Végre örülhetünk, hogy Magyarország 2:0-ra legyőzte az osztrák válogatottat. Gratulálunk is a kiváló sportteljesítményhez.
Újra felkerültünk a foci sporttérképére, és sok külföldi most izgatottan keres rá a Google-ban Magyarországra. Talán sokan akár turistaként is hazánkba látogatnak, segítve ezzel a hazai vállalkozásokat.
De ennyi! És semmi több!
Ettől nem leszünk gazdagabb ország, nem leszünk értékesebb ország, nem lesz kevesebb éhes száj.
A kormány persze mindent meg fog tenni, hogy saját sikereként próbálja eladni a válogatott szép szereplését. Ezt ne hagyjuk, és hangsúlyozzuk, hogy ez mennyire nevetséges.
Aztán itt van az MLSZ kampányreklámja, amelynek szlogenje egyszerű, ám mélyebb értelmében inkább félelmetes:
„Mindenünk a foci.”
A szövegben még az is benn vagy, hogy „magyarok vagyunk, mindenünk a foci”.
Elsőre kicsit túlzásnak is hangzik, még akkor is, ha kampányszöveg. Márpedig vannak olyan honfitársaink, akiknek, ha nem is mindenük, de elég sokat jelent a foci. Túl sokat is. Akár még a magyar rendőröknek is képesek nekirontani, és törni zúzni az utcákon, ha veszít a csapatuk. Sőt, akár akkor is, ha nyer. A valódi emberi értékek, a szolidaritás, a szeretet, a barátság és a béke számukra már lejárt és puhány fogalmak. Pedig, ha tudnák, hogy ezekhez az építő értékekhez mennyivel több erő és kitartás kell, mint az általuk képviselt romboláshoz. Nem véletlen, hogy ez az ultra felfogás egy másik szörnyűséggel párosul: az ultrajobboldalisággal.
Aztán van egy kormányunk, amely olyan társadalmat akar építeni, amelynek „mindene a foci”. A római birodalom agymosó tömegkontroll politikájának magyar változatát, a „cirkuszt és kenyeret – csak kenyér nélkül” politikáját alkalmazzák. Olyan társadalmat akarnak szerkeszteni, amelynek mindene foci, és amely számára szintén semmit nem jelent a szolidaritás, a bérharc, a szeretet, a küzdelem a jogokért. Amely számára az a fontos, hogy beterelődhessen egy stadionba, ahol nem kell törődni mással, csak a gólokkal. Ott „megszűnik” a munkahelyi kizsákmányolás, az éhes gyerek, az egészségügyi várólista, a befizetetlen csekkek. A hatalom a sportot ugyanúgy agykábító ópiumnak szánja, mint a vallást. Hétfőtől szombatig kizsákmányolnak, vasárnap reggel templom, délután pedig irány a meccs. Ez a Fidesz képe az árokba rúgandó tömegek számára.
Persze a burzsoázia is élvezheti a focit. A házuk mellett épülnek a stadionok. És ők már nem olyanok mint Kádár, aki testőrök nélkül szurkolt a nép között. Nem, nekik már VIP páholy dukál, pincérrel és drága pezsgővel… a szotyi mellé persze.
Közben elfeledkeznek azon öntudatos emberekről, akik szeretik ugyan a focit, de koránt sem mindenük. Ők azok, akik örülnek a magyar győzelemnek, de utána kikapcsolják a tévét, és azon fáradoznak, hogy ne csak a válogatott, hanem a magyar nép is győzzön…. a saját kormánya ellen, amely sanyargatja.
Ők piros mezt húznak, balszélről támadnak és megrohanják az ellenfél kapuját. Az emberelőny náluk van, de láncokkal kell futniuk. Az ellenfél állandóan szabálytalankodik, a bíró még sem fúj be semmit. Majd más nemzetek leláncolt játékosai is segítségükre sietnek. Közben a nézők is. Majd a meccset megnyerik, a stadionok kulturális központok lesznek, az erődökből iskolák, az elnyomókból vádlottak.
Ezt a foci már nekünk is sokat jelentene!