egy problémára, amely 1923 óta 29 lázadást szült?
Miféle „állami mentalitás” az, amely betiltja saját polgárai egy csoportjának az identitását és nyelvét, de erre sem talált megoldást 1923 óta?
Miféle „állami mentalitás” az, amely erőszakkal áthelyezi saját polgárait, és évek óta felégeti otthonaikat, és nem talált megoldást 1923 óta?
Miféle „állami mentalitás” az, amely teljesen figyelmen kívül hagyja a törvényt, megteremtette a Susurluks-ot [a maffia és az állam közti kapcsolatokat], az Ergenekons-t [elburjánzó államot] és több ezer ítélet nélküli gyilkosságot hajtott végre, de nem talált megoldást 1923 óta?
Miféle „állami mentalitás” az, amely katonai puccsokat hajtott végre, felfüggesztette demokráciát, semmibe vette a törvényt, székletet etetett saját polgáraival, mint a Diyarbakir Katonai Börtön esetén, de nem talált megoldást 1923 óta?
Miféle „állami mentalitás” az, amely nemcsak nem oldotta meg a problémát, hanem épp ellenkezőleg, súlyosbította és elmélyítette.
Miféle „állami mentalitás” az, amely Törökország forrásait inkább háborúra költötte, mintsem a fejlődésre és a jólétre.
Miféle „állami mentalitás” az, amely több mint 50.000 polgára halálához vezetett 1984 óta?
Miféle „állami mentalitás” az, amely nem tanulta meg a leckét minden vérontásból és hibából 1923 óta?
És végül, miféle „állami mentalitás” az, amely azt hiszi, hogy minden vér és könny és tragédia ellenére a megoldás ott van az alagút végén?
Ilyen „mentalitással” csak összezavarodni lehet!
Ilyen „állami mentalistással”, amely mindig ugyanazt teszi és más eredményt vár, csak összezavarodni lehet… Vége!
Írta: Hasan Cemal
Eredetileg megjelent török nyelven a T24-ben. A magyar fordítás a Kurdish Question angol fordítása alapján készült.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.