Az utóbbi napokban botrányt kavart a kormányzati támogatással készülő Gyurcsány-ellenes propagandafilm.
Természetesen a fasiszta kormány mindenféle goebbelsi propagandáját el kell ítélnünk. Azonban borzalmas az erre adott „ellenzéki” válasz is, amely a jogos és vállalható szolidaritáson túl azt is hangoztatja, hogy a kormány „fél” Gyurcsány Ferenctől.
A helyzet azonban ennél sokkal szofisztikáltabb!
Immár sokadik alkalommal történik meg, hogy a Fidesz-rezsim az ellenzék vezérévé keni fel Gyurcsány Ferencet, amely ellenzéket rendre le is győz.
Miért? Mert képes legyőzni, és mert őt képes a legkisebb energiabefektetéssel és legnagyobb eséllyel legyőzni.
A legellenszenvesebb politikus
Akár tetszik a jelenlegi „ellenzéknek”, akár nem: Gyurcsány Ferenc minden közvélemény-kutatás szerint az ország egyik leggyűlöltebb politikusa. Ezek tények, amelynek jogosságáról lehet vitát folytatni és folytatunk is róla.
Gyurcsány Ferenc kormányzati tevékenysége teljes joggal emeli őt a legellenszenvesebb politikusok közé. Nyilvánvalóan a fasisztoid kormány és a neonáci Jobbik képviselőinek meg kellene előzniük őt ezeken a listákon. Az is méltatlan, hogy egyes közvélemény-kutatások eredményei szerint Szálasi Ferenccel van kb. egy szinten. De Gyurcsány politikai tevékenysége elég komolyan kikövezte az utat ahhoz, hogy az elsők között szerepeljen ezen felmérésekben.
Gyurcsány a 2000-es években épp Tony Blairt próbált játszani, azaz azt a politikust, akinek a hágai nemzetközi bíróság előtt lenne a helye emberiség ellen elkövetett bűncselekményekért, konkrétan az iraki és afganisztáni, hazugságokon alapuló háborúkban való részvétel miatt. Ahogy Tony Blair elárulta a brit Munkáspárt baloldaliságát és perifériára szorította a pártot, úgy nyírta ki Gyurcsány Ferenc és neoliberális megszorító politikája az MSZP-t. Ahogy Tony Blair politikai öröksége is egy borzalmas konzervatív brit érát eredményezett, amely szociális katasztrófát és Brexitet okozott az országban, Magyarországon a Fidesz-rezsim vette át a gyeplőt. Orbán kétharmadáért a Gyurcsány- és Bajnai-féle megszorítások a felelősek. Nem is beszélve róla, hogy az a kormányzat hozzá sem mert nyúlni Simicskához, Kaya Ibrahimhoz és Joszip Tothoz, miközben ma ellenzékből “börtönnel” fenyegetnek fideszes politikusokat.
Óriási károkozás az ellenzéknek
Miközben Gyurcsány már a kormányzása alatt a népszerűtlenségi listák tetejére kúszott, ellenzékben is foggal körömmel ragaszkodott politikai pozíciójának megtartására. A neoliberális megszorítások hívei végül addig mentek, hogy a nácikkal való bűnös, felesleges és mindidáig eredménytelen kollaborációtól sem zárkóztak el, amelynek eredménye, hogy a cukikampányt és néppártosodást játszó, ám továbbra is neonáci párt a legnépszerűbb ellenzéki faktorrá kezdi kinőni magát a demagóg populista propagandájának – és Simicska tőkéjének – köszönhetően.
A szociális válságra való fókuszálás, tömegekkel, a szakszervezetekkel és a hazai és nemzetiközi baloldallal való kapcsolatépítés helyett az EU bürokratáitól szereztek papírokat (semmire sem jó jelentéseket), valamint pozícióharcot folytattak egymással, amelynek eredményeképp még mindig nincs az ellenzéki pártoknak semmiféle többségük a Fidesszel szemben, sem programjuk, sem szervezetük, sem stratégiájuk és taktikájuk.
Mikor az MSZP ellopta az Európai Baloldal „Fizessenek a gazdagok” jelszavát, a DK volt az első, aki ezt a kampányt, az ellenzék elmúlt 10 évének egyetlen jó momentumát, kicsinálta. Később az „összefogásnak” „hála”, nem a Jobbik demokratizálódott, hanem az „ellenzék” fasizálódott, kezdve onnan, hogy a DK politikusai az európai szélsőjobbal és a Fidesszel együtt szavaztak a menekültek földközi-tengeri mentésének kiterjesztése ellen, majd ezután ezt még szélsőbaloldali populizmusnak is jellemezték. (A beterjesztő testvérszervezetünk, az EP Baloldal (GUE/NGL) frakciója volt). Gyurcsány támogatta azt a kollaboráns-fasizálódó ellenzéki vonalat, amely ukránokat, oroszokat és kínaiakat tett a „migráncsok” helyébe. Szolidáris, humánus és baloldali út helyett a Fidesz-Jobbik gyűlöletkampány vonalát választották, amellyel lehetetlen a csalódott emberek megszólítása. Ezzel az „ellenzék” egy helyben toporog. Közben Niedermüller Péter (DK) kerülete az utcára tette a száztagú cigányzenekart és az egyetlen zsidó tévét, a Heti TV-t.
Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány 2017-ben bejelentette, hogy be fogja mutatni Orbán svájci bankszámláinak banki dokumentumait, amellyel hónapokig borzolta az ellenzéki közéletet. Mivel azóta semmi ilyesmire nem került sor, vélhetően totális kamu volt az egész, amellyel ismét az egész ellenzéket lejáratta.
M a rezsim taktikája?
