Létezik egy mondás, melyet gyakran Mark Twain amerikai írónak tulajdonítanak: „egy hazugság félig körbeérheti a földet, mire az igazság felveszi a cipőjét.”
Nem lehet meglepő így, hogy miközben a 2003-as iraki háború ügye már nagyrészt hiteltelenedett, néhányan még mindig vevők az amerikai és brit kormányok nyugtalanító mennyiségű propagandájára.
Például Gerd Nonneman, a katari Georgetown Egyetem nemzetközi kapcsolatok és öbölmenti tanulmányok professzora legutóbb a Twitteren nyilatkozott a tömegpusztító fegyverekről: „A feltételezések szerint Szaddam célja az volt, hogy otthon és külföldön mindenki folyamatosan találgasson.” Hasonlóan Philip Stephens politikai elemző, a brit hírszerzéssel foglalkozó két könyv szerzője a Financial Times novemberi számában megjegyezte, hogy az akkori iraki vezető „azt hitte, hogy a belföldi tekintélye Irakban azon a látszaton alapszik, hogy van tömegpusztító fegyvere.”
A tézis, hogy Husszein átverte az egész világot, hogy azt higgyék, Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, meglepően elterjedt. John Simpson a 2013-as BBC Newslight különkiadásában az Irak: 10 év elteltével műsorban közölte: „Sokként érte Blairt és Busht, mikor rájöttek, hogy Szaddam furfangosan megszabadult a fegyvereitől” még a 2003-as invázió előtt. Sir John Scarlett, a Közös Hírszerzési Bizottság főnöke vallomásában azt állította, hogy Husszein meg akarta teremteni azt a képzetet, hogy tömegpusztító fegyvere van, hogy „hatalmat szerezzen a régióban.”
Hasonlítsuk össze ezen állításokat Szaddam Husszein és az iraki kormány más tagjainak nyilatkozataival.
2003 februárjának elején Husszein a Négyes Csatornán sugárzott interjúban közölte Tony Benn-nel: „Csak egy igazság van, és ezért elmondom önnek, amit már annyiszor elmondtam ezelőtt, hogy Iraknak egyáltalán nincsenek tömegpusztító fegyverei.” Még ugyanebben a hónapban a CBS News-nak adott interjújában megismételte, hogy „óriási hazugság, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, mint biológiai, vegyi és nukleáris fegyverek”.
2002 decemberében Tariq Aziz iraki miniszterelnök-helyettes közölte az ABC News-zal: „Nincsenek tömegpusztító fegyvereink. Nincsenek vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyvereink.”
Ahogy az amerikai Brooking Intézet agytrösztje 2002 decemberében megjegyezte: „Irak folyamatosan tagadta, hogy bármilyen tömegpusztító fegyvert is birtokolna.”
2002. november 13-án Irak közölte az ENSZ-ben, hogy nem állított elő és nem is birtokolt tömegpusztító fegyvereket azóta, hogy a megfigyelők 1998 decemberében elhagyták az országot. Két hónappal korábban, 2002. szeptember 19-én a CNN jelentette, hogy „Naji Sabri iraki külügyminiszter levelet adott át az ENSZ-nek Husszeintől, amelyben azt állítja, hogy Iraknak nincsenek vegyi, nukleáris vagy biológiai fegyverei.”
Mi folyik itt? Miért állítják állítólag okos és tájékozott emberek, hogy Husszein megpróbálta átverni a világot, hogy azt higgyék, Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, miközben a bizonyítékok ezeknek világosan az ellenkezőjét mutatják – hogy az iraki vezetés folyamatosan tagadta, hogy tömegpusztító fegyverei lennének?
A választ meg lehet találni Nonneman tweetjének egy részében, amely megelőzi az állítását Husszein kettősségéről: „A probléma nem [az amerikai és brit] hazudozás volt. Ez egy belső csoportos ferdítés volt, hogy alternatív magyarázatokat keressenek.”
Röviden: a brit és amerikai kormányok jóhiszemben cselekedtek, nem voltak hazugságok a tömegpusztító fegyverekről. Ezek szerint a Guardian/ICM 2004. júliusi felmérése résztvevőinek 55%-a tévedett, mikor azt gondolta, hogy Tony Blair brit miniszterelnök hazudott.
Mint a vélekedés, hogy az iraki kormány szándékosan kétértelmű volt a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban, amely tézis nem állja ki az alapvető bizonyítékok próbáját sem.
Bárki, aki érdeklődött a hírek iránt 2002-03 során, emlékezhet, hogy a brit kormány Irakkal kapcsolatos hazugságai és megtévesztései számtalanok, könyörtelenek és egyre nyilvánvalóbbak voltak.
Például Blair folyamatosan azt állította, hogy Irak és a tömegpusztító fegyverek problémáját az ENSZ által akarja megoldani. A történelmi bizonyítékok egész másról árulkodnak.
Blair a fő külpolitikai tanácsadójának, az Egyesült államokbeli brit nagykövetének írt 2002 márciusi feljegyzése egy tervet vázol fel, hogy „besározzák Szaddamot a fegyverellenőrök és az ENSZ BT előtt.” Hogyan? Egy 2002. júliusi kabinetülés dokumentuma elmagyarázza: „Lehetséges, hogy egy olyan ultimátumot kellene alkotni, amelyet Szaddam elutasítana, (mivel nem hajlandó elfogadni a korlátlan hozzáférést), és amelyet nem tartana eltúlzottnak a nemzetközi közösség sem.”
