Bizonyára Önök is elgondolkodtak rajta, hogy a kizsákmányoló pártok politikusai vajon tudják-e magukról, hogy mocskok, vagy tényleg komolyan gondolják a tevékenységüket??
Vajon Orbán komolyan elhiszi a Soros-kampányt? Vajon a jobbikosok tényleg hisznek a „cigánybűnözésben” és a zsidó összeesküvés-elméleteikben?
A választ az adja, meg, amikor ezek a politikusok vagy részegek vagy olyan közegben beszélnek (vagy karlendítenek és köpködnek a holokauszt emlékmű cipőibe), amelyről azt hiszik, sosem kerül nyilvánosságra. A válasz pedig igen. Ezek az emberek teljes mértékben tisztában vannak vele, hogy milyen károkat okoznak a társadalomnak és a hazájuknak, csak nem törődnek vele, mert az önző anyagi és hatalmi érdekeiknek ez felel meg.
És itt a fideszes Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki úgy néz ki, nem bírt a lelkiismeretével, és ha már úgyis a behir.hu nevű békéscsabai marginális sajtóterméknek adott interjút, bizonyára azt hitte, nem lesz nagy hírverése. (Összehasonlításképp, az oldal Facebook oldalának A MI IDŐNKnél kevesebb lájkja van).
Tévedett! A 444.hu is tudósított a 17 perces műsor gyöngyszemeiről, amelyben Varga István őszinteségi rohamot kapott és közölte, hogy ő jobboldaliként először a Népszavát olvassa el és járatja a Magyar Narancsot, valamint az Élet és Irodalmat. „…igényes, jó tollú újságírókat, és nem kell megsértődni, nyugodtan mondhatom, inkább a másik oldalon látok,” – közölte Varga. Az elnök utalt a kormánypárti bulvármédiára is: „Meg kéne szüntetni a szalagcímeket, amik mögött nincsen semmi, talán nem csak azzal kellene az újságíróknak foglalkozni, hogy hogyan rémisztik az embereket, és milyen negatív híreket terjesztenek.” Aztán lehordta a kormánymédiát, hogy nem szeretné azt látni, hogy „Magyarország felett felhőtlen az ég,[…], és mindenki jól szerepelt, és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak.”
A műsor február 4-én került fel a behir.hu Youtube csatornájára, a 444.hu még aznap beszámolt róla. Aki járatos a jelenlegi rezsim anatómiájában és kórélettanában, az már tudhatta, hogy ez az ember abban a néhány percben megfogalmazott őszinteségével kicsinálta a karrierjét. Ez a rezsim bármilyen hazuságot elvisel és megbocsát, de az igazsággal nem tud mit kezdeni. Másnap, február 5-én Varga István önként („önként”?) lemondott.
Felvetődik a kérdés, hogy ha valaki február 4-én még lelkesen beszél a „nemzeti” „média” megreformálásáról és arról, hogyan lehetne azt hitelessé és jobbá tenni, miért érzi azt másnap, hogy mégis csak le kellene mondania?? Ezt mindenki piszkos fantáziájára bízzuk.