Egyszerű: Orbán a számára legkényelmesebb jelölttel akar megmérkőzni. Ki akarja választani a népszerűtlenségi listákról a leggyűlöltebb „ellenzéki” politikust, felkenni őt ellenzéki vezérnek, a propagandájában pedig minden ellenzéki akció és ő közé egyenlőségjelet akar tenni. Ezt már régen elkezdték. A kiválasztott pedig nem más, mint Gyurcsány Ferenc.
Orbán nem azért bántja a volt miniszterelnököt, mert fél tőle. Orbán azért bántja, mert amit gyengítenek, az erősödik is. A Fidesz most gyűlöletkampányt kezd Gyurcsány ellen, amely kétélű fegyver. Ráadásul úgy kétélű, hogy mind a két élt saját érdekében képes használni. Az egyik él lehúzza Gyurcsányt a jobboldali táborban és az ingadozók között. Gyűlöletet kelt, fanatizál egy démonizált személy ellen, így mozgósítva híveit. A másik él pedig megerősíti Gyurcsány saját pozícióját az “ellenzék” köreiben. Mivel Gyurcsány a legnépszerűtlenebb hazai politikus, aki szavazók millióit tartja távol az ellenzékre szavazástól, a választás szinte Orbán zsebében van már most.
Ne feledjük el: a rossz reklám is reklám – különösképp a politikában! Ha Orbán valóban félne Gyurcsánytól, akkor nem előtérbe tolnák, hanem cenzúráznák. Akiktől Orbán valójában komolyan retteg – a kapitalizmust kritizáló, nagytőkeellenes, valódi baloldaltól -, azokat komoly cenzúra alá vetik alá a fasiszta médiában. Nem jelenhetnek meg közleményeik, nem küldenek forgatóstábot a rendezvényeikre, nem számolnak be tevékenységéről.
Nem egyszerű felkenni
Gyurcsány Ferencnek már nagyon sok van a számláján. A katasztrofális miniszterelnöksége, amelynek a Fidesz kétharmadot köszönhetjük, az Orbán-bankszámlás hazudozás, az ellenzék bevitele a Jobbik-nácikkal való kollaborációba, valamint hogy a borzasztó szociális állapotok ellenére eddig csak a politikusok egymással tudtak kapcsolatba kerülni, nem a néptömegekkel, némi bizalomvesztést okoztak ellenzéki körökben is Gyurcsánnyal szemben. Előkerült a jobbiknáci Jakab Péter, az ultraneoliberális Fekete-Győr és Karácsony Gergely főpolgármester is, mint lehetséges miniszterelnök-jelöltek, valamint Dobrev Klára is, akit a kormány fasiszta médiája “Gyurcsányé” néven emleget csak. Mind népszerűbbek a statisztikák szerint Gyurcsánynál, ezért mindent be kell vetni.
A stratégia adott: mindenáron Gyurcsányt helyezni olyan pozícióba, hogy Orbán vele mérkőzhessen meg. Ehhez már elkezdték használni a goebbelsi propagandamédiát, amely lépten-nyomon gyurcsányozik, akármi is történik az ellenzékben. A gyurcsányozást nem csak mennyiségi, de minőségi szinten is felturbózták: Bayer Zsolt már polgárháborút vizionál, a koronajárvány miatt pedig oltásellenes halálkufárként próbálják beállítani, aki felelős azért, hogy hazánk a második legrosszabb világszinten a népességarányos halálozásban. (Miközben ezért elsősorban egyértelműen a joboldali kormány és a kapitalista rendszer felelős). A stratégia legújabb aduásza pedig nem más, mint a vélhetően A hazugság ára címet viselő film, amelyet már forgatnak Budapest utcáin. Nevezetesen a Szabadság téri tévészékház épületénél is, ahol kiégett autókat és rendőrségi vízágyút fotóztak le a sajtó munkatársai.
A „Gyurcsány-filmként” emlegetett „alkotás” célja egyértelműen az, hogy a Fidesz ismét a volt miniszterelnököt kenje fel az ellenzék vezérének.
Közben a DK propagandistái azzal kampányolnak, hogy Gyurcsány volt „az egyetlen, aki eddig legyőzte Orbán Viktort”… Tényleg. Ez már 20 éve történt. Akkor Gyurcsány szintén olyan hazugságokkal győzött a hírhedt tévévitában és később a választásokon is, amelyek a bukását is okozták. Azt elfelejtik a DK propagandistái, hogy Gyurcsány és a többiek később hányszor maradtak alul a fasiszta Orbánnal szemben.
És a megoldás…
A jobbiknácikkal kollaboráló „ellenzék” helyett sürgősen antifasiszta-szolidáris-humánus-baloldali szövetséget kell építeni, amelynek hasonló jelzőkkel ellátott, szociális válságkezelő programja is van. Ezt a programot kell terjeszteni, reklámozni, de legfőképp: ellenzékből is érvényesíteni. Akár egy gyenge, de valóban markánsan ellenzéki és baloldali párt is ezerszer többet tehet a hazai munkások, szegények és kizsákmányoltak érdekében, mint a most formálódó neoliberális-fasiszta „ellenzéki” szövetség, amely minden szinten vállalhatatlan a kormányt valóban és hatékonyan leváltani akarók számára. A jelenlegi helyzet szerint a mostani ellenzék képtelen lesz leváltani a kormányt (még el sem kezdődtek a választások előtti kormányzati szavazatvételek és a pénzosztogatások). Minden kormányellenes erőn múlik, mikor kezd végre javítani – akár ellenzékből – hazánk lakosságának sorsán és a lezüllesztett demokrácia helyzetén. Azon a sorson és helyzeten, amelynek romlásában a mainstream „ellenzék” keze majdnem annyira benne volt, mint a Fideszé.