Orbán Viktorral interjút közölt a Passauer Neue Presse.
A riport során miniszterelnök ismét menekültellenes gyűlöletet terjesztett, olyan embertelenséget is megrebegtetve, hogy ha Ausztria és Németország visszautasította volna a menekülteket, akkor rendőri erővel kellett volna visszavinni őket a menekülttáborokba, ami „nem lett volna szép látvány.”
A következtetés egyértelmű: „nem szabad teret engedni az anarchiának.” Ez egyben a hírhedt cikk címe is lett.
Nyilvánvalóan, Orbán fejében, ami nem az ő elképzelése szerint történik, az csak káosz és „anarchia”, miközben ő képviseli a „rendet”. Nos, a menekültek ezreit tengerbe fullasztó, tömeggyilkos rendből nem kérünk! Európa már egyszer megtapasztalta ezt azon barna ingesek idején, akiknek politikai szólamait most a Fidesz-rezsim egy az egyben átveszi. Mind tudjuk, hogy az ilyen rendek milyen káoszt is eredményeznek végül.
Orbán akkor is elrugaszkodik a valóságtól és a történelemtől, amikor azt nyilatkozza, hogy tiszteli az iszlámot, amiért civilizálta a „világ egy nagyon nehéz részét”. A világ eme nagyon nehéz részén pont a vallási és nemzetiségi alapú konfliktusok okozzák a legtöbb problémát, még az iszlámon belül is, ahol síiták és szunniták is képtelenek békésen egymás mellett élni, magáról az Iszlám Államról nem is beszélve. Mindeközben a szíriai kurd régiók, ahol a Kurd Munkáspárthoz közeli, baloldali gerillák végzik az Iszlám Állam terroristái alóli felszabadítást, pacifikálni tudták a kurdokat, arabokat, kopt keresztényeket, muszlimokat, sőt még a világ minden részéről odaérkező internacionalistákat – egyszerű osztályharcos alapon, küzdve az iszlamofasizmus minden helyi megnyilvánulása ellen ISIS-től Erdoganig.
Orbán elrugaszkodik a valóságtól és a történelemtől, mikor kijelenti, hogy ahol muszlimok megjelennek, ott a keresztény élet 10-20 éven belül megváltozik. Mondja ezt annak az országnak a miniszterelnökeként, amely a riportban elhangzott időintervallum tízszeresét, azaz 150 évet szenvedett török megszállás alatt, mégsem vált Törökországgá és muszlimmá. Márpedig az egy tényleges és brutális megszállás volt, fegyverekkel, pont olyan, amelyet ma a „keresztény” világ művel a Közel-Keleten, azonban ezzel Orbán és a médiája szándékosan nem foglalkozik.
Az interjú egy másik sarkalatos pontja a menekültválság okát taglalja, amely során a miniszterelnök ezt – eléggé ocsmány módon – a görögökre próbálja hárítani!
Először is! A menekültválságot nem az idézte elő, hogy Görögország nem védte meg a határait, hanem hogy az Orbán által is támogatott nyugati agresszorok véres háborúkat robbantottak ki Irakban, Afganisztánban, Líbiában, Szíriában. A térség destabilizálása tovább romlott az által, hogy az amerikai, EU-s és köztük magyar (!) megszállók olyan hatalmi vákuumokat teremtettek, amelyekben további, többoldalú polgárháborúk törtek ki – legbrutálisabb az Iszlám Állam térhódítása, de nem feledkezhetünk meg a tálibokról, valamint a többpólusú szíriai konfliktusról sem.
Tehát Görögországnak ehhez semmi köze nem volt, legfőképp a határpolitikájának.
Másodszor! Görögország és a radikális baloldali kormánya példaértékű humanizmusáról tett tanúbizonyságot, hogy még akkor is a menekülteket mentették és segítették, miközben az EU neoliberális bürokratái az illegitim és illegális államadósságokkal próbálták megfojtani a kormányzatot. És persze nem csak a menekülteket mentették! A görög szegények sorsának javítása felé is példaértékű lépések történtek! Az ugyanis, hogy valaki segíti-e az elesetteket, egyszerű emberség kérdése. Orbán Viktor nem csak menekültellenes, de magyarellenes politikát is folytat. Most, hogy „megvédték” a magyar népet a menekültektől, hol vannak a béremelések? Hol van az élelmiszerárak csökkenése? Hol vannak az újabb férőhelyek az egyetemeken? Hol vannak az infrastrukturális fejlesztések (stadionokon kívül)? Hol vannak az újabb és valódi rezsicsökkentések, hogy a mindjárt beköszöntő télen ne fagyjon halálra újabb 500 honfitársunk, mint tavaly és azelőtt és azelőtt és azelőtt…
A kormányzás lényegében megszűnt. A rezsim most már minden erejével a saját és oligarchái hatalmának konzerválásán fáradozik. Nincs is más lehetősége! A nyomor olyan szintű, a demokrácia annyira elrohadt, a kultúra annyira sekélyes, az élet olyan bizonytalan, hogy a vergődő sakálnak minden erejét megfeszítve küzdenie kell az életéért. A híradóiban minden percet uralnia kell, a falakat be kell borítani a saját plakátjaival, mert csak egy szempillantás, egy kis rés, egy pillanatnyi kihagyás, a valóság egyetlen csírája is szikrát gyújthat.