A cél tehát, hogy felhasználják a fegyverellenőröket és az ENSZ-t, hogy háborút gerjesszenek, nem pedig, hogy békés megoldásról tárgyaljanak.
2002. júliusában – teljes nyolc hónappal az invázió előtt, és mielőtt az ENSZ fegyverellenőrei 2002 novemberében visszatértek Irakba – Blair szintén írt George W. Bush amerikai elnöknek: „Önnel vagyok, akármi is lesz.”
A Downing Street Memo-ban kiszivárgott percek felvételei a Blair és főbb kormányzati tisztviselők közötti júliusi ülésről megvilágítják a további megtévesztést. Az MI6 vezetője összefoglalta: „A katonai akció már most elkerülhetetlen” Washingtonban. „Bush katonai akcióval akarja eltávolítani Szaddamot, amelyet a terrorizmushoz való kötödéssel és tömegpusztító fegyverekkel akar igazolni. De a hírszerzést és a tényeket is ehhez a politikához igazították.”
Ezen percekben Jack Straw külügyminiszter összefoglalja, hogy a háború ürügye „vékony volt. Szaddam nem fenyegette szomszédait, és a tömegpusztító fegyver kapacitása kevesebb volt, mint Líbiáé, Észak-Koreáé vagy Iráné.”
Továbbá az Összevont Hírszerzési Központ 2002. augusztus 21-ei feljegyzése szerint: „Kevés információnk van Irak vegyi és biológiai fegyver doktrínájáról, és keveset tudunk ezekről 1998 óta,” miközben egy korábbi, 2002. március 15-ei feljegyzés szerint: „az iraki tömegpusztító fegyverekről és ballisztikus rakéta programról szóló információink szórványosak és hiányosak”.
Ezzel kontrasztban Blair előszava a hírhedt 2002. szeptemberi iraki dossziéhoz Irak állítólagos tömegpusztító fegyvereiről határozottan állítja: „Nincs kétségem, hogy a fenyegetés súlyos és küszöbön áll,” majd a miniszerelnök megjegyzi, hogy „a hírszerzési források kétségkívül megállapították, hogy Szaddam folyamatosan vegyi és biológiai fegyvereket gyárt.”
A Chilcot Információs Iroda iraki háborúról szóló megállapításainak összegzéséről a Guardian 2016 júliusában megjegyzi: „A Chilcot azt találta, hogy Blair szándékosan eltúlozta az iraki rezsim által jelentett fenyegetést, mivel ürügyet akart teremteni a katonai akcióra a parlamenti képviselők számára.”
Akkoriban a média főként figyelmen kívül hagyta és ritkán említette azóta is Husszein Kamel iraki tábornok, az iraki fegyverprogram 1980-as és 90-es évekbeli főnökének vallomását, amely kiszivárgott a Newsweek magazinba.
1995-ben Kamel, aki Szaddam Husszein veje is volt, Jordániában beszélt az ENSZ fegyverellenőreivel: „Elrendeltem minden vegyi fegyver elpusztítását. Minden fegyvert – biológiait, vegyit, rakétát, nukleárist – elpusztítottunk.” Bár Blair kormánya nem csak mulasztotta el felfedni ezt a fontos információt a háború hajrájában. Blair szégyentelenül idézte Kamelt, amikor 2003 márciusában a háborút erőltette a parlamentben: „Husszein Kamel Jordániába szökött. Feltárt egy kiterjedtebb biológiai fegyver programot és első alkalommal közölte, hogy Irak felfegyverkezett erre a programra.”
Mit mutat meg ez az egész?
Elsőként megvilágítja azt a hatalmat, amelyre Mark Curtis brit történész úgy hivatkozott, mint „kormányzati propaganda kampány a háború utáni világ talán példa nélküli magasságokban.” 2006-ban a Harris Interactive közvélemény-kutatása szerint az amerikaiak fele hitte, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei voltak, amikor az Egyesült Államok 2003-ban megtámadta az országot.
Másodsorban, ez azt jelzi, hogy az elit állítólag magas szinten oktatott, kritikus gondolkodású tagjai, mint Nonneman, Simpson és Stephens, annyira érzékenyek a kormányzati propagandára, mint bárki más. Közben Noam Chomsky amerikai másként gondolkozó azt sugallja, hogy az értelmiségiek talán a társadalom legbefolyásolhatóbb rétege: „Egészében véve, ők a kiváltságos elit és osztják a hatalomban lévők érdekeit és észrevételeit.”
Chomsky megjegyzi, hogy „a tiszteletre méltó értelmiségiek virtuáliasan minden társadalomban azok, akik előkelőek a hatalomban lévők konformista kiszolgálására.”
És végül, ez megvilágítja azt a kifordult erkölcsű világot, amelyben élünk. Így annak ellenére, hogy Blair, Alastair Campbell és Gordon Brown kancellár mind központi szerepet játszottak Irak illegális és agresszív inváziójában, amely 500 ezer iraki férfi, nő és gyermek halálához és több millió menekülthöz vezetett, valamint megteremtette az Iszlám Állam megteremtésének feltételeit, mindhárman rendszeresen megjelennek a mainstream médiában.
Egy épeszű és igazságos világban az egyetlen nyilvános megjelenésük Hágában lehetne, ahol felelhetnének a bűneikért.
Írta: Ian Sinclair
forrás: Morning Star