A Professzorok Batthyány Köre az eklatáns példa arra, hogy attól, hogy valaki professzor, még lehet totálisan hülye.
A profok kiadtak egy elemzést hazánk helyzetéről, amely vetekszik az általunk korábban már elemzett Honfoglalás 2000 nevű másik fideszes „civil” szervezet követelésével, hogy magas állami kitüntetésben részesítsék Orbán Viktort, és Vlagyimir Putyint jelöljék Nobel-békedíjra.
Ahogy felocsúdtunk az elképedésből, megkaptuk a profok jelentését. Mit várunk egy másik fideszes álcivil jelentéstől? Totális kormány-nyalást, a megváltásba vetett hitet, sok kereszténységet és persze antikommunizmust. De szemben a honfoglalókkal, itt már ügyeltek a helyesírási hibákra, ráadásul ezek a hülye professzorok annyira azért okosak, hogy egy-két csapdát elrejtettek a szövegben, hogy kiegyensúlyozottnak próbáljanak tűnni, ha egy magunkfajta komcsi megkritizálná őket.
Ilyen kiegyensúlyozottsági faktor, hogy – a profok szerint – „az Orbán Viktor kérésére készített Szent István-terv” megfelelő arányban vegyíti a „kereszténydemokrata, szociáldemokrata, konzervatív és némileg a környezettudatos gondolkodás elemeit”.
Szociáldemokrata??? Mielőtt felocsúdnánk, meg is magyarázzák: „Szociáldemokrata ihletésű a nagyvállalatok extraprofitjának terhére elvégzett rezsicsökkentés és a bankadó, a devizahitelek problémájának rendezése és a közmunkaprogram.” Ilyen ostobaságot is már régen hallottunk. A rezsicsökkentés annyit ér, hogy a tél beállta előtt már 10 ember fagyott halálra, köztük többen saját fűtetlen lakásaikban, és idén is 300-500 fagyhalál várható. Azt is tudjuk már, hogyan rendezte a kormány a devizahiteleket: sehogy. Az végképp megkérdőjelezhetetlen, hogy a nagyvállalatok extraprofitja sehol sincs annyira biztonságban a térségben, mint Magyarországon.
A másik ilyen csapda, hogy néhány – természetesen roppant enyhe – kormánykritikát is megbújtattak a töményen nyaló szövegben. Ezek olyan enyhék, hogy tényleg említésre sem érdemesek. Nagyjából abból állnak, hogy a kormány nagyon jól csinál valamit, de ebből-abból kicsit több kellene. Jó a keleti nyitás, de ügyelni kellene a nyugatra is. Kell a megszállási emlékmű, de a zsidó honfitársainkat is értsük meg. Kell a stadion, de tömegsport is azért egy pici.
Aztán váltanak egy kis antikommunizmusra – anélkül nem is lehet teljes egy ilyen szöveg: „Magyarország tekintélye nem fog addig helyreállni, amíg a belső politikai ellentéteket engesztelhetetlen gyűlölet itatja át, ugyanis a baloldali ellenzék a vitával együtt az indulatokat is exportálja. A gyűlölet gyökerei a kommunista múltba nyúlnak vissza, egészen 1919-ig.”
Tehát a gyűlöletet a kommunisták gerjesztik. Nyilvánvaló, és igazuk is van, de a kommunisták egészen más gyűlöletet gerjesztenek. A társadalmi igazságosság, a béke, a gazdagok megadóztatása és a szegények védelme ugyanis óriási gyűlöletet gerjeszt a kizsákmányoló, háborúpárti gazdag rétegben. Ez nem társadalmi gyűlölet, csupán egy osztály gyűlölete egy másik iránt. A gyűlölet másik formája a nyomorból alakul ki, és a szélsőjobboldal terjeszti. Ez a barna pestis. A nyomor pedig a Fidesz neoliberális politikájának következménye. Ez pedig egy fasiszta kisebbség gyűlöletében testesedik ki. Erről persze nem szól a profok közleménye. Nyilván a feltétel nélküli alapjövedelmet, szociális bankot, Tobin-adót, az illegitim államadósság visszafizetésének megtagadását követelő kommunisták sokkal veszélyesebb a társadalom számára, mint a cigány honfitársainkat legyilkoló neonáci halálbrigád, amelynek tagjai már lakat alatt vannak, de annak felbujtói és támogatói a parlamentben ülnek.
A történelmi elemzésben 1919-ről rögtön a német megszállásra ugrik a szöveg, mint a következő óriási nemzeti tragédiára. A Horthy-fasizmus véletlenül csak úgy kimarad.
A gazdasági elemzésük első gondolata elképesztő: „A népszerű élsportok művelésének sokáig elhanyagolt technikai feltételein sokat sikerült javítani.” Ez professzorról magyarra fordítva annyit tesz, hogy a stadionépítés miatt nem kellene már annyit ekézni a kormányt.
„A szegény rétegek és vidékek (pl. Északkelet-Magyarország) gyorsabb felzárkóztatásra szorulnának. A politikusok többet tehetnének azért, hogy megértessék, hogy politikájuk hogyan szolgálja az ország fejlődését és a polgárok jólétét.” Lefordítva: a szegénység megszüntetéséért el kell magyarázni a szegényeknek, hogy jó, ha szegények, mert ez a polgárok érdeke. Elképesztő.
„Úgy látjuk, hogy a kormány gazdaságpolitikája megteremtette a lehetőséget arra, hogy kilábaljunk az örökölt súlyos gazdasági helyzetből.” 1, A gazdasági helyzet nem „öröklött”, hanem a korábbi Fidesz-kormányok is részesei voltak az illegitim-korrupt kölcsönök felvételének. 2, Mindazonáltal koránt sem gondolnánk, hogy naponta 200 ember elszegényedése bármilyen „kilábalás” lenne egy súlyos gazdasági helyzetből.
„A kormány sokat tett a devizahitelesek kárának enyhítéséért, de a Fidesz a várakozásokat a forintra átváltás árfolyamának előzetes becsléseivel túlhevítette, így a végeredmény sokaknak súlyos csalódást okozott.” Itt végre eldönthetnék, hogy mit is akarnának írni, a tagmondatok ugyanis ellentmondásban állnak egymással.
„A jelképes jelentőségű eredmények között üdvözöljük sok budapesti és vidéki műemlék kiválóan sikerült rekonstrukcióját.” – Csak nem a Horthy szobrokra gondolnak, amelyet jó ízlésű kormány azonnal eldózeroltatna? Vagy a kormány kulturális ellenforradalmára? Mert a sajtóból csak ezeket hallhatjuk, valamint a fideszes korrupcióval elkészített, több millió forintos szobrokat.
És egy gyöngyszem: „Az olyanféle tisztogatás, mint amilyet nemrég a Külügyminisztériumban hajtottak végre, nem segíti a szakmailag felkészült és a közjónak elkötelezett hivatalnoki gárda kialakulását, és komoly károkat okozhat.” – Ezelőtt értetlenül állunk. Valószínűleg valaki a fideszes profok köréből üzleti ellentétbe kerülhetett Szijjártó Péterrel, aki emiatt szintén kapott némi kritikát.
Összevetve, a szöveg annyira elképesztő ostobasággal és naivitással áll a jelenlegi tragikus magyar közállapotokhoz, hogy az valami félelmetes. A jelentés írói vagy soha nem jártak vidéken, csak a budai villáikból osztják az észt, vagy pedig mérhetetlenül gátlástalan hazudozók, akik fittyet hánynak milliók szenvedésére, azaz a mai magyar valóságra.