Az elmúlt 27 év kapitalista sorscsapása brutális mértékű nyomort termelt ki.
A gazdaság, a kultúra, az egészségügy, a közélet és most már a demokratikus intézményrendszerek is romokban vannak.
A tömeges szegénység olyan mértékű, hogy az állam kénytelen kozmetikázni az adatokat, majd statisztikát hamisítani, majd ha ez sem megy, a statisztikát eltörölni.
Így járt a létminimum fogalma, amely megmutatta, hogy Magyarországon 4,6 millió ember él ez alatt. Ez a szám nem tetszett a hatalomnak, ezért pár utasítás, és rögtön törölték is mindenhonnan. Többet ilyen statisztika nem készül.
Persze van helyette a szegénységet mérő egyéb fogalom, amely sokkal konszolidáltabb adatokkal szolgáltat, de még mindig tragikus.
Ilyen a szegénységi küszöb, amelynek összege 73 ezer 328 forintnak felel meg hazánkban. Ez azért is érdekes, mert a Fidesz szerint 47.000 forintból már meg lehet élni.
Ezt az összeget úgy számolják, hogy minden ország veszi a saját mediánjövedelmét, és ennek 60%-a a szegénységi küszöb. Tehát sokkal nagyobb a szegénységi küszöb a gazdagabb országokban, mint Magyarországon. Tehát a szegénység itt nem azt jelenti, hogy valaki meg tud-e élni adott összegből, hanem hogy relatíve szegény a társadalomhoz képest.
E szerint hazánk lakosságának 15%-a, durván másfél millió ember él a szegénységi küszöb alatt. Ez már szebb szám, mint a 4,6 millió, de még a kormányzati kozmetikával is tragikus.
Másfél millió szegény ember!
Persze ezt a kozmetikázott adatot nem fogjuk elfogadni, és továbbra is 4,6 millió szegény honfitársunkról fogunk beszélni most is és a jövőben is.
Külön tragikus a helyzet a cigány lakosság körében, amelynek 63%-a él a szegénységi küszöb alatt!
Ma Magyarországon három nézet létezik a cigányságról. A fasiszta: aki azt mondja, hogy a cigányság óriási probléma, bűnöző és parazita életmódot folytat, amelyet erőszakkal meg kell regulázni. A liberális: aki azt mondja, hogy a cigánysággal semmi probléma nincsen, majd álhumánus erkölcsi magaslatokba emelkedve várja a szép szavakért leadott szavazatokat. És a realista, azaz valódi baloldali hozzáállás, mely elismeri, hogy a probléma fennáll, de amiatt nem a cigányság genetikai állományát hibáztatja, ahogy a neonáci rasszisták, hanem a jelenlegi kizsákmányoló és embertelen rendszert, amely minden magyart megnyomorít, de a cigányságot és más kisebbségeket különösképp.
Ez a baloldali nézet, a probléma okának (a brutális nyomor és kizsákmányolás) megszüntetésére törekszik, nem az erőszakszervezetek által elkövetett agresszióra és további rasszizmusra, amely még súlyosabbá teszi azt.
Ezt a nézetet sem mi találtuk fel, már vagy száz éve létezik, és alkalmazzák (alkalmazták) a többnemzetiségű Szovjetuniótól Jugoszlávián keresztül a több bőrszínű embert magában foglaló, szocialista Kubáig, és mindenhol sikerült kezelni a nemzetiségi kérdést, amelynek még Lenin is komoly elméleti műveket szentelt. Csak ma, a cigányok elleni neonáci terrortámadások korában, éppen hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy itt három évtizede még szocializmus volt teljes foglalkoztatottsággal, etnikai feszültség és durva rasszizmus nélkül.
Azt se felejtsük el, hogy ezt a problémát nem a cigányság termelte ki. Ez évszázados elnyomással kezdődött, Auschwitz-cal folytatódott, majd újabb fázisába akkor lépett, amikor a kapitalista MDF kormány alatt megszüntették a romák által betöltött munkahelyek több mint felét!
Legújabb fázisa ennek a problémának az a brutális méretű gyűlölethullám, valamint a félelem és harag állami és parlamenti szintű terjesztése, amelyet a jobboldali hatalom és szövetségese, a náci párt folytat hivatalos és nemhivatalos sajtómelléktermékein keresztül. Közben persze, amíg az állami propaganda hazugságaival megtévesztett és félelemkontrollált nép az ellenségképpel van elfoglalva, nyíltan épülhet az oligarcharendszer, virágzik a korrupció, és egyre lejjebb rombolódhat a gazdaság, az egészségügy és az oktatás, amíg a milliárdos réteg és politikai lakájaik gyarapodnak és luxusban élnek.
Bár a cigányság elleni gyűlölethullám némileg enyhült, amikor a negatív érzéseknek sokkal jobb tárgyai lettek: migránsnak becézett a háborús menekültek. A cigányság ellen uszító, álhírgyártó és gyűlöletkeltő propagandisták hirtelen átképezték magukat migránsellenessé, és ugyanazokat a híreket hamisították erőszakról, nemi erőszakról, kulturális züllöttségről és mindenféle bűnözésről, csak cigány helyett most menekült elkövetőket hazudtak a vízióikba.
Ilyen gyűlöletrendszerben ki foglalkozna szívesen cigány gyermekekkel; melyik vállalkozó venne fel cigány munkaerőt; melyik állami cég, önkormányzat, hivatal alkalmazna cigányokat; melyik bíró ne lenne elfogult a cigány vádlott felé; és végül melyik magyar nem roma fanyalogna, mikor ezen szegények ugyan kis részét alkotó, de annál feltűnőbb, hangoskodó és deviáns elemeit tapasztalná az utcán?
Meg akarjátok szüntetni a „cigánybűnözést”? Akkor felejtsétek el ezt az ostobaságot, hogy „cigánybűnözés”!
El kell utasítani a rasszista gyűlölködőket, akik szerint ez genetikai probléma, és ki kell mondani, hogy ez a kizsákmányoló rezsim által okozott probléma. A megoldáshoz pedig ezt a rezsimet kell leszerelni. Mint a szocializmus alatt, mikor a holokauszt tragikus évei után, azaz sokkal súlyosabb helyzetből, ráadásul vesztes világháború után a kommunista (szocialista) rendszernek sikerült munkát, kenyeret, fedelet és tisztességes életet kínálnia nem csak a nem roma, de a roma társadalomnak is. Ezt a cigány lakosság is tisztességes munkával hálálta meg, és azzal, hogy hasznos tagjaivá váltak társadalmunknak. Ilyet ma is lehetne. Kormányzati szándék persze nincs. De baloldalon mindig kínálunk alternatívát. Tisztességes munkát, kenyeret, fedelet, oktatást, átképzést, szociális hálót, közbiztonságot, békét…