Peter Petroff, akit szocialista és szakszervezeti tevékenysége miatt körözték a nácik Németországban, feleségével és két kislányával szökött meg a rohamosztagosok karmai elől.
A következő cikkben, A fasizmus esszenciájában világos számot vet a modern világot hanyatlással és barbarizmussal fenyegető „kultúra” forrásairól és praktikáiról.
A fasizmus pestise terjed. Egyetlen ország sem immunis teljességében erre a fertőzésre.
Válság van mindenütt, kedvező körülményeket biztosítva ennek a pestisnek a terjedéséhez. A deklasszált elemek száma növekszik, munkanélküliek nagy tömegei, akik kikerülnek a termelés folyamatából, demoralizálódnak és könnyű prédájává válnak a kalandoroknak és demagógoknak.
A kapitalizmus lejátszott. A tőke mágnásai, akik elhatározták, hogy fenntartják gazdasági és politikai hatalmukat, felfogják, hogy ezt nem tudják tovább demokratikus formában megtenni, és a fasizmushoz folyamodnak azért, hogy diktatórikus eszközökkel érjék el céljukat.
Ezért a deklasszált és kétségbe esett elemeket mozgósítják, hogy felhasználják őket a munkások ellen.
A fasizmus jellegzetes sajátosságai a populáris, radikális jelszavak, szocialista dalok és szimbólumok használata, hogy elfedjék antiszociális, reakciós eszméiket. A fasizmus a katonai diktatúra azon formája, amely olyan esszenciálisan új típus, amelyet militarizált huligán elemek támogatnak, akik feladata a népesség terrorizálása. Ezért a hazugságok, a becstelenség és az erőszak a fasizmus ideológiájának esszenciális részét képezik.
A fasizmus a szabadság és felelősség demokratikus alapelveit a tekintélyuralmi vezetés alapelvével helyettesíti. Nem hagy teret a gondolat, a szólás, a sajtó, a művészet és a tudomány szabadságának.
Miközben a múlt zsarnokai csendes engedelmességet követeltek, a fasizmus aktív támogatást vár el mindenkitől, a bölcsőtől a sírig.
A fasizmus kiáll a totalitarizmusért. Ez mindenki és minden teljes alárendeltségét jelenti a központosított totalitárius fasiszta államnak.
Nem tolerál olyan helyzetet, amelyben a közösségi vagy magánélet bármely része a fasiszta állam ellenőrzési szféráján kívül esik. A fasizmus alatt az egyéni munkát, a társadalmi kapcsolatokat, a politikai aktivitást, a tudományos elméleteket, a vallási meggyőződést, a művészeti ízlést, a szexuális viselkedést, a testnevelést és a szabadidő kihasználását az állam diktálja és kontrollálja.
Az ősi rabszolgaság, a középkori jobbágyság sosem érték el az egyén alárendeltségének olyan mértékét, amelyet a fasizmus jelent.
A fasiszta állam militarista állam. Az egész nemzetet militarizálják már a gyermekkortól kezdve. Az iskolákat és egyetemeket barakká alakítják, és az idősebb diákokat és hallgatókat arra kényszerítik, hogy időt szánjanak a katonai kiképzésre. Ápolják a háború szellemét, és a háborút ideálként mutatják be.
Hogy a tömegeket elnyomás alatt tartsák, a fasiszta államnak szüksége van a törvénytelen kényszer rendszerének kidolgozására. Hogy kormányozzák ezt a rendszert, engedelmes szerszámoknak kell felelős pozíciót betölteniük, akik arrogánsak a néptömegekkel, de szervilisek a feletteseikkel. Az eszmékkel és jellemmel rendelkező embereket el kell törölniük.
Ezért a fasizmus egyre növekvő állami szakszerűtlenséget és korrupciót szül a kormányzat minden területén, amely hosszútávon a bukását eredményezi.
A fasizmus a felhalmozott nemzeti kulturális értékek elpusztítását jelenti. Ahelyett, hogy gondolkodó polgárokat nevelnének, engedelmes szolgákat teremtenek. Szolgává teszik a nőket, valamint a művészetet és irodalmat arra kényszerítik, hogy szolgálják a diktatúra érdekeit. A tudományt megfosztják a fejlődéséhez szükséges esszenciális szabadságtól, és az állam puszta szolgájává teszik.
Ezért a kulturális területen a stagnálás és a hanyatlás szintén jellemzője a fasiszta államnak.
A fasizmus összeegyeztethetetlen a szabad munkásszervezetek létezésével. Az osztályharc megszüntetését is megkísérli azáltal, hogy meggátolja a munkásokat, hogy megvédjék saját érdekeiket. Tudván, hogy a modern munkás nem maradhat szervezetlen, a fasiszta állam színlelt szakszervezeteket hoz létre, és a tagságot kötelezővé teszi. Törekszik minden önkéntes szervezet, beleértve a templomok állami függelékké változtatására. A fasizmus a képviseleti kormányzat minden formáját elpusztítja az államban, csakúgy, mint az önkormányzatokban, helyettesítve őket teljhatalmú, tekintélyuralmi bürokráciával. Az úgy nevezett „korporációk” már csak papíron léteznek Olaszországban, csakúgy, mint Németországban.
A totalitárius fasiszta állam egypárti állam. Semmilyen más párt nem létezhet vagy élhet a kormányzó párt mellett. A fasiszta párt önmaga bár nem egy kormányzati szerv, hanem pusztán csak egy eszköz.
Gazdasági téren a fasizmus fenntartja és támogatja a magántulajdon és kizsákmányolás kapitalista formáit. Bár tendenciákat mutat az államkapitalizmus felé.
A fasizmus a magántulajdon kapitalizmusának alapján a tömegek szolgaságát jelenti; az államkapitalizmus alapján abszolút intoleránssá kell válnia. A jelenlegi fasiszta államban, amely a magántulajdonon alapszik, a polgárokat megfosztják a képviselők szabad választásának jogától; hogy azt gondoljanak, amit akarnak, és azt mondják, amit gondolnak (ahogy Spinoza megjegyzi); hogy önkéntesen szerveződjenek; arra kényszerítik őket, hogy a meggyőződésük és lelkiismeretük ellen cselekedjenek.
Az államkapitalizmusban az Állam – a Diktátor – a munkáltatójává és földesurává válik, és a nyomora határtalanná lesz.
Peter Petroff
1934
Hasonló cikkeink Fasizmus témában:
Clara Zetkin: Fasizmus (1923)
Karl Radek: Fasizmus és Kommunizmus
Dr. Nagy András: A mai fasizmusról
Mit és miért nevezünk fasizmusnak?
Rozsnyai Ervin: A Horthy-rendszer jellegéről
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.