Nők ritkán nyernek Nobel-díjat

Malala Yousafzai Nobel-díjat nyert. Peter Frost visszaemlékezik 50 évvel ezelőttre, amikor is egy nagy brit tudós és kommunista is nyert

Malala Yousafzai, 17 éves női oktatási aktivistát lelőhették, megsebesíthették, de soha nem hallgathatták el a tálibok, így minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasa lett múlt héten.

Kevés nő nyert eddig Nobel-díjat. 1901 óta az eddig 867 díjazottból csak 46 nő.

Épp egy másik, 50 évvel ezelőtti Nobel-díjas nő után kutattam, amikor a Morning Star-ban olvastam a hírt Malaláról.

1964 őszén Dorothy Crowfoot Hodgkin, brit kémikus egyike lett a négy nőnek, akik valaha is kémiai Nobel-díjat kaptak. A kitüntetést a fehérje krisztallográfia megalkotásának úttörő munkájáért kapta.

A díjat több mint harminc évnyi úttörő biokémiai kutatás után kapta meg, amely segített felderíteni olyan fehérjék szerkezetét, mint az inzulin, lehetővé téve ezzel a diabétesz hatékonyabb kezelését.

Dorothy Hodgkin 1910-ben született Dorothy Mary Crowfoot néven.

Az oxfordi Somerville Főiskolán tanult kémiát, majd a Cambridge Egyetemre került 1932-ben, hogy a röntgen-krisztallográfia fejlesztésén dolgozzon a híre kommunista tudóssal, J. D. Bernal-lal. A párnak közeli személyes és politikai kapcsolata alakult ki.

A következő négy évben Hodgkin és Bernal számos közös krisztallográfiás cikket írt.

A marxista világszemléletben is osztoztak. Mind a ketten részei voltak annak, amit akkoriban Vörös Tudománynak hívtak.

Az író és kémikus C. P. Snow mesélte Eric Hobsbawm kommunista történésznek, hogy ha az 1930-as évek fiatal, brit tudósai közül néhány százat vettek volna, kb. 15-en lettek volna tagja a Kommunista Pártnak, még jó 50-nek lettek volna erősen baloldaliak, és még 100-an lettek volna büszkék baloldali nézeteikre.

1939-ben Bernal megírta könyvét, a Tudomány társadalmi funkcióját.

Bernal könyvének szívében – benne ő és Hodgkin egész politikai gondolkodásával – ott a felhívás a tudomány óriási emberi erejének megszervezésére, hogy sokakat szolgáljon, ne csak keveseket.

1937-ben Dorothy hozzáment Thomas Lionel Hodgkinhoz, de Bernalhoz fűződő közeli kapcsolatát még évekig folytatta.

A publikált leveleik szerint sem neki, sem férjének, sem Bernalnak nem volt ideje konvencionális kapcsolatokra.

Új férje oxfordi tanár, a Kommunista Párt tagja és az aranyparti, később ghánai függetlenségi mozgalom atyjának, Kwame Nkrumah-nak tanácsadója lett.

Hodgkin és férje sok időt töltött Nkrumah-val, gyakran nevezték őt Afrika Leninjének.

Az 1950-es években kommunista nézetei miatt neki és férjének is megtiltották, hogy belépjenek az Egyesült Államokba. Ez súlyosan korlátozta az amerikai kutatókkal való nemzetközi kapcsolatukat. Egyedül csak a CIA engedélyével látogathatott az óceánon túlra.

Ebben az időben ő és régi barátja és mentora, J. D. Bernal kulcsszerepet játszott a Világbéke Tanácsban. Ez az Atlanti-óceán mindkét partján a titkosszolgálatok figyelmébe kerítette őket.

A páros együtt dolgozott, amikor a Brit Béke Bizottság látta vendégül a világbéke kongresszust Sheffieldben. A brit kormány számos küldöttet Londonban rekesztett.

Egyikük Pablo Picasso volt. Az összejövetelen a művész egy nagy békegalambot rajzolt Bernal nappalijának falára. Ma a rajz Londonban, a Wellcome Gyűjteményben látható.

