A marxista hagyomány autentikus képviselői az egész világon harcolnak, hogy lerombolják a társadalom elnyomó hierarchiáit, melyeknek egyenes következménye a hatalommal való visszaélés és a kizsákmányolás.
A szocialista mozgalmak a szakszervezetekkel vállvetve küzdöttek a munkavállalók jogaiért, a napi 8 órás munkanapért és a tisztes munkáért járó tisztes bérért. Ám a Marx munkásságát folytató kritikai társadalomtudósok mutatnak rá arra, hogy a munkáltatói kizsákmányolás nem az egyedüli jogtalanság, ami társadalmunkat mételyezi, az elnyomás újabb és újabb arcait tárják fel.
A rasszizmus és nacionalizmus gonoszsága önkényes különbséget tesz ember és ember között, éket verve a társadalomba, hogy mindenkit egymás ellen fordítson és erőszakot szüljön. Erről szól ugyanis a jobboldali poltika, az “Oszd meg és uralkodj!” ősi elvéről. A homo- és transzfóbia szintén a társadalom megosztására törekszik, hogy dolgozó, a társadalom számára hasznos emberekből bűnbakot csináljon. A brit Independent Living Mozgalom, mely a mozgássérültek életkörülményeiért küzdött az 1970-es években szintén marxista alapokon állott. A baloldali hagyomány tehát mindig az egyenlőségre, a szabadságra és a hierarchiák eltörlésére törekszik, az elnyomottakért.
Ez alapján a logika alapján küzdenek a brit szocialisták a helyi arisztokrácia állatkínzó hóbortja a rókavadászat ellen. Teljesen mindegy tehát mit gondoltak akár bizonyos korábbi baloldali gondolkodók is a XIX. században az állatvédelemről – bár tudjuk, hogy Lenin és valószínű Trockij is állatbarátok voltak – hisz a XIX. század óta jóval többet tudunk a világról, az elnyomás újabb és újabb arcaira derült azóta fény. Ebből következik, hogy a modern marxistának küzdenie kell és küzd is az állatvédelemért és a természet kizsákmányolása ellen.
Ne feledjük ugyanis, hogy a progresszív hagyomány mindig felszabadító és jogkiterjesztő jellegű.
“Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.” – Mahatma Gandhi
Bujdosó Gyula