Az ultraliberális HVG hasábjain jelenhetett meg érthetetlen módon az a bődületes ostobaság, amelyet Seres Lászlónak sikerült ismét összetákolnia.
Erős kétségünk van, hogy az úr bármit is olvasott volna Marxtól, vagy ismerné a munkásmozgalom történelmét, de mivel komoly nézettséggel rendelkező felületen jelent meg, ezért illő helyre tenni a dolgokat.
Mit köszönhetünk Marxnak és az általa forradalmasított munkásmozgalomnak? Lényegében MINDEN egyes jelenlegi szociális és emberi jogunkat, legalábbis azok túlnyomó többségét a 8 órás munkaidőtől kezdve a szociális rendszeren át a nők választójogáig. (Mondjuk ezt úgy, hogy a Seres által preferált kapitalista rendszer ezen szociális hálót és jogokat az elmúlt 28 év katasztrofális rendszere már elég „sikeresen” lebontotta.)
Seres lényegében egyetért azzal, hogy Orbán Viktor egyenlőségjelet húz az általa vélt „kommunizmus” általa vélt „bűncselekményei” és Karl Marx közé. Az ilyen felelőtlen egyenlőségjelek húzogatása nem új keletű, és sok más esetben is bőven megnyilvánul, gondoljunk csak a marxizmus és sztálinizmus, valamint a kommunizmus és a fasizmus közé tett teljesen fals egyenlőségjelekre.
Csak jelezzük: Jézus Krisztus és a 800 millió embert meggyilkoló keresztény vallási irányzatok és intézményesített rendszereik között sokkal több kapocs van, mint Karl Marx és Sztálin/Pol Pot/Rákosi között, de mégsem vetemedünk arra, hogy ezek közé hasonlóan felelőtlen egyenlőségjeleket szúrjunk pusztán politikai célzatú lejárató kampány céljából.
A marxizmus humánus, felszabadító eszme, amely az ember ember általi kizsákmányolásának megszüntetésére és a társadalom felszabadítására törekszik. Aki ennek nevében emberiség elleni bűncselekményeket hajt végre, tekintélyuralmi diktatúrákat hoz létre vagy népirtásokat követ el, az definíciószerűen elveszti a „marxista” / „kommunista” titulust, független attól, hány munkásmozgalmi szimbólumot varr fel az egyenruhájára. Seres számára kapóra jönnek az egyenruhákra felvarrt hamis vörös csillagok, még akkor is, ha azoknak semmi közük az egyik első vörös csillagoshoz, Karl Marxhoz.
Lényegében olyan durva prekoncepciókat alkalmaz, mint a jelenlegi Fidesz-rezsim, amelynek intézményei ugyan elismerik, hogy Ságvári Endre kommunistaként nem hajtott végre bűncselekményeket (bár szélsőségesek már terroristázzák) és nem vett részt diktatórikus rendszer kiépítésében, de – szerintük -, ha nem hal meg, akkor bizonyára ezt tette volna, tehát a nevét nem viselheti egy szegedi gimnázium, és nem is lehet emléktáblája Budapesten.
A kommunista munkásmozgalom Sztálin halála után erélyesen nézett és fordult szembe a múlttal. A kommunizmus NEVÉBEN elkövetett bűncselekmények okozta károk helyrehozása, a rehabilitációk, a gulágok bezárása azonnal megkezdődtek és évtizedekig tartottak. Olyan folyamat indult meg, amelyre sem a kereszténység, sem a kapitalizmus, sem a szélsőjobboldal nem volt hajlandó és képes mind a mai napig. Ezen „eszmék” és rezsimek bűneinek tagadása viszont napirenden van, még számos európai országban törvényt is kellett hozni ellene.
Seres úr előszeretettel hivatkozik cikkében Pol Potra, amelynek rezsimje első körben végezte volna ki az értelmiségi Marxot, és amelynek működésében semmi sem hasonlít a Marx által leírt tézisekre. Azzal a Pol Pottal érvel, akit a nyugati hatalmak fegyvereztek fel és képeztek ki a vietnami kommunisták ellen. Azzal a Pol Pottal érvel, aki meg is támadta a függetlenségéért élet-halál harcot vívó vietnami kommunistákat. Azzal a Pol Pottal érvel, akinek rendszerét a vietnami marxisták üldözték el, de ennek ellenére a nyugati „demokráciák” nyomására még ezután is az ENSZ-ben képviselhette Kambodzsát még akkor is, mikor nyilvánosságra kerültek az ott elkövetett tömegmészárlások.
Seres úr lemarxistázza a vörös khmereket, akik magukat inkább maoistának bélyegezték, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy csak az elmúlt napokban is előfordult, pl. Indiában, hogy maoista gerillák a marxista kommunista párt kádereire lövöldöztek.
Seres úr beáll a KDNP szellemi színvonalával kompatibilis történelemhamisításba, mely szerint Marx antiszemita. (Tudjuk, hogy Marx etnikailag zsidó volt).
Seres úr elfelejti, hogy a kommunista eszmét durván eltorzító tekintélyuralmi rezsimek elsőként a hithű kommunistákkal számoltak le. Elfelejti, hogy a sztálini koncepciós perek kivégezték a régi bolsevik gárdát, valamint azt is, hogy Kádár János Rákosi Mátyás börtönében ült.
Seres úr nem hivatkozik Amilcar Cabral-ra, Thomas Sankarára, Einsteinre, Pablo Picasso-ra, Charlie Chaplinre, Dalton Trumbo-ra, Salvador Allendére, Che Guevarára, Jean-Paul Sartre-ra, Albert Camus-re, Nelson Mandelára, Maxim Gorkijra, Pablo Nerudára, Antonio Gramsci-ra, és legfőképp nem hivatkozik József Attilára sem.
Seres úr a kommunista munkásmozgalom térben szinte a világ minden szegletére kiterjedő és időben több mint 150 éves történelmét az analízis teljes félredobásával azon az egy síkon értelmezi, amely épp az ő politikai szimpátiájával egybevág. Seres úr a kommunizmus kapcsán Sztálint és Pol Potot tükrözi, miközben feledésbe merül a munkások alapvető jogainak képviselete, a fasizmus felett aratott győzelem, a gyarmati rendszer megszüntetése, számos fejlődő ország felszabadítása, óriási méretű infrastruktúra kiépítése, valamint a hatalmas tudományos és kulturális örökség.
Seres úr elfelejti, hogy a magyarországi társadalmi többség számára csupán egyetlen rendszer volt képes elfogadható és tisztességes életet biztosítani, ez pedig marxista volt. Seres úr elfelejti, hogy a jelenlegi, Fidesz-fasiszta rendszert egyetlen társadalmi erő fogja csak leváltani, és ez is marxista lesz. (Lehet próbálkozni Gyurcsányokkal és Bokrosokkal, de nem fog menni).
A marxizmus tudomány, amelyet az elmúlt majdnem 200 év alatt senkinek nem sikerült cáfolni, maximum a Karl Marx által leírt elméleteket finomítani, kiegészíteni, esetleg egyes elemzéseinek pusztán morzsáit cáfolni.
Seres úr ennek ellenére a temérdek kötetnyi marxi életművet képes egyetlen mondatban összefoglalni: „hogyan vegyük el a sikeres emberek pénzét és adjuk oda másoknak.” Ezzel az a probléma, hogy ez pont a kapitalizmus. Sikeres munkások sikeres munkájának gyümölcsét egy tőkés rendszer által kisajátítani és odaadni a rajtuk vámpír módjára élősködő kisebbségnek.