Sok más országgal ellentétben, az Egyesült Államokban nem létezik szociáldemokrata párt. Ez pedig nem a küzdelem hiánya miatt van.
Nagy-Britanniában a Munkáspárt egy reformista párt, amely kapcsolódik a munkásosztályhoz a szakszervezetek által. De miért nincs hasonló projekt az Egyesült Államokban?
Pedig számos nagyon militáns munkásosztályi akcióhullám történt. És számos próbálkozás is volt egy szocialista szervezet megalakítása felé.
1880-ban Friedrich Engels írásaiban két fő indokot jelölt meg egy ilyen párt hiányára.
Leírta, hogy amikor az új telepesek brutálisan eltávolították az eredeti őslakosokat, az óriási területek megakadályozták a letelepült munkásosztály növekedését.
1865-ben, a polgárháború végén nagy robbanás történt az iparban. Ellenben Engels szerint a munkásosztály állandóan változott – néhány munkás kiköltözött a földekre és helyüket új bevándorlók foglalták el.
Akárhogy is történt, ezen elemzés igazsága már nem alkalmazható az 1920-as évekre, amikor a letelepült munkásosztály megjelent a nagyvárosokban.
De miközben tömeges militáns fellendülés volt a munkások között, ebben a korszakban még mindig nem jelent meg egy munkáspárt.
Ez – részben – azon a vélekedésen alapul, hogy a baloldalnak a Demokrata Párton belül kellett volna szervezkednie.
Az 1930-as évek előtt úgy tekintettek a Demokrata Pártra, mint amely támogatja a rabszolgaságot és a rasszista Jim Crow törvényeket.
Franklin D. Roosevelt elnöklete alatt, az 1930-as években, a párt megítélése jelentősen megváltozott.
A 30-as években több millió munkás harcias és mozgósító hulláma jelent meg, válaszul a Nagy Világválság nehézségeire és szenvedéseire.
Ennek eredményeként Roosevelt arra kényszerült, hogy végigvigye a „New Deal” programot, hogy megtámassza az amerikai kapitalizmust.
Ezen korszakban tárgyalások voltak arról, hogy a szakszervezetek egy független pártot alapítsanak, amely hangot adna nekik a kormányban.
De ebben a befolyásos Ipari Munkások Kongresszusa vezetői nem voltak érdekeltek. Ők inkább a Roosevelttel és a Demokratákkal való szövetséget választották.
Elpazarolva
Így elpazarolták a lehetőséget, hogy egy olyan új pártot alapítsanak, amely jelentősen támogatta volna a munkásokat.
Ettől a ponttól fogva gyökeret vert az ötlet, hogy a baloldal és a szakszervezetek a Demokrata Párton belül szerveződjenek és nem a saját szervezeteikben.
Számos lépés történt, hogy a Demokratákat a baloldalra vigyék el, beleértve az 1960-as évek átrendeződését, amely során a reakciós déli dixikratákat kinyomták a pártból.
De ez a Demokrata párt belül sem tudta megváltoztatni azt, ami a Demokrata Párt maga: egy kapitalista párt, amelyet az uralkodó osztály támogat.
A baloldal rétegei így ismét évtizedek munkáját öntötték a Demokrata Pártba, miközben független pártot is alapíthattak volna.
Az elmúlt évek ismét megmutatták, hogy az olyan progresszív személyiségek, mint Bernie Sanders, nagy figyelmet kaphatnak az Egyesült Államokban.
Óriási jelentősége lenne, ha Sanders vagy bármelyik baloldali vezető egy pártot alakíthatnának, amely felvállalná a szakszervezeti mozgalom követeléseit.
De még egy másik szociáldemokrata párt sem venné magára a mi korunk sokoldalú válságait.
Sokkal jobb lenne egy forradalmi szervezet megalapítása, amely a munkásosztály harcára és előretörésére fókuszál, mintsem ugyanazon választási machinációkra hagyatkozni a változásért.
Írta: Sophie Squire
forrás: Socialist Worker