1953 áprilisában Hodgkin Oxfordból Cambridge-be utazott, hogy lássa a DNS kettős spirálszerkezetének modelljét.

Ezért Francis Crick és James Watson Nobel-díjat kapott, de a kutatások jórészét egy női kémikus, Hodgkin közeli kollégája, Rosalind Franklin végezte.

A páros egy évtizeddel azelőtt már megvitatta Franklin korai röntgenképeit a kettős helixről, hogy Crick és Watson Nobel-díjat kaptak volna.

Franklin sosem kapta meg a megbecsülést, amelyet megérdemelt volna a DNS-en végzett munkái miatt. Sokan gondolják úgy, hogy egy harmadik jelölést is megérdemelt volna Crick és Watson mellett.

Hodgkin Dorothy Crowfott néven publikált 1949-ig, amikor arra kényszerült, hogy a férjezett nevét használja.

Hodgkin politikai és világnézeti meggyőződése mindig olyan szilárd volt, mint a tudományos kutatásai. 1976 és 1988 között a Pugwashi Tudományos és Világügyi Konferenciák elnöke volt.

A Pugwash egy nemzetközi szervezet, amely összehozza azokat a tudósokat, tanárokat és közéleti szereplőket, akik együtt küzdenek a fegyveres konfliktusok ellen, hogy megoldást találjanak a világ biztonságát fenyegető problémákra.

1957-ben az Új-Skóciában található Pugwash-ban alapította Joseph Rotblat és Bertrand Russel. Rotblat és a Pugwash-i Konferencia közösen nyerték el 1995-ben a Nobel-békedíjat, a nukleáris leszerelés terén tett erőfeszítéseik miatt.

Sally Hodgkin hírneve némi csorbát szenvedett, amikor tudományos csalásba keveredett a román kommunista elnök feleségét, Elena Ceausescut érintő ügy miatt.

Hodgkin írta az állítólag Ceausescu által írt tudomány cikk angol kiadásának előszavát. Hodgkin méltatta Ceausescu kiváló fejlesztéseit és lenyűgöző karrierét.

Ma már tudjuk, hogy Ceausescu sosem fejezte be a középiskolát, sosem járt egyetemre, és a tudományos oklevelei és munkái csalások voltak.

Minden, az ő nevével fémjelzett tudományos munkát egy nem megnevezett tudóscsoport alkotta. Ez az incidens sötét árnyékot vetett Hodgkin hírnevére, csakúgy mint a kommunista világ tudományára.

A Nobel-díjon kívül azonban Hodgkin számos más díjat is kapott.

Még az amerikaiak is szemet hunytak kommunista meggyőződése felett. 1958-ban megválasztották az Amerikai Művészeti és Tudományos akadémia külföldi tiszteletbeli tagjának.

Ő volt a második nő, aki 1965-ben Érdemrendet kapott – az első Florence Nightingale volt. Hodgkin 1987-ben megkapta a Szovjetunió Lenin-békedíját.

1994-ben hunyt el.

Hodgkinnak számos érdekes és váratlan tisztelője volt. Az 1940-es években egyik kémikus diákja, Margaret Roberts, aki később Maggie Tharcher-ként lett miniszterelnök.

Thatcher ki is akasztotta Hodgkin portréját a Downing Street 10. szám alatt elnöki lakásába – vélhetően ez egyetlen kommunista képét, akit oda valaha kiraktak.

Malala Yousafzai megmutatta, mennyire lenyűgözőnek kell egy nőnek lennie, hogy Nobel-díjat nyerhessen.

50 évvel ezelőtt Dorothy Hodgkin ugyanilyen lenyűgöző volt, és ő maradt egy egyetlen brit nő, aki valaha tudományos Nobel-díjat nyert.

Tisztelegjünk e két nő előtt, akiket fél évszázad választ el, de akik mindketten igazolták, amit Mao Ce-Tung mondott egykoron: „a nők tényleg a fél eget vállukon tartják”, akármint is gondoljon a Nobel-díj bizottság.

Forrás: Morning Star

Vélemény, hozzászólás?